A siker egyik kulcsa, hogy meglegyen a tudományos kémia

interjú Iványi Tamással, Pro Progressio Díj jelölt oktatóval 

A Tudományos Diákköri Konferencia minden résztvevő egyetemista számára izgalmakat és rengeteg kihívást rejt. Emellett azonban nem is sejtjük, hogy szervezői oldalról mit is jelent a TDK levezénylése.  A Pro Progressio alapítvány Oktatói Különdíjának jelöltjével, karunk TDK titkárával, Iványi Tamással beszélgettünk.

Te vagy a GTK TDK titkára. Hogyan kerültél ebbe a pozícióba? 

2017 nyarán az előző kari titkár elment az egyetemről és megüresedett a kari (illetve a tanszéki) pozíció. Mivel már korábban is számos konferencián vettem részt hallgatóként, biztos voltam benne, hogy a konferencia szervezése rendkívül izgalmas feladat lehet. TDK-zó hallgatóként számos nagyon kellemes pillanatot adtak nekem a kari és az országos konferenciák, így szerettem volna a jövő résztvevőinek nemcsak konzulensként, de szervezőként is segíteni. Topár József, kari TDT elnökkel azon a nyáron többször is beszélgettünk erről, végül az ő javaslatára vágtam bele ebbe, majd lettem a tanszék képviselője, illetve kari szervező és titkár is.  

Az első évben számos új kihívást jelentett ez, sok dolgot meg kellett ismernem és sokat tanultam a konferenciák szervezéséről. Ahhoz, hogy évről-évre fejlődhessek, mindig figyelembe veszem a korábbi résztvevők visszajelzéseit is. Szerencsére idén már az online szervezés is kevesebb kihívást tartogatott. Ettől függetlenül bízom benne, hogy hamarosan ismét személyesen találkozhatunk a hallgatókkal. Ez különösen igaz a díjátadóra, amelynek a szervezése bár nagy feladat, igazán felemelő és ünnepélyes pillanatokat nyújthat a hallgatók számára. 

Egykor szekciógyőztesként voltál részese a konferenciának, két egymást követő évben is. Milyen érzés ekkora utat bejárni a kari TDK konferenciák történetében? 

Nagyon hálás vagyok egykori mentoromnak, Dr. Petruska Ildikónak, aki anno támogatott a konferencián való elindulásomban. Az utóbbi években pedig rendkívül hálás vagyok azoknak a hallgatóknak, akik megkeresnek, ezzel megadva nekem a bizalmat, hiszen ezek az eredmények nélkülük nem jöhettek volna létre. 

A TDK esetében, bár általában mindig a hallgatóhoz kötjük,fontos, hogy meglegyen a „tudományos kémia” a két fél, a hallgató és a konzulens között.

Nincs ez másképp a szervezéssel sem. A kari TDK elnök, Topár József mellett számos kollégával szükséges egyeztetnem, például a Dékáni Hivatalban, és a tanszékek bizottsági tagjaival, ahhoz, hogy minden jól sikerüljön, és ehhez is azt hiszem, hogy szükség van egyfajta kémiára. Azt gondolom, egy ilyen pálya bejárásának ez a legfontosabb eleme. Számos, nagyon jól működő kapcsolatot tudtam kialakítani kollégákkal és hallgatókkal is, és ez számomra az egyik legnagyobb érték ebben az útban. 

Visszatérve a titkári teendőidhez: miként zajlik egy TDK szervezése, mitől lesz igazán sikeres egy konferencia? 

