A Kari Tanács 17:9 arányban Margitay Tihamér dékáni pályázatát támogatta

Nem a jelöltekről, hanem a jelölteknek a dékáni pályázatra benyújtott programjairól kellett tegnap a BME GTK Kari Tanácsa tagjainak döntenie. Mindkét pályázó a kar megbecsült, évtizedek óta a BME-n dolgozó professzora: Koltai Tamás a Menedzsment- és Vállalatgazdaságtan tanszék egyetemi tanára, a Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola vezetője és Margitay Tihamér, a Filozófiai és Tudománytörténet Tanszék egyetemi tanára, a Kar megbízott dékánja sok szempontból hasonló életpályát futottak be, s mindketten egy erős, sikeres kari jövőkép mellett tettek pályázatukban tanúságot. A pályázatok a kari közvélemény előtt már hetekkel ezelőtt ismertté váltak: most a Tanács tagjainak arra nyílott lehetőségük, hogy a pályázókat személyesen is meghallgassák, s közvetlenül tegyenek fel kérdéseket nekik.

A rendkívüli tanácsülést Józsa János, a BME rektora nyitotta meg s vezette le. A vendégek közt ott volt Barta-Eke Gyula, egyetemünk kancellárja, s a rektori kabinet vezetője, Kardoss László is. Az ülés – mint mindig – most is nyilvános volt, ez alkalommal azonban sokan éltek a részvétel lehetőségével: oktatók, hallgatók, különböző szervezeti egységek nem oktatói státusban dolgozó munkatársai kísérték figyelemmel a történéseket. Közülük többen egy-egy kérdés, gondolatkifejtés erejéig be is kapcsolódtak az eseményekbe. A résztvevők először a két pályázónak közvetlenül tehettek fel kérdéseket: ezek – érthető módon – elsősorban a dékáni pályázatoknak azokra a pontjaira vonatkoztak, ahol Koltai és Margitay professzorok eltérően közelítettek karunk jövőképéhez.

A pályázatokból kiderült: míg Margitay Tihamér a dékán elődjei által megkezdett úton, egy, a műszaki és társadalomtudományi képzést összekapcsolni tudó, az elért eredményekre építő karban gondolkodik, fontosnak tartja a magas színvonalú képzés fenntartását, Koltai Tamás úgy vélte: változtatásra van szükség. A megnövekedett hallgatói létszám – mutatott rá – az oktatókra jelentős munkaterheket ró, mely a legtöbb tanszék esetében nem csak magas óraszámban jelentkezik, de abban is, hogy nem marad elegendő idő a projektfeladatosokkal, szakdolgozókkal való érdemi foglalkozásra. Margitay Tihamér meg kívánta őrizni a kar jelenlegi oktatási szerkezetét, a gazdasági, társadalomtudományi szakok teljes képzési kínálatát – Koltai Tamás programjában inkább a műszaki karokon beoktatott társadalomtudományi tárgyak fontosságát, erősítését emelte ki.

Szó esett az elmúlt hónapok – Koltai professzor által többször is „felfordulásnak” minősített – eseményeiről is. Abban mindkét jelölt egyetértett, hogy 2017 januárjától, mikor a Kar a BME-n maradása eldőlt, új helyzet állt elő. Koltai Tamás úgy vélte, az új dékán egyik legfontosabb feladata az egyetemi és kari vezetés közötti zavartalan munkakapcsolat helyreállítása, a „béketeremtés” kell, hogy legyen: meg kell szüntetni a „táborok szembenállását”, a karnak újra egységben kell dolgoznia. Margitay Tihamér arra mutatott rá, hogy ezen a szakaszon már túl vagyunk: az ő megbízott dékánkénti hivatalba lépése óta a Kar újra egységes munkaszervezetként, a BME részeként működik, sikerrel „küzdöttünk meg” a nyílt napok és a felvételire való jelentkezés időszakával, megkötöttük a 400+ ösztöndíjprogram e félévre vonatkozó szerződéseit, s már javában készülünk új hallgatóink fogadására.

Ezt követően a két jelölt elhagyta a termet, s lehetőség nyílott a programokra vonatkozó általánosabb vélemények távollétükben való megfogalmazására. Ezzel a lehetőséggel sokan éltek – nem mindig a legszerencsésebb szavakat használva. Akadt, aki Margitay Tihamér programját „az eddig vezető, katasztrofális út folytatásaként” jellemezte és vetette el, mások arra mutattak rá, hogy Koltai Tamás a pályázati kiírásban szükséges elemként megjelölt vezetői tapasztalattal nem rendelkezik. Többen a Hallgatói Képviselet jelen lévő tagjait szólították meg, s vonták kétségbe szavazati legitimitásukat – olyan is akadt, aki egyenesen tartózkodásra szólította fel őket -, mások Koltai professzor a kutatást központi kérdésnek tekintő programja mellett sorakoztattak érveket. A Hallgató Képviselet részéről azt sérelmezték, hogy a néhány héttel ezelőtti „kari állománygyűlés” véleménynyilvánítási lehetőségéből egyedül a hallgatók szorultak ki, s arra mutattak rá, hogy – a kutatás fontosságát elismerve – a most kezdődő dékáni ciklusnak is elsősorban a BME GTK 5000 hallgatójáról, a magas színvonalú képzés fenntartásáról kellene szólnia.

Néhány perccel négy óra előtt Rektor Úr bezárta a vitát, s következett a szavazás. A Kari Tanács 26 szavazati joggal rendelkező tagja közül 17-en Margitay Tihamér, 9-en Koltai Tamás programját támogatták: ezt az eredményt Józsa János már a terembe visszahívott pályázók jelenlétében hirdette ki. Rektor Úr a délután folyamán többször jelezte: a kari szavazást csak vélemény nyilvánító jellegűnek tekinti, melynek – csakúgy, mint korábbi kari állománygyűlésen tartott szavazásnak – a végső döntésre nézve semmilyen kötőereje nincs. Ezt a döntést – ahogy ő fogalmazott: „köreibe visszavonulva” – kizárólag ő hozhatja meg.