„Vannak előnyei és hátrányai is ennek a szerzői létnek” – Interjú Tóth Judit költő, szövegíró, közösségi média és tartalommenedzserrel

Írta: Hajdu Blanka

Tóth Judit a 2022-es Tudományos Diákköri Konferencián harmadik helyezést ért el, az „Instaköltészet testközelből – Instaköltők tartalomkészítői stratégiái és szerepmeghatározásai a közösségi médiában” című dolgozatával. Az írásában felhasznált interjúk és kutatások rávilágítanak arra, hogy a közösségi média platformok, mint például az Instagram, Facebook és TikTok meghatározó szerepet játszanak a költészet terén is. Az instaköltők számára ezek a platformok nem csupán publikációs felületek, hanem lehetőséget nyújtanak egy szélesebb olvasóközönség elérésére. A TDK-s tapasztalataival és a témaválasztásával kapcsolatban kérdeztem.

Mi motivált abban, hogy belevágj a TDK-ba?

Az alapszak és a mesterszak között kihagytam néhány évet, így visszazökkenni az egyetemi életbe kicsit furcsa volt elsőre. A szaktársaim nagyon lelkesek voltak a TDK-val kapcsolatban, ami rám is hatott, és bár voltak fenntartásaim, főként a rövid határidő miatt, úgy éreztem, hogy egy kutatás megkezdése és egy dolgozat leadása jó alkalom lehet, hogy újra „visszataláljak” az egyetemre mentálisan is. Az is motivált, hogy a megírt dolgozatot a diplomamunkánál is felhasználhatom majd.

Hogyan találtad ki a témádat, miért ezzel kezdtél el foglalkozni

Mivel mindössze pár hét állt a rendelkezésemre, mindenképpen olyan témát akartam választani, amiben otthonosan mozgok, és tudományosan is meg tudom vizsgálni. Az instaköltészettel bloggerként és szerzőként is sokat foglalkoztam, és viszonylag jelentős szakirodalom állt már a rendelkezésre. Az interjúim, valamint a megszólaltatott szerzők egyéb anyagai, tapasztalatai is jó alapanyagnak bizonyultak.  

Hogyan gondolsz vissza a dolgozatírásra és előadásra?

A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy megfelelően konkretizáljam a témámat. A dolgozatban leszűkített szempontok alapján vizsgáltam néhány általam kiemelt szerző tartalomkészítői stratégiáit, és a kritériumokat meghatározni nem volt túl könnyű, mert empirikus adatokat ekkor még nem készítettem. A folyamatot egyébként élveztem, megfelelő időbeosztással összeegyeztetni sem volt túl nehéz a többi kötelezettségemmel. Az előadás is jó élmény volt, rengeteg kérdést és pozitív visszajelzést kaptam, ami nagy lendületet ad a folytatásban.

A művek mennyisége miért volt fontos vizsgálati szempont?

Viszonylag sok olyan kutatás van, amely az instaköltők munkásságát az irodalom területén vizsgálja, viszont arra vonatkozóan, hogy ténylegesen mit csinálnak az Instagramon és más közösségi fórumokon, hogy mennyire használják tudatosan például marketing célokra vagy az olvasóikkal való kapcsolattartásra, még kevés releváns kutatás létezik. A mennyiség a kutatásom során egy olyan mértékegység lehet, amely segíthet megválaszolni a dolgozatom legfőbb kérdéseit, és amely egyébként egy-egy szerző stratégiájára is jól rámutat: például, arra, hogy kiderítsük egy gyakran posztoló szerző esetében, hogy csak a közlésvágya nagy-e, vagy az algoritmust próbálja-e „meghackelni”.

Milyen tapasztalataid vannak instaköltőként?

2016-ban hoztam létre az Instagram oldalamat, akkor még főként bloggerként tevékenykedtem, de már akkor is osztottam meg verseket a platformon. Akkoriban kezdett egyre népszerűbbé válni az Instagram a költők, idézetes oldalak számára is, és akkoriban alakult ki az instaköltő és az instaköltészet fogalma, legalábbis így emlékszem. Az „instaköltőség” megtörtént velem, tényleg testközelből követtem végig, milyen változások történnek, főként a szerzők és műveik megítélésében. Vannak előnyei és hátrányai is ennek a szerzői létnek, annyi azonban biztos, hogy a legtöbb olvasóm innen ismer, és itt is olvas, ami nagy kihívás egyébként, tele izgalmakkal. 

2019-2021 között több interjút is készítettél instaköltőkkel, volt esetleg kedvenced?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert azóta több szerzővel is voltak közös projektjeink, például Instagram-kihívások, vagy akár közös felolvasóestek keretein belül. A legtöbbjüknek évek óta követem a munkásságát. Rostás Misi, alias Félbarnapetőfi például, aki a közös interjúnk során sem a teljes nevét, sem az arcát nem akarta felvállalni még, ma már slam poetry esteken is fellép – a nevét felvállalva –, és egyébként egyre több eredményt is elér, ami több szempontból is nagyon jó dolog. Minden interjúban volt egyébként olyan gondolat, ami megragadt, úgyhogy tényleg nehéz egyet kiválasztani.

Összességében pozitív élménynek gondolod a TDK-t?

Igen. Nyilván voltak mélypontok a dolgozatírás során, de a konzulensem, dr. Gács Anna is sokat segített, ha bizonytalan voltam. 

Az interjú a Szociológia és Kommunikáció Tanszék másodéves alapszakos, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült.