GTK Magazin

A magyarországi Bosch-nál gyakornokoskodott, amikor magánélete fordulóponthoz érkezett. Nem sokkal később Stuttgartba költözött, és ma már Németországban, a HUGO BOSS AG-nál dolgozik junior projektmenedzserként vállalatfejlesztési területen. Zelizi Petra, Kommunikáció és médiatudomány szakon végzett hallgatónk figyelemreméltó karrierje.

Hogy kerültél a Hugo Boss-hoz?

A mesterképzés alatt a Bosch logisztikai osztályán gyakornokoskodtam, ahol az első napomon a jelenlegi párommal szemben ültettek le. Hamarosan a sors kihívás elé állított bennünket, ő ugyanis Németországba költözött, ám fél év távkapcsolat után követtem őt. A szakdolgozatomat már kint írtam, ez idő alatt nem dolgoztam, és a dolgozat leadása után is több mint hat hónapig nem tudtam elhelyezkedni a szakmában. Végül sikerült bekerülnöm a Hugo Boss „Digital Retail” nevű osztályára temporary workerként. Nagyon izgalmas volt, nagyon sokat tanultam, de mégsem ez volt az, ami igazán közel áll hozzám. Nem sok köze volt a kommunikációhoz vagy a marketinghez, viszont itt megismertem egy osztályvezetőt, aki felajánlott egy másik pozíciót a vállalatfejlesztési területen, ahol jelenleg is dolgozom.

Pontosan mi a feladatod?

Vállalaton belüli együttműködést, valamint értékesítési módok fejlesztését elősegítő projekteket vezetek, támogatok, illetve projektmenedzsment-tréninget tartok a vállalat alkalmazottai számára. Egy már lezárult projektünk a kampánytervezési és marketingfolyamatok digitalizálása volt, most pedig az omnichannel-programunkon dolgozunk, amely tulajdonképpen egy új üzleti modell. A program célja az online és offline világ „összekapcsolása” révén a fogyasztói élmény fokozása és minél nagyobb forgalom generálása. Arra törekszünk, hogy minél kényelmesebbé, akadálymentesebbé tegyük a vásárlási folyamatot vevőink számára. Ha például online vásárolsz nálunk, van lehetőséged arra, hogy a kiválasztott terméket egy munkahelyedhez vagy otthonodhoz közeli üzletünkben felpróbáld. Mire odaérsz, a próbafülkébe bekészítve vár rád a ruhadarab, és ha esetleg a kiválasztott termékből nincs a méretedben, akkor ott az üzletben megrendelik és ki is szállítják neked. A fogyasztói élmény növelésére alkalmazható eszközök tárháza szinte végtelen. Azon dolgozunk, hogy ezeket a szolgáltatásokat tovább fejlesszük, és más országokba is – akár Európán kívül – bevezessük. Ezenkívül saját projektem, hogy az ún. Integrative Process Management Projekt. Signavio (Process Management Tool) használatával digitalizáljuk a folyamatokat. Én jelenleg az omnichannel-folyamatokon dolgozom. Azt vizsgálom, milyen utat tesz meg a fogyasztó, amíg megveszi az adott terméket – ezt hívjuk customer journey-nek. Ezeket a folyamatokat, amelyek ennek az „utazásnak” a részei, felvesszük és digitalizáljuk. Ez segít később a diszkrepanciák feltárásában, a folyamatok fejlesztésében, a kockázatkezelésben és a döntések meghozatalában. Tehát összességében a napi munkavégzésem projektmenedzsment-tevékenységekhez kapcsolódik: projekt- és kommunikációs tervek készítése, stakeholder management, helyzetanalízis, pain pointok feltárása, workshopok lebonyolítása, folyamatos meetingek a kollégákkal, jelentések készítése, kockázatmenedzsment és prezentálás a felsővezetőknek. Elég komplex dolog. És noha az sem kapcsolódik szorosan a kommunikációhoz és médiatudományhoz, amit most csinálok, de amit a BME-n tanultam – legyen szó tárgyalástechnikáról, meggyőzéstechnikáról vagy akár prezentációs technikáról – rengeteget segítettek és segítenek nekem a napi munkám során.

A német mellett az angolt is kell használnod?

Igen, mind a kettőt. Az osztályunkon rajtam kívül csak egy kolléga van, aki nem német, ezért általában az osztályon belül németül beszélünk. A cég viszont multinacionális, ezért nagyon fontos az angol is. Az osztályokkal a meetingek többnyire angolul folynak.

A nyelvtudáson kívül milyen képességre van még szükség egy ekkora kaliberű cégnél?

Fontos, hogy csapatjátékos légy. Ebbe a közvetlenség és az alkalmazkodóképesség is beletartozik. Specifikusan azon a területen, amin én dolgozom, jelentős szerepe van az analitikus készségnek, valamint annak, hogy megoldásorientáltan dolgozz. A jó prezentációs készség is elengedhetetlen, illetve az, hogy képes légy a saját gondolataidat, ötleteidet keresztülvinni és célba juttatni.

Egy-két jó tanács pályakezdőknek útravalóul?

Mindenképpen azt javaslom, hogy abba az irányba induljanak el, és keressék a lehetőségeket, ami őket igazán érdekli. Amikor kiköltöztem, sokáig nem volt hol dolgoznom, de a párom azt mondta, hogy ne vállaljak el mindenféle munkát, hisz nem véletlenül végeztem el az egyetemet. És igaza volt. A pályakezdőknek is azt tudom tanácsolni, hogy ne féljenek, tartsanak ki, mert lehet, hogy baromi rögös út lesz, de ha elérik a céljukat, akkor sokkal jobban fogják érezni magukat. Persze ez nem egyszerű. Amikor kikerültem az egyetemről, halványlila gőzöm sem volt, hogy milyen irányba akarok ténylegesen továbbmenni, de fontos a tervezés. Ha öt évre előre nem tudnak tervezni, akkor gondolkodjanak rövidebb távlatban, induljanak el, és időközben úgyis jönnek az impulzusok, amelyek rá fogják vezetni őket, hogy melyik a számukra megfelelő út. Illetve, amit én még nagyon fontosnak tartok szintén saját tapasztalat alapján, hogy ne féljenek a kudarctól, mert abból is sokat lehet tanulni. Sajnos én is hajlamos vagyok arra, hogy ha elérek egy szintet, félek kudarcot vallani, mert féltem a már meglévő pozíciómat, amit mások szemében elértem. Ez a gondolkodás viszont nagyon rossz, mert akkor már nem saját magadért küzdesz, hanem azért, hogy a látszatot megőrizd.

