Megkezdődtek az EMMI döntéssel kapcsolatos fórumok, egyeztetések

December 7-én délutánra oktatói és dolgozói értekezletet hívtak összes az kiválásban elsősorban érintett hat tanszék munkatársainak. A közel kétórás megbeszélés tárgya az EMMI karunkat érintő döntése, előzményeinek és lehetséges hatásainak elemzése volt – az a téma, amely ezekben a napokban mindenkit foglalkoztat.

Margitay Tihamér egyetemi tanár (Társadalomismereti Intézet, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék) a tájékoztató első felében sorra vette azokat az eseményeket, indokokat, amelyek végül a döntés meghozatalához vezettek. A kar és az egyetem között fennálló problémák egy része nem új keletű, azokkal már korábbi dékánjainknak is meg kellett küzdenie, jelentős részük azonban az elmúlt bő egy évben, vagy épp a legutóbbi néhány hónapban keletkezett. Az, hogy a kar működése egyre nehezebbé vált, bizonyos területeken pedig már szinte végképp ellehetetlenült, a Dékáni Tanácsot is beavatkozásra kényszerítette: október végén született meg a döntés arról, hogy a felmerült problémákat az egyetemi vezetés elé tárjuk, s kérjük azok – a BME keretei között történő – közös átgondolását, tárgyalásos megoldását.

Ezt szolgálta az a – nyilvánosságot is kapott „GTK helyzete” című anyag mely közismerten öt lényeges pontban kért és várt konkrét (és garanciális) intézkedéseket (felvételi politika szabadsága, egyetemen belüli átoktatás rendezése, gazdálkodási szabadság, tudományos és oktatói előmenetel szabadsága, vezetők megválasztásának szabadsága). Az ezt követő fordulatok és események is széles körben ismertek, így a GTK dékánjának eltávolítása, és a problémák BME-n belüli elemzésére a rektori vezetés által kirendelt vizsgálóbizottság sajátos üzenetet hordozó jelentése. A vizsgálóbizottság jelentése nemcsak felvetéseinket találta alaptalannak, de intézkedési javaslatokat is tartalmaztak: egy olyan jövőképet vázoltak, ami még a jelenleginél is lényegesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozná karunkat. Margitay professzor hasonlatával: a kiindulási állapotokhoz, az „X helyzethez” képest mi X+10-es nagyságrendű javulást szerettünk volna elérni – ebből lett X-100. Ez olyan kedvezőtlen perspektíva (akár már rövid távon), ami számunkra semmiképp nem elfogadható, a kar és a képzési portfólió nyilvánvaló erodációjához vezet.

Gondjainkat a fenntartó is érzékelte, s amellett, hogy még lehetőséget biztosított a BME vezetésének a tárgyalásos rendezésre, egy különbizottságot is felállított, melynek feladata a GTK az ELTE szervezeti-működési feltételei közé történő integrálódása lehetőségeinek vizsgálata volt. Ormos Mihály egyetemi tanár a tájékoztató második részében számolt be e bizottság anyagáról. Kiemelte a fenntartó pozitív és rugalmas hozzáállását: bár hozhatott volna sommás döntést is a kar áthelyezéséről, lehetőséget adott arra, hogy a két intézmény illeszkedésének alapvető kérdéseit még a döntést megelőzően feltárjuk, áttekintsük, s megvédhessük mindazokat az értékeket, melyek kari önállóságunk, oktatási portfóliónk és szakmai közösségünk megőrzése szempontjából jelentőséggel bírnak. Számos alapvető feltételt megjelöltünk – az átkerülést csak ezek teljesülése esetén tartottuk elfogadhatónak, támogathatónak.

Kiindulási pontunk az volt, hogy átkerülésünk esetén a GTK új, önálló ELTE karként, a BME-ről átvitt képzési portfólióval, tantervi alapokkal és személyi állománnyal működjön tovább, s a szervezettel és képzési-kutatási programcsomaggal együtt (a Q épületben való elhelyezésünk változatlanul hagyása mellett) kerüljenek át az ezekhez tartózó munkatársak, hallgatók, eszközök, pénzügyi források-keretek és létesítmények – a kollégiumi férőhelyeket is ide értve. Ugyancsak alapelvként öt éves átmeneti időszakot is kértünk, egy olyan moratóriumot, mely alatt fel tudunk készülni az ELTE esetleg eltérő követelményeinek teljesítésére.

Nem az egész GTK kerülne át, csak a gazdaságtudományi, műszaki, társadalomtudományi képzési területek alap és mesterszakjai, s a bölcsészettudományi képzési terület pszichológia mesterszakja – ezek a jelenlegihez képest lényegében változatlan formában, feltételek mellett működnének tovább. Megtartanánk doktori iskoláinkat is. Változások főként az átoktatással kapcsolatos területeken várhatók, amely ma jelenleg kari tevékenységünk kb. 25 %-át teszi ki, igaz, a karra való beoktatás is számottevő. A következő időszak feladata lesz annak vizsgálata, hogy az általunk tanított tárgyakat hogyan és milyen mértékben tudjuk majd integrálni az ELTE más karai, szakjai képzési kínálatába. Azt is vizsgálni kell majd, hogy az ELTE más szakjaival való párhuzamosságok miként kezelhetők, és részünkről milyen specializációkat igényelnek – mint Ormos tanár úr elmondta, egy munka- és szervezetpszichológiai mesterszak vagy egy üzleti kommunikációs profilú kommunikátori képzés véleménye szerint nem hogy nem „konkurál” a már futó jelenlegi ELTE szakok tárgyaival, de inkább kiegészíti, gazdagítja azokat.

A tárgyalások első szakasza tehát lezárult, és minden kritikus felvetésünkre kedvező választ kaptunk. Karunk – más ELTE karokhoz hasonlóan – a jogszabályi keretek között önálló felvételi politikát folytathat. Szabadságot élvezünk majd a gazdálkodási és tudományos és előremeneteli területeken is, és a vezetőink megválasztásában is a kari szintű döntések lesznek mérvadók. Vannak kérdések, ahol muszáj lesz majd az ELTE szabályaihoz igazodnunk – ilyen például az a követelmény is, hogy docens náluk kizárólag habilitált oktató lehet. Ez azonban egyrészt a visszaható hatály tilalma miatt a már jelenlegi docenseinket nem érinti, másrészt a BME-n gyakorlattá vált, a habilitációs törekvéseket ellehetetlenítő gyakorlat megszűnésével, illetve ennek leginkább az egyetemi tanári követelményekhez igazított szintjének felülvizsgálatával a leendő docensek számára sem jelent majd nehezen teljesíthető feladatot.

Ahogy mindkét előadó professzor hangsúlyozta, a kar vezetése tisztában van azzal, hogy minden oktatónak, minden dolgozónak súlyos egzisztenciális döntést is kell most meghoznia. Ezt a döntést – akár a BME-n maradás, akár az ELTE-re kerülés mellett szól – a kar a lehető legnagyobb mértékben támogatni fogja, és abba a kari vezetés semmilyen formában nem avatkozik bele. Megértjük azokat a kollegákat, akik a BME-n kívánják folytatni munkájukat, és ameddig itt vagyunk, igyekszünk majd az ő új szervezeti keretek közé való beintegrálódását támogatni. Azoknak pedig, akik velünk tartanak, egy nyilván megterhelőbb átmeneti időszak után a kar sikertörténetében való további lehetőségét kínáljuk fel.

A közel két órás tájékoztató kérdésekkel zárult. A legtöbben folyamatban lévő ügyeink alakulására vagy az átmeneti időszakra nézve fogalmaztak meg felvetéseket. Ormos Mihály megerősítette, hogy ami a 2017-es felvételiket illeti, minden változatlan marad: valamennyi szakunk meghirdetésre kerül, és jövő szeptembertől minden képzésünk el is indul majd. Ebben ugyancsak számíthatunk az ELTE segítségére, szükség esetén azonban külső beoktató szakemberek, kollégák bevonására is sor kerülhet majd. Többen a hallgatók tájékoztatásának sürgető szükségességét hangsúlyozták.

A GTK sikertörténete, hangsúlyozták az előadók, folytatódik: az új szervezeti rendszerek közötti működés nemcsak jelenlegi helyzetünk rendezését, sérelmeink megszüntetését teszi lehetővé, de egyben új kezdetet, új felemelkedési pályát is jelent a BME GTK minden jelenlegi, s az ELTE GTK minden jövőbeni hallgatójának, dolgozójának és oktatójának.