Elég volt!
november 5, 2016
Bemutatkozik a Twentees
november 7, 2016

“Nekem személyesen az a legfontosabb, hogy a GTK fejlődhessen!”

A kényszerű nyilatkozatszünet után a GTK dékánja, Andor György válaszol kérdéseinkre.

Helyzetkép

Mindenfélét hallani a BME GTK BME-n maradásával és ELTE-re kerülésével kapcsolatosan. Segítene megérteni a helyzetet?

Négy alapvető szereplő van: a Minisztérium (másként: a Fenntartó), az ELTE, a BME (itt most a GTK-n kívüli része) és a (BME) GTK. A kérdés az, hogy az egyes szereplők hogyan képzelik el a GTK-t: milyen intézményi és szervezeti keretek között működjön, működjenek tovább. A Minisztérium akár a másik három szereplő bevonása nélkül, vagy akár a véleménye ellenében is juthatna döntésre. Az összes érintett kifejtheti az álláspontját, és tudomásom szerint már mindenki mindenkivel beszélt is az ügyben.

Akik legalább a sajtóból követik az ágas-bogas történetet, láthatják az alapálláspontokat is. Az ELTE lát fantáziát a GTK odakerülésében, a BME a GTK által képviselt oktatási-kutatási szeletet szeretne ugyan, de nem feltétlenül a teljes GTK-t a jelenlegi formájábanA GTK pedig főként csak azt szeretné, hogy az alapvető értékeit, fejlődési lehetőségeit megőrizze, ezeket hosszú távon is biztosítottnak lássa, azaz jó környezetben működhessen tovább. A Minisztériumnak az a feladata, hogy azt mérlegelje, mi lehet a legjobb megoldás a felsőoktatási rendszernek.

IMG_9763

Leírása alapján ez egy összetett, de kulturáltan zajló egyeztetési folyamat. Akkor miért az érezhető hirtelen feszültség, ennyi indulat?

Az alapkonfliktust a GTK gyors fejlődése hozta. Sokaknak most vált nyilvánvalóvá, hogy a GTK-ban ekkora potenciál van, sőt az is, hogy ez az egész felsőoktatást tekintve sem jelentéktelen szál. Kifejezetten arra specializálódtunk, amire ezen a területen a munkaerőpiacnak leginkább szüksége van: a reálgazdasággal, a vállalati szférával közvetlenül érintkező gazdasági vagy ahhoz közelebb álló más területű szakemberképzésre. Ehhez egy ideális szakportfóliót alakítottunk ki: gazdálkodási jellegű közgazdászképzést, ehhez illeszkedő műszaki menedzser képzést, valamint üzleti irányultságú kommunikáció és munka- és szervezetpszichológia jellegű képzéseket. A gazdaságtudományi területen belül, országosan talán a legnagyobb jelentkezőszám növekedést mutattuk idén. Végzett hallgatóink – az informatikusok után – a legmagasabb kezdő fizetésekkel helyezkednek el. Természetesen rengeteg fejlődnivalónk akad még, de aki csak egy kicsit is körülnézett nálunk, az olyan folyamatok beindulását látja, amelyek nagyon ígéretes jövőt mutatnak.

A sikeresség miért élezi a konfliktust?

Számos jel arra mutat, hogy a BME-n belül a GTK fejlődése nem mindenkinek fér bele az egyetemképébe. A jelekből az is kiolvasható, hogy nem nagyobb és erősebb „gazdaságtudományi oldalt” szeretnének, hanem éppen egy jóval gyengébbet. Ezt a visszaszorítást mi persze nem fogadhatjuk el.

A gazdasági oktatási területen a Corvinus Egyetem a meghatározó intézmény. Ez a GTK-hoz képest igen széles oktatási palettájú és vagy kétszer akkora képzőhely, amely tradicionálisan makro-közgazdasági szellemiségű. Egyetemmé vált a BGE, amely még a BCE-nél is nagyobb. Azonban, bár pillanatnyilag ugyan két „közgazdasági egyetem” van Budapesten, a BCE és a BGE egymásnak nem igazán versenytársai, mert annyira eltérő beállítottságúak és annyira más hallgatói kört szólítanak meg. E kettő közé ékelődik be, ezeket egészíti ki a GTK, amelynek az erősödése mind a BCE-t, mind a BGE-t nagyon is egészséges versenyre készteti.

Hol lehet a helye egy karként nagy, szakmailag súlyos gazdaságtudományi képzésnek? A válasz triviális: egy műszaki vagy egy (tágan értelmezett) társadalomtudományi környezetű egyetemen, és Budapesten innentől már csak egy lépés, hogy a BME-n vagy az ELTE-n. Felsőoktatási szakmai alapon az egy teljesen reális felvetés, hogy a két egymással nem igazán versengő budapesti „közgáz” mellé „kell” még egy további súlyos szereplő, de ez már egy universitas részeként. Az érzelmi szálak lényegesek persze, magam is 30 éve járok ide, a szüleim is itt végeztek, és a többi kari kollégát is ezernyi hasonló szál köti ide. A status quo és az érzelmek tehát mindenképpen a BME mellett szólnak. Azonban lehet, hogy a BME nem is szeretne egy ilyen erős GTK-t, míg az ELTE meg talán igen. Ezt kell alaposan körbejárnunk.

IMG_9761

Miért most?

Akkor tehát az ELTE-re kerülés gondolata nem is egyfajta hirtelen ötlet, hanem formális logikai lépések következményeként előkerült felvetés?

Talán a kettő együtt. Lehet, hogy ez szégyen rám nézve, de az ELTE-re kerülésünk eshetősége bennem sohasem merült fel, pedig éppenséggel felmerülhetett volna. Talán azért nem, mert évek óta azt magyarázom, hogy egy „műszaki és gazdaságtudományi egyetem” egy igen jó formáció.

Mit tett, amikor meghallotta az ötletet?

Meghökkentem. Azt azért elég hamar levettem, hogy maga a gondolat külső szemmel nézve egyáltalán nem logikátlan, tehát akár realitása is lehet. A felvetés viszont azóta sem halt el. Közben a BME-n is előkerült a GTK esetleges kiválása, az ELTE-n is vezetői szinten beszéltek már a BME GTK-ról.

A Kar érdekét az szolgálja, ha lehet normálisan tárgyalni, egyeztetni velünk, ha érdemi részesévé válhatunk futó és minket érintő kérdésekről folyó diskurzusoknak, ha a GTK érdekeinek képviselete megfelelően biztosított, és ha a Kar hozzájut a számára életbe vágó információkhoz. A legfontosabb az, hogy egy erről szóló gondolkodási folyamatban érdemben részt vehessünk a magunk szempontjaival. Ehhez pedig logikusan előbb mi kell végig gondoljunk ilyesmi forgatókönyveket, majd egyeztetnünk kell a többi érintett elképzeléseit illetően. Azzal, hogy egy ilyet eleve elutasítunk, semmire sem megyünk, miközben csak úgy beletörődni sem szabad persze.

A BME rektorának jogában áll Öntől az egyeztetések jogát megvonni?

A GTK és a BME GTK-tól különböző része nem szükségképpen kell, hogy azonos véleményen legyen, és az sem biztos, hogy azonosak az érdekeik. A magam részéről képtelenségnek tartom, hogy a GTK ne folytathasson önállóan döntés-előkészítő egyeztetéseket, főleg úgy, hogy a felsőoktatási törvény is lehetővé teszi az erről való önálló kari gondolkodást. Nekem nem tűnik logikusnak, hogy a BME rektora a GTK önrendelkezésének csorbítása közepette a GTK-t alapvetően érintő ügyekben tárgyaljon, döntéseket készítsen elő és kommunikáljon. Ebből fakad az az elég széles támogatottságú GTK-s követelés, hogy állítsák vissza a törvények adta önrendelkezésünket, hogy a saját ügyeinkben a saját döntéshozatali rendszerünkben dönthessünk,amit most éppenséggel a dékán jogaiba történő visszaállítása jelentene.

A BME rektora egyeztetett a GTK jövője ügyében?

Nyilván igen. Már maga a rektori pályázat is komoly kérdéseket vetett fel a Karon, mert ebből a pozitív GTK-s jövőkép látványosan kimaradt. A GTK-val kapcsolatosan nyilván minisztériumi beszélgetések is voltak már az új rektori ciklus hajnalán is. Szeretném nyomatékosítani, hogy szerintem az természetes, ha a vezetők gondolkodnak stratégiai kérdésekről, és ilyenekről formális vagy csak informális szituációkban beszélgetnek is egymással.

IMG_9745

Hallgatói szempontok

Térjünk át a hallgatóság szerepére, érdekeire!

Mindig is amellett voltam, hogy a hallgatók az egyetemi önkormányzatiság súlyos szereplői legyenek. A BME-n a GTK Kari Tanácsában maradt meg a legnagyobb képviseleti arányuk. Szerintem ugyanis fontos kiegyensúlyozó szerepe lehet a nyilván sajátos szemszögű álláspontjaiknak, ezért a döntéshozatal érdemi és fontos szereplői.

A hallgatók első reakciója egy bármely ilyesmi hírre természetesen az szokott lenni, hogy „köszönjük szépen, de semmilyen változtatást nem kérünk”. Szeretik az egyetemüket, a karukat, a hallgatói közösséget, a tanáraikat, a kollégiumukat. Van egy csomó futó ügyük is, elképzelésük tanulmányaik további futtatására, úgyhogy ebben sem szeretnének semmilyen zavart látni. Ez sokukban úgy egyszerűsödik, hogy „a BME GTK-ra iratkoztam be, annak a feltételeit megismerve, így ilyen diplomát is kérek”.

A hallgatók gondolkodásának a következő szintje azonban már rendszerint túllép ezen. Diplomájukat évtizedekig cipelik majd, és ennek értékét, elismertségét elsősorban már nem az intézmény, a kar, a szak végzésükkori elismertsége adja, hanem majd az éppen aktuális, azaz az évtizedek múlvai. Ha ez 10-20 év múlva egy erős brand, az nekik jó, ha gyenge, az rossz, és e tekintetben másodlagos, hogy BME vagy ELTE. Mind a két egyetem „neve” nagyon erős, és ebben a felvetésben azért nem lényegtelen, hogy az ELTE mégiscsak az ország egyik, ha nem „a” világszinten legmagasabb jegyzett magyar egyeteme, miközben persze a BME is igen erős.Ennyiből irigylésre méltó már maga a dilemma is. Amúgy, ha esetleg az ELTE-re kerülnénk, a jelenlegi hallgatóink oktatása érdemben nem hinném, hogy bármiben is változna, és minden bizonnyal valamiféle kettős-diplomát kapnának, ami számukra e kockázatot annyiból eliminálná, hogy diplomájuk mindkét intézményhez kötődne.

A hallgatók és a GTK alapcélja azonos: távlatilag a lehető legerősebb GTK-t szeretnék. A legjobb, a legegyszerűbb ez persze a BME-n belül lenne, de amennyiben ez inkább az ELTE-n lehetséges, akkor ott. Szerintem az elsöprő többség egyetért abban, hogyha az első valamiért nem megy, akkor inkább a második változat következzen.

Akárhogyan is alakuljon, a célom az, hogy együtt maradjunk oktatókkal és hallgatókkal, maradjunk autonóm kar, maradjon meg az épületünk és a kollégiumunk, maradjanak meg a kari fejlődés alapját adó pénzügyi forrásaink, aminek része egyébként az ösztöndíjalapunk is.

IMG_9741

Mit akar a BME?

Most térjünk át a BME oldalára! Milyen problémák látszódnak itt, miért lehet aggályos az itteni jövőnk?

Az kétségtelen, hogy az egész ügyben lényeges szál a BME-n belüli problémahalmaz. A Vezetői Értekezleten az volt az egyik fő kritika felénk, hogy nem világos, hogy mik a GTK problémái. Erre reagálva állítottuk össze öt napon belül a „GTK helyzete – 2016. október” című tízoldalas anyagot, amelyet 15 kari vezető és a kari HK elnöke jegyez. Az anyagot nem szántuk még szélesebb egyetemi nyilvánosság elé, viszont azzal, hogy kiküldték a Szenátus tagjainak, majd kikerült a sajtóba, ez nyilvánossá vált. Ennek bevezetőjében ezt írjuk: „Jelen anyag, szándékaink szerint, a GTK helyzetének BME belüli megoldáskeresését is szolgálja.” (…célunk az anyaggal, hogy…) „az értelmes párbeszédet elősegítsük.”  Többek között azt a kérdést feszegeti az anyag, hogy mit akar a BME egyáltalán: egy „műszaki egyetemet” vagy egy „universitast”?

Mi a kettő között az alapvető különbség?

Egy „műszaki egyetemen” kizárólag a műszaki képzések fejlesztése a cél. Ez esetben minden csak annyiban és annyira fontos, amennyiben és amennyire a műszaki képzéseket támogatja. Más diszciplínákra is szükség lehet egy ilyen egyetemen, de nem önmaguk fontossága miatt, hanem a mérnökképzések támogatásához. Éppenséggel lehet egy ilyen BME-s egyetemkép, de ebbe a GTK nagysága, súlya, fejlődőképessége nem illik bele. Ahogy írtuk is: ehhez elég lenne a mai GTK tizede is.