Az interjút készítette: Kovács Bernadett

Nemzetközi diákszervezetek a GTK-n

Amikor egyetemre jelentkezünk, sokunk fejében megfordul a gondolat, hogy mind tanulmányaink, mind a tapasztalataink és önéletrajzunk szempontjából előnyös lenne kipróbálnunk magunkat külföldön: erre adnak lehetőséget az egyetemen és karunkon tevékenykedő nemzetközi diákszervezetek. A féléves külföldi Erasmus-ösztöndíjon kívül ugyanis diákszervezeti tagként is lehetőség nyílik az utazásra.

ESTIEM

Főként mérnök- és gazdasági hallgató tagokkal rendelkező diákszervezet, amely a tagok angol nyelvi kompetenciájának és prezentációs technikájának fejlesztését tűzte ki célul magának. Ezt a célt a szervezethez csatlakozott 31 ország 80 helyi képviselete által szervezett esettanulmányi versenyek és workshopok, kurzusok, diákcserék, nemzetközi konferenciák, szemináriumok, valamint nyelvtanulási lehetőségek segítségével éri el.

 

AIESEC

A több mint 120 országban jelenlévő szervezet nemcsak tagjainak, hanem programjaikban résztvevőknek is lehetőséget biztosít, hogy vezetői tapasztalatot szerezzenek. A szervezet aktív tagjai önkéntes és szakmai programokat szerveznek. A jelentkezők kipróbálhatják magukat önkéntesként, ebben az esetben egy adott országban a kulturális, gazdasági, társadalmi helyzettel foglalkoznak, valamint válogathatnak a fizetett és fizetés nélküli külföldi szakmai gyakorlati programok között.

Szerző: Vörös Lilla

A BME GTK hallgatóinak bizonyos számú kreditet szabadon választható tantárgyakra kell fordítaniuk. Ezekre tekinthetünk lehetőségként is, nem csak kötelezettségként. Ennek jegyében szedtünk össze nyolc érdekes „szabvált” a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karról.

Érveléstechnika – logika

oktató: Elek Nikolett

Véleménye mindenkinek van. De védeni is tudja? A kurzus legfőbb célja az érvelési készségek fejlesztése és a kritikai attitűd kialakítása. Szakmai és magánéletünkben is vannak olyan helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk kiállni saját véleményünk, álláspontunk mellett. Sokan sokféleképpen próbálnak meggyőzni minket a hétköznapokban; fontos, hogy a felénk áramló érveléseket megfelelően értékelni is tudjuk. Közéleti példákon keresztül, gyakran aktuális témákra reagálva ismerkedünk meg a különböző érveléstechnikai jelenségekkel, fogalmakkal. Sokaknak nehézséget okoz már önmagában a konfliktusok felvállalása is, a vitákban való részvétel. Az órai csoportos feladatok és az önként jelentkezők részvételével megvalósuló viták során önbizalmat és rutint is lehet szerezni ezen a téren. Sokszor érezzük, hogy valami hiba van az adott érvelésben, de erre rámutatni, a hibát felcímkézni nem tudjuk. Az órán az ilyen érvelési hibákról és megfelelő kezelésükről is szó esik.

Reklámszociológia

oktató: Virányi Péter

A kurzus célkitűzése, hogy ismereteket adjon a reklámkommunikációról, mint a társadalmi kommunikáció egyik sajátos formájáról. A kurzuson a hallgatók betekintést kapnak a reklámok társadalmi szerepéről, készítési sajátosságaikról, a médiaválasztásról, a kreatív tervezés néhány módszeréről. A jelentkezők megismerkednek a reklámok történelmével, természetével, fogadtatásukkal, hatásukkal, valamint hatékonyságuk néhány vizsgálati technikájával. Betekintést nyernek az egyes médiumok sajátosságaiba, a gerillamódszerekbe. A kurzus olyan kérdésekre keres (és talál) válaszokat, mint például: hogyan készül a reklám? Milyen törvényszerűségeket célszerű figyelembe venni? Milyen lépésekből tevődik össze a reklámkészítés? Hogyan épül fel egy reklámkampány? Hogyan lehet a hatékonyságát, hatását ellenőrizni? Milyen technikai feltételeknek kell eleget tennie? Az órán azt is megtudhatják a hallgatók, hogyan képezik le a reklámok a társadalmat, hogyan tükrözik annak értékeit.

Technológia és ember

oktató: Nádasi Eszter, Héder Mihály

Hány ember nyúl ébredés után rögtön az okostelefonjához? Nem csak azért, hogy lenyomja az ébresztőt, hanem, hogy ellenőrizze az e-mailjeit, képbe kerüljön a világ és a közösségi média híreivel. Közhely, de a technológia valóban átszövi mindennapjainkat – ha ezt felismerjük, beláthatjuk azt is, hogy fontos megérteni technologizált környezetünk működését, főleg, mert nem csak a jelenünket, hanem a jövőnket is meghatározhatja. Az órán az elgondolkodtató esettanulmányok mellett gondolatkísérletekre is sor kerül. A tárgy témáinak egy része valós élet-halál kérdéseket vizsgál, középpontba állítva azt, hogy vajon kipusztíthat-e bennünket a technológia. Kell-e félnünk például a mesterséges intelligenciától, melyet a jövő egyik legmeghatározóbb iparágának tartanak? Jelent-e fizikai fenyegetést, vagy átalakíthatja olyan mértékben a munkaerőpiacot, az értékeinket és az életmódunkat, hogy azzal már egy másik fejezet kezdődjön az emberiség történetében?

Trend és divat

oktató: Jász Borbála

Mi a művészet? Erre a látszólag egyszerű kérdésre a tantermi előadásokon túl kirándulásokon, épületbejárásokon és kiállításlátogatásokon keressük a választ, egyúttal részt veszünk a félév aktuális művészeti és kulturális eseményein. Megvizsgáljuk, hogyan tükrözik vissza a művészeti alkotások alkotóik motivációit, a művészt befolyásoló életkörülményeket és miként jelenik meg a művészet a mindennapi tárgykultúránkban. Feloldjuk a magas- és tömegkultúra szembeállítását, hiszen egyazon ember szeretheti az operát és a hardcore-t is, s feltárjuk a valódi ellentmondást, amely a művészet és a giccs között feszül. A kurzus során közösen rájövünk, hogy semmi baj nincs velünk akkor, ha mi voltunk azok a középiskolában, akik soha nem tudták megválaszolni a kérdést: mire gondolt a költő?

