Interjú Dr. habil. Vértesy Lászlóval
Dr. habil. Vértesy László a Gazdaságtudományi Kar docense, a Pénzügyek Tanszéken tanít, fő oktatási területe a nemzetközi pénzügyek. A világ számos részén járt már: tartott előadást Kenyában, Argentínában, Portugáliában és még számos helyen, ahol érdekes embereket és kultúrákat ismerhetett meg. |
Mindig is a tanárként szeretett volna dolgozni?
Annak ellenére, hogy édesapám és a nagyapám is tanárként dolgozott, nem hittem volna, hogy végül tanár lesz belőlem is. Mindig azt gondoltam, hogy vállalati jogász vagy jogtanácsos leszek. Az első munkahelyemen tanársegéd voltam, így ismerkedtem meg az oktatással, de dolgoztam versenyszektorban és közszférában is.
Állam- és jogtudományból, illetve Gazdálkodás- és szervezéstudományból szerzett PhD fokozatot. Melyik irányt gondolja meghatározóbbnak a pályafutásában oktatóként és kutatóként?
Már gimnáziumban meghatározó kérdés volt számomra, hogy jogász vagy közgazdász legyek – végül az akkori felvételi rendszer a jog irányába sodort. A Jogi Karon nagyon sok gazdaságtan volt, ekkor szerettem bele a pénzügyi jogba. Később rájöttem, hogy a gazdaságnak nagyon sok jogi vetülete van – és ez fordítva is igaz: nincs olyan gazdasági, vagy pénzügyi tevékenység, amit ne szabályozna a jog. Szerencsés, ha a két vonalat együtt látja az ember, így a jogi tanulmányaim befejezése után szerettem volna ennek a közgazdasági lábát is tudományosan kutatni: ekkor szereztem meg abból is a PhD fokozatot.
Pénzügyi jogból habilitált. Hogyan kell elképzelni a habilitáció megszerzésére irányuló eljárást?
A habilitáció azt jelenti, hogy az illető képes már egyetemi előadásokat tartani. A követelmények egyetemenként változnak. Jellemzően a jelentkezők tudományos képességét abban mérik, hogy mennyit publikál és mennyit kutat. Az oktatásszervezés részénél az a fontos, hogy az adott személy hány éve oktat, tanít-e idegen nyelven vagy külföldön, esetleg rendelkezik-e nemzetközi kapcsolatrendszerrel. Az minden egyetemen közös, hogy a habilitáció megszerzése három fő részből áll: tartani kell egy tudományos -, majd egy tantermi előadást, végül pedig egy idegen nyelvű előadást. Ezt követően egy öttagú bírálóbizottság dönti el, hogy megfelelt-e az előadás és a pályamű. Pályázni kétféleképp lehet: egy életművel vagy egy habilitációs értekezéssel. Én A jog és pénzügyek a bankszektorban című könyvemet adtam be, amely egyébként kiadásra is került.
Mit jelent Önnek a docensi kinevezés?
Természetesen jó érzés, hogy a szakma elismeri a munkámat, a fejlődésemet, ugyanakkor ezek csak címek. Továbbá, a záróvizsga bizottságban minden évben jelen kell lennie egy docensnek és megtiszteltetés, hogy ezáltal részt vehetek ebben is.
A világ számos részén tartott előadásokat, kurzusokat vendégelőadóként. Ez fontos szerepet játszott a karrierje fejlődésében?
Mindenképp hasznomra vált. Egyrészt azért, mert ahogy említettem, a nemzetközi kapcsolat előnyt jelent a habilitálás során. Emellett nagy élmény más kultúrákkal találkozni, kicsit megismerni a világot, mert ezek akár a tudományos gondolkodást, a szakmai fejlődést is segíthetik. Sok helyre eljutottam már, például Kenyába, Argentínába, Portugáliába – itt volt az első külföldi előadásom –, de utaztam már keletre is: Azerbajdzsánba, Oroszországba, a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetemre.
Mit tanácsol azoknak, akik a pályájuk elején járnak és hasonlóan sikeres karriert szeretnének építeni?
Az első fontos dolog a szorgalom. Szerintem sokan félreértelmezik a „Carpe diem” – azaz „Élj a mának” kifejezést. Ez nem arról szól, hogy élvezzük ki a földi örömöket és ne foglalkozzunk semmivel, hanem éppen ellenkezőleg, ragadd meg a napot, hogy tudatosan csinálj valami építő dolgot. A másik fontos tulajdonság, a világra való nyitottság. Ismerjenek meg más kultúrákat, beszéljenek, akár vitatkozzanak más emberekkel a szakterületükről.
Szerző: Szilágyi Márk István
Kép: Dr. habil. Vértesy László