Kis ötlettől az államvizsgáig – Interjú Horváth Sárával

Írta: Cseh Bianka

Sára mára már külföldön dolgozik, de szeretettel és lelkesen emlékezett vissza a TDK dolgozatának megírására, és az azt megelőző folyamatokra. A XXI. századi könyvkultúra kutatása számára egy szerelemprojekt volt, amit már az alapszak óta dédelgetett magában. Erről mesél részletesebben ebben az interjúban.

Elég nagy elköteleződés – meg természetesen munka – belevágni a TDK-ba. Téged mi motivált?

Igazból soha nem szerettem volna TDK-ázni, de a konzulensem, dBarna Róza Emília mondta, hogy érdemes lenne belevágnom: az ő órájára készült el egy beadandóként a témám első verziója, ami nagyon tetszett neki. Aztán persze egész nyáron ezen gondolkoztam, és úgy voltam vele, hogy a diplomamunkámnak is úgyis ezt szeretném majd tovább vinni, ezért végül igent mondtam. Tényleg nagyon nagy elköteleződés volt, mert sok munka volt vele, de megérte. Tehát engem a konzulensem motivált, nélküle bele se kezdtem volna. Nagyon hálás vagyok neki.

A témád a XXI. századi könyvkultúra, illetve az online könyves közösségek, amin egyből megakadt a szemem, mivel én is imádok olvasni és hosszabb olvasási válság után nekem is a booktube hozta meg újra a kedvem az olvasáshoz. Miért pont ezzel a témával kezdtél el foglalkozni?

Óriási könyvmoly vagyok, mindig, mindenhol olvasok. Ez a téma ebből a szeretetből fakad, és még az alapszakon elkezdett formálódni bennem, hogy ezzel szeretnék bővebben is foglalkozni, de erre akkor még nem volt lehetőségem. Ezután volt Emíliával egy szubkultúrákról szóló órám és az olvasmányok meg a témák hatására eszembe jutott, hogy nekem ehhez van egy nagyon jó ötletem, hiszen a szubkultúrákból sok jegy megtalálható az online könyves közösségekben is. Végül tényleg jól sikerült a beadandó, és ahogy egyre jobban belemerültem a kutatásba – ami sok szakirodalom olvasás és kutatás mellett YouTube és a TikTok videók nézését is igényelte, mivel erre a két platformra fókuszált a dolgozatom – éreztem, hogy ebben még bőven van anyag, ezért vágtam végül bele a dolgozatba. Nagyon boldog voltam, hogy könyvekről írhatok, bár eleinte kicsit féltem, hogy ezt nem fogják komolyan venni, de nagy meglepetésemre, minden oktató örült a témámnak, és nem ért kritika ezzel kapcsolatban.

Hogy gondolsz vissza az dolgozatírásra és annak az előadására?

Meglepő módon én nagyon élveztem az írást, de ez azért is lehet, mert ez nálam egy hosszabb folyamat volt. Örültem, hogy ki tudom fejteni az alapszakon megfogalmazódott témámat és tényleg jól jött ki, hogy először csak az ötlet volt meg, utána beadandó lett belőle, majd TDK és végül diplomamunka. Az előadásnál persze nagyon izgultam, mert attól féltem, hogy mi lesz, ha feltesznek egy kérdést és nem értem, vagy amúgy érteném csak bonyolultan van megfogalmazva. De szerencsére nem így történt. Az előadásra is boldogan gondolok vissza, bár lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy online volt és a szobám biztonságos kényelméből adhattam elő. Sok kérdést kaptam, de egy jó élmény volt, mert a diáktársaim is tettek fel kérdést, érdekelte őket is a téma. Nem éreztem rossz szándékot senkitől, kedves volt mindenki. És persze hatalmas segítség volt az államvizsgához.

Az interjú a Szociológia és Kommunikáció Tanszék alapszakos, másodéves, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült.