Vigyázó szemetek Prágára vessétek!

Nagyon izgatottam vártam már a prágai divathetet, ugyanis számos tervező munkáját már jól ismertem és figyelemmel is követtem, valamint az elmúlt fél évem úgy hozta, hogy több kiváló cseh szakemberrel megismerkedtem. Így a nagy egymásra találások ideje (is) volt számomra ez az alkalom. Mindig teljesen más érzés a kifutón viszontlátni a divattervezők munkáit, ha „csak” egy vállfán feszítenek vagy éppen képen nézzük őket, ez egyértelmű. Ilyenkor dől el, mennyire is választott gondosan alapanyagot a szervező, hogyan „él” a testen az adott ruhadarab mozgás közben, mennyire vannak a helyükön a szabásvonalak, miközben kecsesen végiglibben a kifutón az őt viselő modell. Mennyire konzekvensen felépített az adott kollekció?

Ha egy szóval kellene jellemeznem a prágai divathetet, az a szó az ölelés lenne. Ölelés emberileg és esztétikailag. Ölelés, mert a négy napon keresztül tartott bemutatók közös „vizslatása” alatt, után, előtt szinte baráti, szoros kapcsolat alakult ki a tervezők, a szervezők és a nemzetközi vendégek között. Ölelés, mert simogatták és szorosan körülfonták az ember lányának egyre fifikásabb szépérzékét és kritikai attitűdjét a látott ruhadarabok.  Prága nem okozott csalódást. Feltöltött. Annak ellenére, hogy fizikailag is kemény szinte egész nap koncentrálni a bemutatókon, éjszakánként azután képeket válogatni és már a számos, különböző szempontok szerint megírandó beszámolókon gyurmázni.

Számos kísérőrendezvény gazdagította a Mercedes-Benz Prague Fashion Week programját a hivatalos bemutatókon túl. Fenntarthatóságot a fókuszba pop-up üzlet és események, showroom-látogatások, a különböző magazinok kísérőrendezvényei, jótékonysági esemény és még sorolhatnám! Az egyik legérdekesebb mégis az a szakmai konferencia volt, amelynek két fő szekciója volt: a helyi tervezők és a globális divatpiac viszonya, valamint a luxusipar és a digitális világ. (Nyilván az érdeklődési köröm miatt „kattantam rá” leginkább.) Csak a szervezők elhivatottságáról és profizmusáról ódákat tudnék írni és nem hinnétek el, hogy ezért nekem külön nem fizetnek. Míg sok hazai divatesemény atmoszféráját fémjelzi egyfajta mesterkélt feszengés (ezt nem csak én mondom), Prága sokkal természetesebb és lazább volt.

Hogy csak néhány tervezőt és márkát emeljek ki, így jó néhány eltelt nap után még „kísért” Miro Sabo, a LAFORMELA, Zuzana Kubickova, Jakub Polanka de Petra Ptackova, Jan Cerny és Zoltán Tóth bemutatója. Egyedi hangúak voltak, hordhatóak de mégis merészek, abszolút élesen elkülönülő stílusban. Ezt pedig – sajnálatomra – nem sok magyar tervező tudja hozni. Kétségkívül nehéz megtalálni azt a hihetetlenül vékony határmezsgyét, amitől egyedi is valami, de hordható is. Illeszkedik is a trendekhez, de a te kézjegyed ismerhető fel a darabokon. Hamisíthatatlanul. Ebben pedig nagyon jók a cseh tervezők!

Rendkívül inspirálóak voltak azok a közös étkezések és fél-fél napok, amelyeket nemzetközi meghívottként együtt és a tervezőkkel töltöttünk. A világ számos országából, különböző háttérrel, a divatszakma eltérő szegmenséből érkeztünk, így minden egyes beszélgetés gondolatébresztő volt és szélesítette az ember látókörét, szakmai szempontjait. A bemutatók után pedig koslattunk azonnal a backstage-be, hogy megszagolgathassuk-megnyalogathassuk a ruhákat: hisz az ördög a részletekben rejlik. Mindenesetre megérdemelten volt a divatvilág vigyázó szeme Prágán március végén, mert igazán színvonalas volt mind a rendezvény, mind a bemutatott kollekciók, amelyek nem nélkülözték a művészi inspirációt, az aprólékos megoldásokat, a humort de a lezser eleganciát sem. Méltán nyernek teret egyre rangosabb külföldi eseményeken, üzletekben és a sajtóban a cseh dizájnerek, egy nagyon izgalmas változás küszöbén vagyunk, amely egyfajta globalizáció lehet a divatszakmában. Fél év múlva  ugyanitt, ugyanígy!