Csoportdinamika

oktató: Blaskó Ágnes

Feltehetően nem csak azért „állnak sorba” a Neptunban ezért a kurzusért, mert tömbösített, könnyen teljesíthető és mert izgalmasan hangzik, hogy a csoport a Javítóintézetbe vonul az órák egy részére. Hanem mert a hallgatók együtt ámulnak el, amikor meglátják, hogy egy csoportban összezárva miféle rejtett kötelékek hálójában igazítjuk egymáshoz félszeg vagy éppen mindent uralni vágyó megszólalásainkat. Vagy hogy valójában a láthatónál jóval többen vannak jelen az órán, hiszen ott nem lévő emberek, intézmények is beleszólnak a diskurzusunkba. Ezek igazi kalandok és felismerések a kurzusvezetőnek és a csoportnak egyaránt. A dinamikák feltárását a szociodráma módszere segíti, amely a tavaszi félévben különösen nagyot domborított. A csoport részletesen felfejtette, milyen dinamikák működhetnek egy zárt intézményben, majd a Budapesti Javítóintézetben tett látogatás során kiderült, hogy elképesztően nagy az egyezés a csoport előzetes elképzelései és a tapasztaltak között.

Piaci játszmák

oktatók: Szalai László, Ligeti Zsombor, Bernek Ágnes, Vígh László, Bánhidi Zoltán

A gazdaságtudományok által vizsgált mintázatok – például a világ országainak eltérő fejlettsége vagy a társadalmon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek – végső soron egyéni szereplők egymással összefüggő döntéseinek következtében alakulnak ki. Ezek a döntések a szereplők között létrejövő játszmák eredményeként születnek. A tantárgy keretében különböző játszmákat szimulálunk és modellezünk, amelyek során a hallgatók aktív résztvevőként ismerkedhetnek meg a döntéshozatal és a stratégiaalkotás lépéseivel. A kurzus kiemelt célja, hogy a stratégiaialkotás képességét fejlesztve a hétköznapi játszmák során gyakorlati előnyökhöz juttassa hallgatóit. A tananyag elsajátításához és a tantárgy teljesítéséhez korábbi gazdasági irányú tanulmányok nem szükségesek.

Társadalmi tabuk és kommunikáció

oktató: Rajkó Andrea

A „mindenről lehet beszélni” tartalmú vélekedés ellenére a tabuk alattomos módon vesznek minket körül. Látszólag ma már a kényesebb témák megvitatására is találunk teret, akár szemtől szemben, vagy az online térben. Valóban így van? Valóban vannak eszközeink arra, hogy például a családon belüli alkoholizmusról, lelki erőszakról, szexuális különbözőségekről, testi fogyatékosságról vagy csak testi másságokról érdemi diskurzusokat indítsunk a környezetünkben? A tabu a kommunikáció fekete báránya, amelyre az ismert kommunikációs sémák nem vonatkoznak. Az órán kiderül, hogy mely társadalmi tabuk miért vannak még mindig életben és az is, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezeket megértsük vagy ledöntsük.

A vezetővé válás pszichológiája

oktató: Répáczki Rita

A kurzus anyagának elsajátítása részben előadások, részben e-learning keretei között történik. A félév fő célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek a vezetéslélektan fő témáival, kérdéseivel, dilemmáival, illetve hogy bepillantást kapjanak a vezetővé érés folyamatába, és abba, miként válhat valaki jó vezetővé. Az előadások során szó esik a vezetői identitás fejlődéséről, a csapatok irányításának sajátosságairól, a vezetői motivációs lehetőségekről és a vezetőket érő stresszről. Az előadások közötti időszakokban kerül sor az e-learninges munkára, amely lehetővé teszi, hogy mindenki tetszőleges helyszínről, online hozzáféréssel, neki kényelmes időben haladjon a tananyaggal és a teljesítendő feladatokkal.

Összeállította: Abonyi Ákos

Matematikusmérnök és szociológus – egy személyben. Első hallásra talán furcsán hangzik, pedig bizonyos munkafolyamatokban kifejezetten nagy hasznát veszi annak, hogy két, merőben eltérő területről szerzett tudást. Dr. Szakadát Istvánnal, a Szociológia és Kommunikáció Tanszék tanszékvezetőjével beszélgettünk.

A Szociológia és Kommunikáció Tanszék honlapján az első mondat a bemutatkozásában: „Matematikusmérnök, szociológus.”. Ez azért nem egy szokványos párosítás. Mindig is érdekelték a reál- és a társadalomtudományok is, vagy az egyikben nem találta meg a számításait, és szeretett volna valami teljesen mást?

A Műszaki Egyetemen tanultam mérnöknek, de szépen lassan rájöttem, hogy nem ez érdekel engem igazán. Még a BME alatt elkezdtem a szociológiaszakot az ELTE-n, és bár végül nem a matematikusmérnöki pályát választottam, az az érdeklődés, ami miatt annak idején oda jelentkeztem, megmaradt bennem. Szociológusnak vallom magam, de azt a megközelítést, módszertant, ismeretet, amit mérnökhallgatóként tanultam, azt próbálom beépíteni, hasznosítani a társadalomtudományos munkámban is.

Tud konkrét példát mondani? Hol tudja segíteni, kiegészíteni egymást a két terület?

Például a cselekvéselméletben, azaz, hogy hogyan értelmezzük a társadalmat, azon belül az ember cselekvését. Erről meg is jelent egy könyvem, amelyben rengeteg képletet, logikai formulát használok, egzakt definíciókat adok a használt fogalmaknak. Szerintem ezt így kell csinálni, viszont társadalomtudományi oldalról kevesen fogadják el még azt is, hogy akár így is meg lehet közelíteni, nemhogy azt, hogy így kell. Egyelőre kisebbségben vagyunk mi, akik abban hiszünk, hogy ezen az úton haladva válik nagykorúvá a társadalomtudomány, vagy azon belül a szociológia. Igaz, a közgazdaságtan már régen rálépett erre az útra, de más társadalomtudományok – például a szociológia – még nem annyira. De példaként említhetem a digitális forradalmat is, ahol szintén kiegészíti egymást a két terület. Az okos eszközöket mérnökök fejlesztették és fejlesztik ki mind a mai napig, hiszen ők értenek a mögöttes technológiához. Viszont onnantól kezdve, hogy kifejlesztették ezeket az eszközöket, kérdés, hogy úgy használja-e az ember, ahogy a fejlesztők eltervezték. Sokszor előfordul, hogy megalkotnak valamit, és aztán csodálkoznak, hogy nem azt a hatást váltja ki az emberekből, mint amit előzetesen elvártak. Itt jövünk mi, társadalomtudósok, akik az emberhez értünk, és megmondjuk a mérnököknek, hogy azért nem úgy használják az emberek az eszközöket, ahogy ők eltervezték, mert az ember egyszerűen nem így működik. Ezek a szakmákból adódó nézeteltérések persze nem ritkán konfliktusokhoz vezetnek, de ez benne van a pakliban. Huszonöt éve foglalkozom a digitális kultúrával, és mindig voltak, vannak és lesznek is véleménykülönbségek a mérnökök és a társadalomtudósok között. Ha azonban kooperálunk és elfogadjuk, hogy vannak olyan kompetenciák, amiknek csak a másik fél van birtokában, illetve elfogadtatjuk a másikkal, hogy van, amihez csak mi értünk, akkor tudunk együtt hatékonyak lenni és olyat alkotni, ami előreviszi a világot.

