Írta: Szaniszló Noémi
Aniot Laura Egyetemünkön, Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakon végzett, és „A közösségi médiaplatformok tartalomkontroll-szabályozásának alakulása az EU-ban a Digitális Szolgáltatási Rendelettel” című TDK dolgozatával harmadik helyezést ért el az országos fordulón.
Mi motivált abban, hogy belevágj a TDK-ba?
Emlékszem, a jelentkezésemet megelőző évben fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy szuper lehetőség és jó lett volna részt venni a versenyen. Ezután döntöttem úgy, hogy a következőre én is jelentkezem. Mivel annyira érdekelt a téma, amit választottam, továbbírtam diplomamunkának is. Fontos mérföldkő volt a TDK, hiszen így a dolgozatom nagy része hamarabb készen volt.
Eleinte az volt a motivációm, hogy a képzés alatt részt vegyek valamiben, ami pluszban hozzátesz a tanulmányaimhoz. Azt láttam magam körül, hogy a hallgatótársaim vállalnak extrakurrikuláris tevékenységet, például szakkollégiumba járnak, mások pedig a kari újságnál dolgoznak. Úgy éreztem, én is ki szeretnék hozni még valamit az egyetemi éveimből. Hozzátartozik, hogy volt egy plusz államilag támogatott félévem, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Nem akartam, hogy feleslegesen megmaradjon, ezért úgy döntöttem, eltolom félévvel a szakzárást, hogy még részt tudjak venni a TDK-n. Nagy előny volt, hogy tárgyaim már nem voltak, így egyetemi elfoglaltságom csak ez volt.
Hogyan találtad ki a témádat, van valamilyen kötődésed jogi területhez?
A bátyám jogászként dolgozik ugyan, de inkább érdeklődésem van, mint kötődésem. Tófalvy Tamás Internetpolicy óráján felmerültek bennem kérdések a felhasználói tartalmak jogi helyzetével kapcsolatban. Ez több kurzuson is megtörtént, és azt éreztem, hogy nem azért nem kapok választ, mert az oktatók nem tudnának rá adni, hiszen ők maximálisan felkészültek, hanem egész egyszerűen nincs olyan válasz, ami az igényeimnek és igazságérzetemnek teljesen elegendő lenne. Éreztem egy hiányt és űrt, úgyhogy saját kíváncsiságból kezdtem el a témát kutatni. Ez persze nem sikerült volna a témavezetőm, dr. Nagy Krisztina nélkül, aki bevezetett a jogi fogalmak, szabályozási alapok és sajátosságok világába. Amikor jogászokkal beszélgetek, szembetűnő, hogy teljesen más a fókuszuk a szabályozás területén. Úgy gondolom, hogy sikerült egy új nézőpontot beemelnem, azáltal, hogy én nem a szabályokra, hanem a szabályozási igényre helyeztem a hangsúlyt.
Hogyan gondolsz vissza a dolgozatírásra és előadásra, utóbbinál volt különbség TDK és OTDK között?
A dolgozatírás folyamatából két dolgot tudnék kiemelni. Az egyik az, hogy a könyvtár egy csoda. Otthon egyszerűen képtelen voltam haladni. Még nyáron a tengerparti szakirodalom olvasás csak-csak ment rengeteg szövegkiemelővel, viszont leülni és egy produktumot létrehozni, az lehetetlennek tűnt. Szinte beköltöztem a Szabó Ervin Könyvtárba, és rendszerint zárásig maradtam. Persze még így is, többször előfordult, hogy otthon is folytattam a munkát, mert annyira benne voltam a flowban. A kutatás során sokszor újabb és újabb szakirodalmakra volt szükségem, így hatalmas segítség volt, hogy azonnal le tudtam venni a polcról. A másik, ami nagyon emlékezetes ebből az időszakból, hogy a végén már képtelen voltam székre nézni annyira fájt a derekam a folyamatos üléstől. Volt, hogy rászántam az időt jógázásra, hogy segítsek a hátfájásomon, de olyankor is azon kattogtam, hogy hogyan strukturáljam át a szövegem. Mindezek ellenére, pont azért, mert nem muszájból csináltam, hanem érdekelt a témám, abszolút pozitív élmény és emlék marad.
Ami az előadásokat illeti, hatalmas különbség volt a kettő között, már csak azért is, mivel a kari forduló online volt, az OTDK pedig személyesen, élőben. Az OTDK-n jöttem rá, hogy a vizsgákat, a csoportos prezentációkat és a záróvizsgámat is mind online csináltam végig, így teljesen kimaradt ez a fajta tapasztalatszerzés. Ez akkor tudatosult bennem, amikor kiálltam előadni és elképesztően jól éreztem magam a helyzetben. Úgy éltem meg, hogy át tudtam adni, amivel annyit dolgoztam és amivel kapcsolatban úgy gondoltam, érdemes kutatni, mert nem csak nekem, hanem másoknak is érdekes és hasznos lehet.
Régen mindig izgultam egy ilyen esemény előtt, de furcsa módon ez most egyáltalán nem így volt. Arra jutottam, hogy a sok online tartott előadás segíthetett, ahol a fizikai jelenlét velejáróin nem kellett izgulni és így belejöttem. De az is lehetséges, hogy csak nagyon rutinos lettem a témámban, ami nem lenne csoda, hiszen prezentáltam a TDK kari fordulóján, egy másik verzióját a diploma védésen, és végül az OTDK-n is.
Az interjú a Szociológia és Kommunikáció Tanszék másodéves, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült.