„Vannak előnyei és hátrányai is ennek a szerzői létnek” – Interjú Tóth Judit költő, szövegíró, közösségi média és tartalommenedzserrel
november 2, 2023
„Fenntartható(bb) döntéseink?” szakmai fórum és workshop az Interreg CE „NiCE” projekt keretében
november 2, 2023
Írta: Tallér Zoltán
A BME tavaly diplomázó mesterszakos hallgatójával, Pupli Anna Sárával beszélgettem, aki elmondta, hogyan készült a TDK-ra, mi volt a motivációja és miért választotta a témáját, ami a tehetségkutatók társadalmi hatásait mutatta be. Emellett szó esett arról, miként élte meg, hogy megnyerte a szekcióját, ami mellett megkapta a Heller Farkas Alapítvány Különdíját is.
Mi motivált abban, hogy belevágj a TDK-ba?
A témának, amiből írtam a TDK-t már volt egy előzetes formája, ugyanis korábban elkezdtem vele foglalkozni egy szemináriumi dolgozat keretében. Barna Emília, aki később a konzulensem lett, azt mondta, hogy érdemes lenne továbbvinni a versenyre, amitől eleinte tartottam egy kicsit. Volt egy nyaram, hogy átgondoljam az egészet, és amikor újra megkeresett ezzel kapcsolatban, végül úgy döntettem, belevágok a TDK-ba.
Alapjában véve eléggé lusta vagyok az ilyesfajta extra feladatok elvégzésében, ezért nagy lépés volt számomra, hogy nekikezdtem – amit végül nem is bántam meg. Tehát kellett egy kis győzködés, de a téma nagyon érdekelt, így nem volt megterhelő a kutatás. Élvezetes munka volt.
Hogyan találtad ki a témádat és miért ezzel kezdtél el foglalkozni? Esetleg a jövőben szeretnél a tehetségkutatók környékén elhelyezkedni?
Nem hiszem, mert a kutatásom során beleláttam olyan részletekbe, ami miatt nem érezném testhezállónak. Alapvetően egy személyes ok miatt vágtam bele a témába. A Partizánnak 2021-ben megjelent egy Megasztárral kapcsolatos külön kiadása, nekem pedig ez a tehetségkutató az első televíziós emlékem, amit fel tudok idézni. Amikor megláttam a róla szóló videót, ráeszméltem, hogy olyan szemszögekből is lehet vizsgálni a műsort, amelyek gyerekkoromban nem játszottak szerepet: például, hogy milyen osztály-narratívák és szexista díszkurzusok jelentek meg benne. Érdekes volt számomra, hogy egy tehetségkutató hogyan tud hatással lenni a társadalomra, még ha ezt nem is olyan explicit módon teszi.
Hogyan gondolsz vissza a dolgozatírásra és az előadásra?
Kicsit az utolsó pillanatra hagytam a dolgozat megírását, ami stresszesé tette a folyamatot. Ennek ellenére nagyon sokat tanultam belőle sokféle szempontból. Leginkább az előadásmódom fejlődött a legtöbbet, ami fontos volt számomra, mert alapvetően eléggé izgulok a prezentációk során, pedig rengeteget csináltam már. Eleinte sokkal ijesztőbbnek gondoltam az egészet és azt hittem a zsűri is szigorúbb lesz. Nyilvánvalóan követték az előírt szempontokat és szabályokat, de nagyon kedvesek voltak, ami egy kellemes atmoszférát teremtett az egész versenyen. Ez egy pozitív csalódás volt számomra, így az előadásom is simán ment – végül felülmúlta a várakozásaimat.
A TDK-án végül első helyezést értél el és emellett különdíjat is kaptál. Számítottál erre?
Egyáltalán nem gondoltam erre, nagyon meg voltam lepődve. Utólag visszanéztem a képeket, amik a díjátadón készültek, és ott is látszott az arcomon, hogy nem igazán értettem mi történik. A többiek, akik az én szekciómban adtak elő, szintén erősek voltak, így ezért sem gondoltam volna, hogy én nyerek, nemhogy még különdíjat is kapok. Mindenesetre nagyon örültem neki.
Az interjú a Szociológia és Kommunikáció Tanszék másodéves alapszakos, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült.