2017 óta Ön a Szociológia és Kommunikáció Tanszék vezetője. Milyen változás történt az elmúlt egy évben?

Nem vagyok híve annak, hogy gyökerestől forgassunk fel mindent már rögtön a legelején, úgyhogy jelentős átalakítás még nem történt. A tanmenetben volt némi változtatás, de ez csak a korábbi kari vezetés intézkedéseinek korrekciója, nem lényeges tartalmi változtatás. Ugyanakkor szükségét érzem a változtatásnak, de véleményem szerint egy komolyabb reform hosszútávú működéséhez időre van szükség; mind a tervezését, mind a kivitelezését illetően. Az egyik probléma, amit szeretnénk megoldani, megreformálni, az az évszázadok óta fennálló, mára már idejétmúlt tantermi képzési modell. Az, hogy az oktató kiáll a hallgatók elé, és elmondja az okosságokat, már nem nagyon működik. Egyrészt azért, mert az online világ a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét nagyon megváltoztatta, másrészt sokkal hatékonyabb a tudásátadás, ha a hallgatókat bevonjuk közösségi munkába, aktivitásra késztetjük az órákon. A másik probléma, amire egyelőre még szintén nincs megoldás, az a hallgatók egyetemhez való viszonya abból a szempontból, hogy vagy kényszerből vagy egyéb okok miatt, de nagyon sokan állást vállalnak egyetem mellett. Idővel erre a jelenségre is reagálnunk kell, tudnunk kell kezelni ezt a helyzetet.

Az interjút készítette: Kovács Bernadett

Projektszervezés, szakkollégiumi munkák és az egyetem összeegyeztetése nem kis feladat egyetlen hallgató számára sem, de itt is lehet nagyot alkotni. Bárdos Máté mesélt arról, mennyit adott hozzá, és mennyit kapott viszonzásként a Liska Tibor Szakkollégiumból.

Milyen volt számodra az egyetem elkezdése?

Akkoriban különösen érdekeltek a határterületek, a találkozások, így adta magát a Műszaki menedzser képzés. Viszont úgy éreztem, nem kapok elég impulzust az egyetemen, hiányzik belőle valami. Szerencsére családi sztorikból már hallottam a szakkollégiumi modellről, és a karunkon adta magát a Liska Tibor Szakkollégium. A személyiségemhez abszolút illeszkedett a Szakkollégiumi Mozgalom hármas értékrendszere, amelynek fő pillérei a szakmaiság, a közösség és a társadalmi felelősségvállalás. A Liska egyszerre kínált számomra emlékezetes egyetemi éveket, a jövőmet megalapozó szakmai tudást és értelmiségi pezsgést.

Milyen projektekben vettél részt, és milyen szervezeteknek lettél tagja az egyetemi évek alatt?

A szakkollégiumon belül szervezője voltam a Szakmai Heteknek és a Bevonótábornak is. Hamar eljutottam céges tárgyalásokra, illetve összszakkollégiumi programokat is szerveztem, ami megadta a kellő tudást és magabiztosságot ahhoz, hogy tovább léphessek, és megpályázzam a PR-vezetői posztot.

Az elnökségünkben olyan társakra találtam, akikkel közösen sok innovatív ötletet tudtunk megvalósítani, ezáltal is fejlesztve a szervezetet.

Fontos volt, hogy egy-egy konkrét, társadalmilag is fontos ügy mellett ki tudott állni a szakkollégium az utóbbi időben, aminek én is részese lehettem. A Szakkollégiumok Egyeztető Fóruma (Interkoll) kommunikációs bizottságának tagja lehettem, ahol szintén rengeteget tanulhattam, és nagyon sok szuper embert ismerhettem meg. Továbbá szép eredményeket értünk el igen sok esettanulmányi versenyen. Szakkollégiumi időszakom végére a Liska aktív tagsága tette fel a koronát, akik méltónak találtak a 2017-es Év szakkolisa-díjra.

Mik voltak a motivációid a Szakmai Napok ’18 megszervezése kapcsán? Hogyan kezdődött a megvalósítás?

Folyton megújítani akaró, innovátoralkatként rengeteget pörgött az agyam azon, még elnökségi tagként, hogyan lehetne időszerűbbé tenni a karunkon tradicionálisnak mondható Liska Tibor Szakmai Heteket. Jól látszódott, hogy csak akkor tudjuk a programmal megszólítani az egyetemistákat, ha első körben minden liskás a magáénak érzi az eseményt, ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy a tagság igényeit, véleményét minden létező módon becsatornázzuk a projektbe. Sikeres főszervezői pályázatom után így elkezdődhetett a tagság igényének konkrét felmérése, vitaestek, beszélgetések és kérdőívek által.

Miként folyt a projekt szervezése? Felhasználtál valamit az egyetemen vagy a szakkollégiumban tanultakból?

A projekt alapját a szervezői csapat adta. Szerencsére borzasztóan erős, szakmailag képzett, és emberileg is nagyon szuper csapatot tudtam magam köré szervezni, akik a projekt elejétől a végéig segítettek mindenben. Az új projektfelfogásban nagy szerepet kapott az agilis módszertan, mellyel folyton megújuló, emberközeli koncepciót alakítottunk ki. A legnagyobb hangsúlyt – a régi évekből tanulva – a kommunikációra helyeztük, ami miatt a teljes projektszervezeti struktúrát újragondoltuk. Nagy figyelmet szenteltünk a különböző területek közti kommunikációnak, és a csapat elkötelezettségére, motivációjára.

A tervezés, illetve a stratégiaalkotás során segítséget nyújtott az a gondolkodásmód, amit a szakkollégiumunk képzési rendszerében magamra halmoztam az elmúlt években műhelyeken, illetve workshopokon.

Az egyetemen tanultakat így sokkal gyakorlatiasabb, életszerűbb, izgalmasabb formában tapasztalhattam meg, illetve ki is egészíthettem naprakész tudással. A sok belefektetett munkának hála a Liska Tibor Szakmai Napok ’18 egy nagyon színvonalas, sokakat megmozgató esemény lett.

