ESTIEM élmények és tapasztalatok: Miért érdemes belevágnod neked is?

Írta: Illés Eszter

Szeghő Krisztina már nem aktív tagja az ESTIEM-nek, azonban jelentős szereplője volt a szervezet életének. Dolgozott a HR, és a külkapcsolatokért felelős vezetők keze alá, de projekt leaderként, illetve különböző események szervezőjeként is kipróbálta magát. Beszélgetésünk során Krisztina megosztotta a tapasztalatait, és a kihívásokat, amit az ESTIEM keretein belül élt át. Története nem csupán azoknak nyújt inspirációt, akik hezitálnak a csatlakozáson, de érdekes lehet mindenkinek, aki érdeklődik az egyetemek kínálta utazási lehetőségek iránt. 

Mennyi ideje és miért csatlakoztál a szervezethez?

2019 márciusában csatlakoztam, akkor töltöttem az első félévemet az egyetemen. Bejöttek hozzánk óralátogatásra a különböző diákszervezetek, meséltek arról, hogy lehet velük utazgatni mindenfelé, és igazából ez az, ami megfogott az ESTIEM-ben. Lehetőséget ad arra, hogy kiutazz velük külföldre, megismerj más diákokat, vagy részt vegyél kulturális, illetve szakmai programokon is. Először nem tudtam eldönteni, hogy melyik szervezethez csatlakozzak, de végül – nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan miért –, egyszerűen csak az ESTIEM mellett döntöttem.

Mesélj azokról az utazásokról, amelyeken az ESTIEM-en keresztül vettél részt!

6 országban jártam az ESTIEM-mel, valamelyikben többször is. Voltam Portugáliában, Finnországban, Svédországban, Törökországban, Bulgáriában és Szerbiában. Voltak olyan utak, amik inkább csak az adott ország kultúrájára fókuszáltak, viszont volt olyan is, amikor már több mindenbe betekintést nyerhettünk, például a politikai, vagy a gazdasági helyzetbe. Nagyon sok, és ami még fontosabb, sokféle embert ismerhettem meg ezeken az utakon, és ezzel, sokkal nyitottabb lettem az új dolgokra és az új kultúrákra is. A kedvenc utam Finnországban volt, akkor 1,5 hét alatt 3 városban jártam. Igazából itt volt a legelső nagyon nagy ESTIEM-es élményem, hogy találkoztam valakivel valahol, majd azután máshol Európában megint összefutottam vele. Az alap ESTIEM-es esemény Lappeenrantában és Tamperében volt, de aztán Helsinkibe kellett repülnünk. Eszembe jutott, hogy ismerek egy srácot az ottani ESTIEM-ből, írtam is neki, hogy hátha ott tudok aludni nála, vagy valamilyen ismerősénél, mert ha már odamegyek, akkor nyilván meg szeretném nézni a várost is. Végül aztán ott töltöttem 2 napot Helsinkiben, ennél az ESTIEM-es srácnál, aki nagyon kedves és vendégszerető volt, még reggelit is csinált nekem. Ezt akkora élményként éltem meg, hogy azóta már vissza is mentem még egyszer Helsinkibe.

Milyen lehetőségeid voltak a szakmai fejlődésre és a kulturális tapasztalatszerzésre?

Vannak nagyon nagy szakmai események, amiken mindig is részt akartam venni, csak sajnos sosem került rá sor, ilyen például a Lean Six Sigma tréning. Viszont projektmenedzseri skilleket elég sokat magamra szedtem, leginkább az események szervezése során. A kulturális részt nézve pedig az utazások segítettek sokat, hiszen itt tényleg megismertem más országok kultúráját, mert a programok is erre fókuszáltak, direkt így voltak összerakva. Például Finnországban olyan érzés volt, mint hogyha mi is finn diákok lennénk, mert minden olyan tradíciót, szokást megmutattak nekünk, amiket ők csinálnak. Nagyon jó volt ebbe belelátni, hogy valójában milyen a finneknek egyetemre járni. Ugyanez volt Svédországban is. Szerintem sokat hozzátesz, hogy ezeknek az ESTIEM-eseknek általában meglátogatjuk az egyetemét is és nagyon érdekes látni, hogy nem csak országok között, de még országokon belül is mennyire eltérőek az egyetemek. Volt olyan esemény, ahol politikai órákat is adtak. Itt politológiát hallgató diákok jöttek mesélni, vagy olyan egyetemi professzorok, akik tényleg nagyon elmélyültek a témában. Ugyanez volt igaz a gazdasági témákra is. De voltunk bankban, parlamentekben is. A bolgár parlamentbe egy privát túrát szerveztek nekünk és bemehettünk abba a terembe, ahol másnap a választás volt. Olyan dolgokat próbálhattam ki, amelyeket biztosan nem tudtam volna, ha saját szervezéssel utazok el. 

Merültek fel kihívások a szervezeti munkád vagy utazásaid során? Hogyan kezelted ezeket?

Szervezeten belül, ha új vagy, akkor nyilván nehezebben mennek a dolgok, mert nem utaztál még, nincs tapasztalatod, de a régebbi tagok mindig segítőkészek. Talán az elején a legnehezebb a motivációs levél írása volt. Minden külföldi eseményre egy ilyennel kell jelentkezned, és a szervezők ezalapján döntik el, hogy ki mehet és ki nem. Hiszen sokszor van, hogy mondjuk 16 fő a limit, de 50-en jelentkeznek. Kezdetben nehéz volt megfelelő levelet írni, emiatt az első pár eseményre nehezebb volt bekerülni, de minél több embert megismertem, és kaptam visszajelzéseket, segítségeket, egyre könnyebbé vált. 

Itthon, amikor, szerveztünk valamit, akkor a feladatok delegálása és a koordinációs dolgok mentek nehezebben. Bele kellett rázódnom, hogy rengeteg olyan eshetőség volt, amire egyáltalán nem gondoltam, hogy meg fog történni. Szóval nem elég, ha van egy A terved, hanem végtelen mennyiségű tervednek kell lennie, és a legfontosabb, hogy mindent le is kell írni! Ezeknek a képességeknek a fejlesztésében, és persze sok minden másban is elképesztően sokat köszönhetek az ESTIEM-nek.

Az interjúsorozat a Szociológia és Kommunikáció Tanszék másodéves, Újságírás 2. kurzusának keretei között készült, 2024 tavaszán.