Szakmai és kulturális tapasztalatszerzés a BEST-tel

Írta: Veréczi Petra

Az egyetemen több olyan szervezet is működik, ami lehetőséget kínál a hallgatóknak külföldi utazásokra. Horváth Balázs ugyan nemrég csatlakozott a BEST-hez, de már lehetősége volt részt venni egy belgrádi kongresszuson és kipróbálhatta magát különböző eseményeken mint a főszervezői csapat tagja. 

Mennyi ideje és miért csatlakoztál a szervezethez?

A második félévemben vagyok, úgyhogy rögtön az első szemeszterben, az egyetemi tanulmányaim kezdetén csatlakoztam. A gólyatáborban találkoztam először a BEST tagjaival. Leginkább azért választottam őket, mert egy olyan közösségnek tűntek, ahova érdemes lehet belépni. Másrészt a szolgáltatások miatt, amiket a BEST nyújt, ilyenek például a kurzusok, a versenyek és az olcsóbb utazási lehetőségek, mert szeretek utazni. 

Mesélj azokról az utazásokról, amelyeken a BEST-en keresztül vettél részt.

Eddig egy utazáson voltam, inkább itthon szerveztünk rendezvényeket. Belgrádban jártam  egy kilenc napos kongresszuson. Lényegében a BEST életében fontos témákról beszéltünk, például arról, hogy az orosz és ukrán tagoknak milyen jövőképük van, a nemzetközi BEST pénzügyi helyzetéről stb. Mind a 85 tagországból voltak delegáltak, akiknek a kongresszus végén szavazni kellett, hogy mit fogadunk el és mit nem. Illetve, ha volt valami változtatási javaslat azt beadtuk és tárgyaltunk róla. Szóval egy nagyon hosszú és megerőltető folyamat volt. Emellett Belgrádba kijutni egészen bonyolult, én végül busszal mentem – mondjuk a határ ellenőrzés nem volt kellemes.

Milyen lehetőségeid voltak a szakmai fejlődésre és a kulturális tapasztalatszerzésre?

Az eddigi BEST-es karrierem alatt 3 főszervezői csapatban voltam benne: egy mérnökversenynek, egy motivációs hétvégének és most egy nyári kurzusnak a vezető csoportjában,  mindegyikben más pozícióra választottak meg. Először voltam logisztikus, utána témafelelős. A mérnökversenynél ez azt jelentette, hogy az adott napra – ami a fenntarthatósági nap volt – feladatsort kellett összeraknom, cégekkel egyeztetni, hogy nekik ez tetszik-e. Tehát ilyen téren a networkingben picit fejlődtem. Most pedig akadémiai felelős vagyok, ami hasonló. A nyári kurzus  szakmai részét én rakom össze. Úgyhogy, ha szakismeretet nézünk, szerintem a precizitásom, a türelmem, a kritikus gondolkodásom tudott fejlődni. 

A kongresszus hatalmas lehetőség volt, ahol több, mint 80 külföldi embert ismerhettem meg, akiknek most bármikor írhatok és keresnének nekem szállást vagy el tudnának szállásolni valahol a különböző európai országok városaiban. 

Merültek fel kihívások a szervezeti munkád vagy az utazásaid során? Hogyan kezelted ezeket? 

Persze, merültek. Mivel egy éve se vagyok tag, nekem nem olyan nagy a tudásom, mint mondjuk azoknak, akik már 3 vagy 4 éve tagok. Illetve a belgrádi kongresszuson a legtöbb tagországnak az elnöke vagy valamilyen vezetőségi tagja volt ott, akik már egy évet eltöltöttek csoportvezetőként. Nekik sokkal több tapasztalatuk van és úgy tudtak vitázni dolgokról, hogy nekem néha elment a fejem felett, hogy mit is mondtak, miről beszélünk. Ezért folyamatosan kérdezgettem a mellettem ülőt, hogy mi micsoda. A tudásbéli különbséget úgy orvosoltam, hogy beszélgettem, mert mindenkinek nagyon széles látóköre van. Akár hajnali egytől reggel hatig tudtam velük úgy beszélgetni, hogy nem volt semmi szünet és mindketten élveztük a helyzetet, miközben én kb, interjúztattam az elnököket. Picit aggódtam, hogy az angol tudásom nem biztos, hogy olyan jó, hogy egy nemzetközi konferencián részt vegyek, de senkit nem érdekelt. Voltak olyan emberek, akik nagyon keveset beszéltek angolul, de itt is az volt a tapasztalat, hogy mindenki azon van, hogy megértse a másikat. Nyilván az utazásnak a szervezése is picit bonyolult volt, mert például mellém csapódott két random delegált. Ezen kívül többféle kultúra volt. Voltak törökök, görögök – nagyjából minden nemzetiség képviseltette magát. Elég nagy volt a diverzitás Belgrádban, úgyhogy muszáj volt hozzászokni mások szokásaihoz. Például a plenáris ülések közepette a törököknek el kellett menniük imádkozni, úgyhogy félbe szakítottuk az ülést és amikor visszajöttek, folytattuk. Jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy eljönnek egy másik országba tudják tartani a szokásaikat és tisztelik annyira a saját kultúrájukat, hogy egy konferencia közepén is felvállalják, hogy szeretnék gyakorolni a vallásukat. Ezt mindenki tiszteletben tartotta, szóval ez egy abszolút pozitív csalódás volt.

Az interjúsorozat a Szociológia és Kommunikáció Tanszék másodéves, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült, 2024 tavaszán.