Hogy érezted magad a program lezárása után? Gondolom, tanultál belőle néhány dolgot. Mit gondolsz, mit tudsz majd ebből hasznosítani a későbbiekben?

Természetesen rengeteget tanultam a projekt során. Kipróbálhattam magam projektmenedzserként, különböző innovatív módszereket felhasználva, egy szuper csapatot koordinálva. Ez óriási tapasztalatot adott nekem a későbbi karrierutamhoz. A munkahelyemen profibban tudok kommunikálni a csapatommal a projekt óta, és alapvetően emberségesebben tudok szólni a kollégáimhoz. Ez borzasztóan fontos egy 21. századi menedzser életében.

Ugyanakkor magamat is jobban megismerhettem. Megtanultam, hogy az emberek tényleg igénylik az általam preferált nagy szabadságot a munkájuk során, de legalább ennyire szükségük van a folyamatos visszajelzésekre. Egyértelművé vált számomra, hogy tényleg a kommunikáció a kulcsa mindennek: ha eléred, hogy a csapattagjaid profin kommunikáljanak egymással, nincsen lehetetlen cél. Úgy gondolom, hogy a projekt során átélt élmények segíteni fognak a kibontakozó karrierem során, bármerre is sodor az élet.

Mit tanácsolnál egy most kezdő egyetemistának?

Kezdő egyetemistáknak mindenképpen javaslom, hogy már a képzés elején keressenek magatoknak közösséget. Erre borzasztó jó lehetőséget kínál a szakkollégium. Itt tényleg minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy kiteljesítsék a bennük szunnyadó ötleteket, és szakmailag fejlődjenek.

Az interjút készítette: Szabó Emese

Kovács István szakadatlan lelkesedésével, mindig segítőkész hozzáállásával és a zöld tea erejével az egyik legjobb hangulatú marketingórákat hozza a karunk életébe. Mesélt arról, honnan érkezett, és miként szerette meg a marketinget.

Hol és minek tanultál, mielőtt idejöttél?

Vallomással tartozom: a túlsó partról, a Corvinusról érkeztem. Az akkor még Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem révkomáromi kihelyezett képzésén szereztem meg az okleveles közgazdaságtudományi diplomámat. Felvidéki vagyok, Rimaszombat környékéről származom, és a Rimaszombati Kereskedelmi Szakközépiskolában végeztem középiskolai tanulmányomat.

Miért ezt a képzést választottad?

Bár az angolt autodidakta módon, tévéből tanultam, országos versenyt is nyertem, és nagy álmom volt, hogy angol nyelvtanári diplomát szerezzek a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen, azonban mégis a közgazdaságtudomány mellett döntöttem. Talán abból a megfontolásból is, hogy az angolt az adott közgazdász képzésen is szépen fejleszthettem.

Hogy kerültél a BME oktatói közé?

A Műegyetemre az egyetem elvégzését követően, 2007 szeptemberében kerültem. A BME GTK mellett azért döntöttem, mert a tudományterület mellett az is döntő volt számomra, hogy milyen oktatási lehetőségeim lesznek, illetve milyen munkakörülményeket tud az egyetem biztosítani. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy kétoldalú volt ez a döntés, vagyis munkáltatói részről is határozott igent kaptam, valamint, hogy mind az infrastruktúra, mind az oktatáspolitika szempontjából az egyik legkorszerűbb karon oktathatok. Mivel kísérletező típus vagyok, és mindig keresem az új megoldásokat, valamint mindig nyitott vagyok az innovációra, ezért számomra nem volt kérdés, hogy a marketinget a Műegyetemen oktassam.

Hogy érezted magad diákként, majd oktatóként?

Az egyetemi lét minden percét imádtam, számomra a legjobb időszak volt, és azzal, hogy oktató lehetek, picit kitolhatom ezt a korszakot.

Leginkább azt élvezem, hogy munkanapokon nem kell mindig pont 8-ra beérni, mert tulajdonképpen éjjelibagoly-típus vagyok és szeretek sokáig aludni. Hozzáteszem, picit morcos is vagyok, ha pénteki és szombati oktatási napokon velem kezdenek a hallgatók a mesterképzésen. Bízom benne, hogy azért ez az órák színvonalán nem látszik – egy nagy bögre zöld tea csodákra képes!

Mi tetszett meg a marketingben?

A marketing a középiskolában lett szinte az első perctől a kedvenc tantárgyam. A menedzsmenttudomány és azon belül a marketing leginkább azért tetszik nekem, mert lehet, hogy első pillanatra „megfoghatatlan”, puha tudományterületnek tűnik az ökölszabályokra, matematikai képletekre és fizikai jelenségekre épülő természettudományok mellett, viszont ennek ellenére – vagy talán pont ezért – az élet minden területén működik! Egy jó marketinges nem szégyelli kimondani, hogy e tudományterület mellett további, akár teljesen eltérő szakterületekbe is bele kell kóstolni, hogy a marketing sikeres legyen. Meg merem kockáztatni, hogy a marketing önmagában soha sem működne, mindig társítani kell más tudományterületekkel. Viszont másik oldalról is közelítsük a meg a témát! Tudunk-e olyan tudományterületet mondani, ahol nincs szükség marketingre?

A gyógyszermarketingtől kezdve a startup-vállalkozásokig, a Kiszel Tündéktől a politikai választásokig, minden területen mérvadó a marketing, és a közeljövőben ez még inkább igaz lesz.

Beszéltél a marketingről nagy általánosságban. De vajon melyik részterülete tetszik a leginkább és miért?

Én jobban szeretem oktatni a részterületeket, illetve azon marketinges témákat, amelyek egyéb tudományterületeket érintenek. Kezdetben nagy rajongója voltam a vásárlói magatartásnak, de azt a BME GTK-n az egyik legjobb oktató, dr. Petruska Ildikó oktatja igen színvonalasan – ha nem az egyik legszínvonalasabban az országban. Az egyik kedvenc tárgyam a Szolgáltatásmarketing, amelynek az a története, hogy a kolléganőmnek, dr. Szalkai Zsuzsannának gyermeke született, ezért át kellett vennem a tárgy oktatását. Kezdetben nagy fejtörést okozott, őszintén megmondva számomra is elvont területnek tűnt. Azonban minél inkább beleástam a témába magamat, számos érdekességre és összefüggésre bukkantam. Kolléganőm munkájára építve továbbfejlesztettem a tananyagot és a visszajelzések alapján a hallgatók is megkedvelték a tárgyat.