A konferencia szervezése számos lépésből áll, melyeket már tavasszal, nyáron elkezdek előkészíteni. Első lépésként a weboldalt frissítem és készítem elő az új konferenciára, itt regisztrálhatnak később a hallgatók. A résztvevőkkel az őszi időszak során számos esetben emailben is tartom a kapcsolatot. Ezzel párhuzamosan a tanszéki bizottsági tagokkal közösen elkezdjük kialakítani a szekciókat. Ennek eredményeként október végére összeáll a teljes program. A szekciók mellett a díjátadó ünnepséget is elő kell készíteni, illetve a díjazások kapcsán az esetleges külső szponzorokkal is tartom a kapcsolatot. A konferenciát követően egyeztetünk a díjazások kifizetéséről, elkészülnek a hivatalos jegyzőkönyvek, amelyeket elküldök az OTDT-nek, hogy az OTDK szekciókba nevezni tudjuk később a hallgatókat. A téli-tavaszi időszak általában az OTDK nevezések szervezését is jelenti a számomra. Számos folyamat párhuzamosan fut, és nagyon fontos ezeknek az időzítése. Az elmúlt években kitapasztaltam, hogy nagyjából mi mennyi időt igényel – ez nagyon sokat segít abban, hogy minden időben és jó minőségben elkészülhessen.  

Mit tartasz a legnagyobb élménynek a szervezés folyamatában? 

Egyértelműen a legnagyobb élmény látni a hallgatók örömét este a díjátadón. Ekkor – bár tudom, hogy még számos adminisztratív feladatom lesz a következő napokban – egy kicsit fellélegzek én is és megkönnyebbülök, hogy minden rendben lement a konferencia napján, a résztvevők pedig elégedettek. Emellett, konzulensként a saját hallgatóm előadását is nagy öröm meghallgatni. Ott látszik igazán, hogy a sok munka mennyi gyümölcsöt hozott és milyen sokat fejlődött az azt megelőző hónapok során a hallgató. Amikor befejezik az előadást, akkor ők is felszabadulnak egy kicsit: ilyenkor látszik rajtuk, hogy egyrészt nagyon hálásak, másrészt pedig nagyon boldogok, hogy jól elő tudták adni azt, amin hónapokon át dolgoztunk. 

Mi okozta a legnagyobb nehézséget? 

Alapvetően a sokféle feladat, sokféle módon nehéz. A program összeállítása a bizonytalan dolgozatszámok miatt az egyik legkritikusabb pontja a folyamatnak, és sokszor a visszalépések miatt az utolsó pillanatban is egyeztetni kell még az esetleges módosításokról. Emiatt sokszor több forgatókönyvvel készülünk, hogy a dolgozatok beadásakor szinte azonnal lehessen végleges programot hirdetni. Emellett a díjátadó előkészítésében még az utolsó néhány óra is rendkívül pörgős, hiszen minden eredményt helyesen kell felvinni a kivetített anyagra néhány óra alatt, és élő díjátadó esetén az okleveleknek is el kell készülnie. Ekkor egy a nyomtatóban elakadó karton is hozhat olyan csúszást, amivel már nem biztos, hogy el tudunk készülni a díjátadóig, ezért mindenre ki kell alakítani egy B tervet. 

Mit jelent számodra a Pro Progressio Alapítvány Oktatói Különdíja? 

Egyrészt nagy örömöt, másrészt pedig óriási motivációt is, hogy a jövőben még lelkesebben végezzem a konzulensi és a szervezői feladatokat. Nagyon hálás vagyok a kollégáknak és a hallgatóknak, akikkel évről évre közösen tudunk sikereket elérni a konferencia szervezésében és a kutatásokban. 

Mit tanácsolnál azoknak, akik a jövőben TDK-zni szeretnének? 

Mindenképpen keressenek minél hamarabb olyan konzulenst, akivel szívesen együtt dolgoznának, akivel úgy érzik, hogy az említett kémia kialakulhat.

Nagyon fontos ezek mellett a jó, aktuális, de nem „lerágott csont” téma kiválasztása is. 

Minél hamarabb sikerül ezt a kettőt megtalálni – még ha a téma később formálódik is –, annál több idő marad a kidolgozásra, a témakörben való elmélyülésre, amely ugyancsak kulcsfontosságú a siker szempontjából. 

Szerző: Csaba Nikolett
Kép: Iványi Tamás