Hogy sikerül beosztanod az idődet? Mennyi szabadidőd jut a hobbijaidra?

Nincs az a szabadidő-mennyiség, amit ne tudnék kellemesen eltölteni olyan fontos dolgokkal, mint tévézés, láblógatás, mozizás, közös programok barátokkal, kirándulás itthon és a nagyvilágban. Szeretek főzni és sütni, a fortélyokat édesanyámtól lestem el, aki végzettségét tekintve cukrász. Olvasni is szeretek, falom a képregényeket – na, egy újabb titok…

Mit tanácsolnál a hallgatóknak, ha most kezdenéd az egyetemet ezekkel a tapasztalatokkal?

Haverok, buli, Fanta… – hogy egy jó marketing szöveggel kezdjem. Ne csak éljenek, kétszázhússzal éljenek, zizegjenek, legyenek kíváncsiak és nyitottak a világra, s igazodjanak el benne, valamint, tudják megkülönböztetni a fake news-t a valódi hírektől – talán most ez a legfontosabb –, és persze kérdezzenek sokat, nagyon sokat, a fásultság a társadalom legnagyobb ellensége.

Az interjút készítette: Szabó Emese
Fotó: Földesy Fanni

Józsa-Teleki Gabriella Blanka, a 2013-14-es Mentorgárda és a 2015-ös Hallgatói Képviselet tagja, 2016-ban végzett a GTK-n Kommunikáció és médiatudomány szakon. Másodévesként munkába állt, és azóta is töretlen lelkesedéssel halad a céljai felé. Tőle szeretném megtudni a biztos receptet arra, hogy mihez is tud kezdeni egy KomMédia-hallgató a diplomájával egy olyan területen, ahol elvileg telített a szakma?

Milyen elhelyezkedési lehetőségei vannak egy kommunikátornak?

Kiindulásképpen szögezzük le, hogy egy kommédiás hallgató nem csak tévénél, újságnál, rádiónál dolgozhat, szóvivő vagy sajtós lehet. Ezek a legismertebb és legszűkebb értelemben vett kommunikációs és médiaterületek. Való igaz, a szakma ezeken a helyeken tényleg telített, de ha egy kicsit levesszük a fókuszt róluk, és nyitottabban nézünk a világra, máris temérdek lehetőséget találhatunk.

Hogy érted azt, hogy nyitottabban?

A kommunikációszak az életre készít fel, és igyekszik átfogó képet adni a világról. A képzés nagy erőssége, hogy rengeteg területre kaphatunk betekintést az alaptantárgyakon túl. Ennek ellenére mégis sokan úgy érzik, hogy valójában mindenhez értenek egy kicsit, de nincs olyan konkrét, kézzelfogható szakmájuk, mint egy gépészmérnöknek. Úgy gondolom, emiatt nem tudja sok kommédiás hallgató, merre induljon el az életben diploma után. Pedig a válasz egyszerű: bármerre. Mert a kommunikáció mindenhol ott van. A lényeg, hogy ha előtted van bármilyen álláshirdetés, meg kell látnod benne az általad elsajátított tudást és magadat is! Onnantól kezdve nyert ügyed van!

Nálad ez hogyan zajlott? Nagyon úgy hangzik, mintha tapasztalatból beszélnél.

Ez így igaz, annyi különbséggel, hogy másodévesként néztem ezzel szembe, nem vártam a diploma megszerzéséig. Soha nem fogom elfelejteni az első állásinterjúmat a Profession.hu-nál, amikor megkérdezték, mit szeretnék elérni az életemben. Azt válaszoltam: „Fogalmam sincs”. Nem tudtam megmondani, mit fogok kezdeni a diplomámmal, vagy, hogy hol leszek tíz év múlva. Őszintén bevallottam, hogy szeretnék minél több dolgot kipróbálni, és egyértelműen kizárni azokat területeket, amelyek nem érdekelnek. Így a lista rövidülésével egyre nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy megtalálom az utamat, ahol karriert fogok építeni.

Végül megkaptad az állást?

Igen, másfél évig dolgoztam ott mint ambassador, ami azt jelenti, hogy az egyetemen belül én voltam a cég kiskövete. Az én feladatom volt biztosítani a cég számára a különböző megjelenési lehetőségeket, mint például egyetemi lapokban, állásbörzéken és egyéb kari rendezvényeken.

Aztán lehúzásra került a listáról?

Abból a szempontból igen, hogy ezzel a munkakörrel nem szeretnék többet foglalkozni. Ami ekkor szintén kizárásra került, az a HR volt, ugyanis szorosan kapcsolódott a munkakörömhöz. Úgy éreztem, egyszerűen nem nekem való. A későbbi tapasztalataim pedig csak ráerősítettek erre.

A Profession.hu-t mi követte?

A MyBeautyCardhoz kerültem, amely különböző szépségipari szolgáltatókat igyekezett összegyűjteni egy kedvezménykártya-rendszerben. A kártya birtokában állandó kedvezményeket lehetett kihasználni például fodrászoknál vagy kozmetikusoknál. Itt sales pozícióban kezdtem, majd a cég közösségimédia-menedzsere lettem. Onnantól kezdve én gyártottam a tartalmat a weboldalra, a Facebook-oldalra és a hivatalos beauty-blogra is, ahova hetente négy-öt cikket írtam olyan témákban, mint a sminkelés, bőrápolás, szépségápolás. Azért fontos ezt megemlítenem, mert itt nyerhettem elsőként bepillantást a keresőoptimalizált cikkek világába, amelynek lényege, hogy bizonyos kulcsszavakra, kifejezésekre való rákeresésnél a találati lista élére kerüljön az oldal. Erre egyből rákaptam! Rögtön azt éreztem, ez nekem való! Sajnálatos módon a cég működése leállt, így nekem is új munkahely után kellett néznem. Így kerültem a HelloPayhez, ahol első körben fesztiválpénzügyesként dolgoztam, majd három hónap múlva a cég pénzügyese lettem. Másfél évet dolgoztam ott.

Gondolom, jogosan merül fel a kérdés, hogy „ennek ugyan mi köze van a kommunikációhoz?”.

Beszélnem kellett, sokat! (nevet) De őszintén szólva ennél többet adott ez a pozíció. Megmutatta nekem és a környezetemnek, hogy erre is képes vagyok! Hogy egy kommunikációs diplomával is el lehet látni egy ilyen pozíció feladatait, nem is akárhogyan! Úgyhogy azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki kapott már leértékelő, demoralizáló megjegyzéseket arra, hogy ő Kommunikáció és médiatudomány szakra készül felvételizni, vagy aki hamarosan kommunikátorként végez, hogy engedje el a füle mellett ezeket!

Ezután jött a Lila Füge? Ott mivel foglalkoztál?

Tulajdonképpen az egyetemi tanulmányaim alatt elsajátított tudás teljes körű alkalmazása megtörtént a Lila Fügénél. A teljesség igénye nélkül felsorolnék párat: cikkek tördelése és ütemezése, fotózások szervezése, közösségi médiafelületek kezelése, keresőoptimalizálás, a Lila Füge Magazin lapmenedzsereként a főszerkesztő munkájának segítése, Excel-táblázatok vezetése, a nyomdával és a lapterjesztéssel való kapcsolattartás, a magazin megjelenésének engedélyzetetése, partneri együttműködések feltételeinek betartatása…

El is érkeztünk a jelenbe. Ennyi tapasztalattal a hátad mögött mik a terveid a jövőre nézve?

Az utóbbi félévben fogalmazódott meg bennem a saját vállalkozás gondolata. Viszont úgy érzem, még nem adott hozzá minden lehetőség. Így most válaszút előtt állok: most vágjak bele vagy – további tapasztalatok megszerzése után – később?

Az interjút készítette: Kontra Anna
Fotó: Arnold Ráhel

A mesterszak alatt már írt, műegyetemi tanulmányai után egy jól menő online laphoz került. Laza Bálinttal, a Forbes Next kiadványának szerkesztőjével és újságírójával beszélgettünk az Indexről, a Forbes-ról, a Média 2.0-ról, technológiáról és tudományról.

Az Indexnél kezdted újságíróként. Hogyan kerültél oda?

A BME-nek köszönhetően találtam meg az Indexet. Ide jártam kommunikációs mesterre. Az első félévében volt egy Internetmédia nevű tárgy, amelyet az akkor még indexes Vajda Gábor tartott. Nagyon szerettem az óra témáit, éreztem, hogy ez fekszik nekem, aztán a félév végén megkérdeztem, mehetek-e oda gyakornoknak. Mehettem.

Hogyan indult a munkád az Indexnél?

A Tech–tudomány rovatban kezdtem dolgozni, és a legelején rovatszinten newsroomoztam. Főleg angol nyelvű cikkeket fordítottam, – hiszen a tech–tud-újdonságok nagy része angol nyelvterületről jön –, emellett az MTI, a magyar hírügynökség híreit dolgoztam fel. Ez nem volt monoton munka, hiszen az MTI-hírek nem az Index stílusában íródnak, az angol nyelvűeket pedig le kellett fordítani, át kellett dolgozni. Pár hónap newsroom után beszálltam én is a többiek mellé a nagyobb anyagok írásába, innentől kezdve pár hetente váltottuk egymást a newsroomban. Majdnem hat év alatt, amíg ott voltam, rengeteg cikket írtam. Ha muszáj kiemelnem, a gravitációs hullámok felfedezéséről szóló a kedvencem. Ebben a kutatásban magyarok is részt vettek, már egy ideje kapcsolatban álltam a projektben résztvevő egyik kutatóval, és tudtuk, hogy meg fog történni ez a felfedezés. Viszont, ahhoz képest, hogy ez rétegtéma, és nagyon bonyolult, rengetegen olvasták.

A Média 2.0 egyik főszerkesztője és alapítója vagy. Honnan jött az ötlet, és hogyan született meg a blog?

Amikor kikerültem a mesterszakról, azt éreztem, hogy nagyon nehéz összehangolni, milyen képet mutat magáról egy szak, mire lesz jó, mi van a hallgató fejében, miért jött ide, és egyébként mik a piac igényei. A legelején még nem is a tágan vett kommunikációs szakmával foglalkoztunk: beszéltem egy barátommal, aki nyomtatott újságban, rádióban mozgott, én pedig akkor online-nal foglalkoztam. Éreztük, hogy jó lenne kombinálni ezt a két látásmódot. Először írtunk pár blogposztot. Láttuk, hogy ez jól megy, érdekli az olvasókat, de azt is láttuk, hogy ezt ketten nem fogjuk bírni. A BME-ről, a kommON kommunikációs szakkollégiumból jött az első „merítésünk”, innen vettünk fel (nem szó szerint, mindenki lelkesedésből dolgozott) magunk mellé embereket. Nagyon sokat köszönhetek ebben a szintén BME-s Pintér Dániel Gergőnek, aki benne volt a szakkollégium megalapításában, és közvetített, hogy jöjjenek emberek hozzánk, elkezdtünk szellemi műhelyként működni, hogy jobban látható legyen, hogy ez, amit kommunikációs szakmának nevezünk, hol találkozik azzal, amit Kommunikáció és médiatudomány szaknak hívunk.

Az Index után átkerültél a Forbes-hoz, ott pedig hamarosan szerkesztője lettél egy kiadványnak. Te találtad meg a lapot, vagy ők találtak meg téged?

Annyiban én találtam meg, hogy a Facebookon a főszerkesztő, Galambos Márton kiírta: keresnek embert, én pedig addigra már úgy éreztem, szeretnék kicsit mással is foglalkozni, mint eddig, és jelentkeztem. Az újságírást körbeveszik ma bizonyos legendák: akkor tudsz bekerülni valahova, ha ismersz valakit, vagy valaki rokona vagy, eddig mindkét munkahelyem ennek a totális cáfolata.

Online után nyomtatott laphoz vettek fel, az elején el sem tudtam képzelni, milyen lesz a print. Ma elég népszerű mondat, hogy a nyomtatott sajtó haldoklik, de ez csak részben igaz. Amikor munkába álltam ott, pont elment a Forbes-tól egy kolléga aki a Kód nevű kiadványt szerkesztette. Ez egy technológiai, programozós különszám volt, és az indexes tech–tud-múltam miatt eléggé adta magát, hogy megörököljem a különszámot. A programozásközpontú Kód helyett ma már Next néven jelentetjük meg, tech–tud–jövő-fókusszal, ennek is a szerkesztője lettem.

A Forbes-nál egyébként a legtöbb forrással személyesen is találkozunk, ezt nagyon szeretem. Sokkal többet hozzátesz egy cikkhez az, ha látod, mi történik a helyszínen. Az interjúalanyok sokkal jobban megnyílnak, ha személyesen találkoztok. Ha a másik oldalról nézem, az alanynak is jobb, ha látja, kivel beszélget.

Az online lapoknál nagy a pörgés, nem féltél attól, hogy kiégsz?

Szerintem időről időre mindenképpen kiég az ember egy online lapnál. Már az elején kiderül, hogy ezt a pörgést valaki szereti-e, vagy nem. Azt láttam a hozzánk kerülő gyakornokoknál, hogy az első két hétben rájöttek, szeretik-e ezt csinálni, vagy nem. A pörgés következménye könnyen lehet a kiégés, de azért van csomó tök jó oldala, ez pedig tudja éltetni az embereket. Hazudnék, ha azt mondanám, engem nem éltetett, amikor fel tudtam venni a tempót.

Dolgoztál már az Indexnél, a Forbes-nál, van még olyan magyar, vagy esetleg külföldi lap, amire azt mondanád, hogy ott szívesen elhelyezkednél?

Jól érzem magam a Forbes-nál, itthon eléggé beszűkült a médiapiac, nem látok hirtelen olyat, ahova mennék. Nem szeretnék elmenni külföldre sem, de azon azért gondolkozom, hogy meg kellene tanulnom rendesen angolul írni, ami jóval többet jelent, mint helyesen írni. Még nem tettem lépéseket ebbe az irányba, de régóta gondolkozom azon, hogy ez hasznos lenne.

Az interjút készítette: Biró Milán
Fotó: Horváth Péter

Bojtor Nina kommunikációszakos hallgató mesélt korai karrierjéről és arról, milyen, amikor egy szalagkorlát választja el az egyetemed és a munkahelyed egymástól.

Kérlek, mesélj, hogyan indultál el, hogy jött neked, hogy felvételizz az A38-on induló mozgóképgyártó-képzésre! Hallottam, hogy előtte is már belekóstoltál hasonló területekre.

Érettségi után öt évig kalandoztam, utazgattam. Nem akartam rögtön egyetemre menni. 2012-ben elkezdtem fesztiválsajtózni, és egy független zenei blognak dolgoztam pár évig. Majd bekerültem a Keleti Blokk nevű művészeti intézménybe. Zenekarok között voltam, sok inspiráló körülmény között éveken keresztül. Mindig is a vizuális dolgok alkotása vonzott, például hogy zenekaroknak csináljak videoklipeket. Majd jött ez a hajós lehetőség. 2016-ban indult a mozgóképgyártó-, és világosítóképzés a hajón. Úgy voltam vele, megpróbálom aztán meglátom, mi lesz. Mindenképp a média világa mozgatott abban az időszakban, de igazából nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni pontosan. Szerencsés voltam. Elvégeztem a hajón a képzést, és a szerencsémnek köszönhető, hogy ott is maradtam. Hivatalosan freelancerként működöm, és mindig ez mozgatott, hogy hogyan tudsz teremteni valamit egy zenekarral.

Nem a legnőiesebb szakma, amit választottál. Nőként tapasztaltad, hogy nehezebb érvényesülni?

Azt azért be kell vallani, hogy a zeneipar nem feltétlenül az egyenlőségről szól. Az A38-on is több pasi dolgozik ebben a kategóriában, ebben a szférában, mint nő. Egyéntől függő, hogy hogyan szocializálják őket. Nagyon sok emberrel dolgoztam, akik inspiráltak. A másik fele meg az, mennyire fogják fel, hogy nem csak férfi lehet világosító. Voltak nehézségek. Inkább megpróbálnak más valakihez kötni, mint hogy téged egyénileg értékelnének. E téren bízom a változásban!

Sok embernek az A38-ról csak a koncertek jutnak eszébe, mit is dolgozol ott pontosan? Hogyan néz ki a munkaköröd?

Az A38 nem teljesen a koncertekről szól. Részben dolgozom mint utómunkás vágó. Ebben az évben lett 15 éves a hajó és e köré hatalmas kampányt szerveztek, ebben is részt veszek vágóként. Koncertvideókat válogatok a hajónak. Ezenkívül ott van a Petőfi TV élő műsora, amelynek két helyszíne van: az A38 és az Akvárium. Oda szoktam heti rendszerességgel dolgozni. A stáb is a hajóról tevődik össze. Gyakorlatilag van egy munkahelyem, amin belül van kettő munkahelyem. A Petőfi TV-nél feliratozok, ügyelek, rögzítek. Ügyeléskor nagyon sok, érdekes foglalkozású embert megismersz. Érdekes témákról tudsz beszélgetni velük két interjú között.

Egy hajós képzettséggel és fix állással a kezedben úgy gondoltad, belevágsz egy egyetemi képzésbe. Felvételiztél a BME Kommunikáció és médiatudomány szakára. Miért vágtál bele egy fix szakmával a hátad mögött?

Nem volt kötelező egyetemre mennem. Akartam, mert nem tudok egy dologgal foglalkozni életem végéig. Az egyetemet próbálom ugródeszkának felhasználni. Megpróbálom kivennni azokat a dolgokat, amik nekem fontosak. Van egy nagyon flexibilis, támogató munkahelyem. Hagyják, hogy heti öt napból három napot csak éjszaka tudjak bejárni dolgozni. Most adódott az a lehetőség, amikor megtehetem, hogy egyetemista legyek. Hát gondoltam, miért ne, kipróbálom.

Oké, hogy közel van a hajó a BME-hez, és csak egy szalagkorlátot kell átugranod, de hogyan tudod összeegyeztetni a két dolgot?

Úgy járni nappali képzésre és mellette dolgozni, hogy abból meg tudj élni a mostani albérletárakkal és mindennel együtt, az manapság lehetetlen egy embernek akkor, ha nem támogatják, vagy nincs ilyen extrém szituáció az életében, mint nekem. Szerencsém volt. Normál esetben nem tehetném ezt meg, nem mindenkinek adatik meg ilyen támogató, flexibilis munkahely. Egyébként fárasztó. Gondolj bele: elindul a napod fél 8-kor, és elmész reggel órára. Pontosan, közel van az egyetem és a hajó. Lyukas órában átfutok, majd vissza, és este szintén már a hajós irodában vágok hajnali egyig. Ebből tevődik össze a héten majd’ négy napom. Szociális életem nagyon nincs ezáltal.

Neked a munkahelyed az, ahova mások szórakozni, kikapcsolódni járnak. Hogyan éled ezt meg?

Van egy szpot a hajón, ahová ki szoktam menni. Ott nem hallasz mást, csak a vizet. Az az egyetlen nyugodt, zenementes hely a hajón. Nyilván le szoktam járni én is koncertekre. Nyáron el szoktam járni fesztiválokra, ha időm engedi. Egyébként nagyon nehezen kapcsolódom ki. Könnyen beleragad az ember olyan dolgokba, amit igazán szeret csinálni. Nem veszed észre, hogy egy idő után a szórakozásod is az, hogy elmész egy koncertre a munkahelyeden.

Az interjút készítette: Bóbics Dominika
Fotó: Arnold Ráhel