Szerintünk a „műszaki és gazdaságtudományi egyetem” elnevezés is egy universitasra utal. Egy ilyen egyetemen minden terület elsősorban önmagáért fontos, és nem a többiért. Ebből pedig oktatási, tudományos és gazdálkodási önállóság is következik. Utóbbit úgy értve, hogy a saját tevékenységünkért kapott bevétel és a saját eszközeink alapvetően csak ránk fordíthatók, és nem más karok fejlesztésére.

IMG_9739

Úgy érzik, hogy a BME vezetése a tisztább „műszaki egyetem” felé hajlik?

Feleslegesnek érzem tagadni, hogy több meghatározó vezető igen, legalábbis retorikájuk és némely cselekedetük erre enged következtetni.

Hogyan lehetett volna egyértelműbb kiállás a „GTK melletti” szenátusi deklarációban?

Például annak kinyilvánításával, hogy a BME-nek a GTK egészére szüksége van, büszke ennek eredményeire, és mindent meg kíván tenni ennek további fejlődéséért. Ezzel szemben az, hogy a BME-nek „szüksége van humán- és gazdasági ismereteket oktató és kutató szervezetre, amely egyrészt önálló szakjaival, másrészt a műszaki és természettudományi karokra történő beoktatásával járul hozzá a magyarországi szakemberképzéshez”, zavarba ejtően visszafogott deklaráció.

Mivel foglalkozik még az elemző anyag?

A GTK BME-n belüli veszélyeztetettségével. Ha egy egyetemen az egyes területek nem azonosan fontosak, abból következhet, hogy működési környezetük sem ad azonos esélyeket számukra.

Három veszélyforrást azonosítottunk be: veszélyben érezzük az oktatási ügyeinket, a gazdálkodási jövőnket és fejlesztési tartalékainkat, valamint a tudományos előmeneteli lehetőségeinket. Amennyiben ezek a veszélyek, akárcsak közülük az egyik is reális, akkor magának a GTK-nak az erodálása a reális.

Az lenne az igazi egyetemi deklaráció, ha aggodalmainkat egyértelmű egyetemi szabályzatváltoztatásokkal oszlatnák el. A BME felé intézett kéréseink lényege is ez.

Mi lett az anyagok sorsa?

Mint megtudtuk, Rektor úr egy tízfős bizottságot állított fel ehhez, amelyben egyébként a GTK részéről delegált tag nincs, és a tagok nagy része talán távolabb áll már manapság az ügy fontos részletkérdéseitől. Fontos azt hangsúlyozni, ami Dékáni Tanácsunk (a dékánhelyettesek, az intézetigazgatók, tanszékvezetők, hallgatói képviselők) tagjai által szintén nagy létszámban jegyzett nyilatkozatból is nyilvánvaló: a GTK mint kar az általa a saját belső döntéshozatali eljárásai keretében kiválasztott munkatársait tekinti a képviselőinek. Személy szerint lehet, hogy tiszteljük, becsüljük a bizottságban részt vevő munkatársunkat, de ha nem a GTK közössége küldte őt (esetleg őket) oda, akkor nem is fogja elismerni a képviselőjeként. Úgy tudjuk, hogy van egy másik bizottság is, egy gazdasági aspektusokra koncentráló kancellári, amelybe majd delegálhatunk tagokat. Ebben talán sikerül valamit előre lépnünk.

IMG_9755

BME vagy ELTE?

A BME felé nem ultimátumszerű az anyaguk?

Az ELTE-ügy most került elő, tehát most kell – nagyon őszintén – tisztázni, hogy hosszabb távon mik a GTK perspektívái, van-e nyitottság a meglévő súlyos problémáink orvoslására, és ki milyen egyetemképben gondolkodik. Lehet, hogy az nem is baj, hogy ez most a felszínre tört, talán jobb előbb, mint később. Ráadásul közelednek a felvételi döntések, már az eddigiek is károkat okozhattak, úgyhogy minél előbb világos kommunikációval kell a felvételizők elé is állnunk.

Mi a helyzet az ELTE-vel, mi az aggasztó és a vonzó egy esetleges odakerülésben?

Az ELTE úgy tűnik, fejlődni szeretne a mi területeinken, így talán mi is könnyebben kibontakozhatnánk az égisze alatt. Nem mellékes, hogy egy esetleges odakerülésünkkel az ELTE egyértelműen Magyarország csúcsegyetemévé lépne elő, ami megint csak vonzó távlatokat jelenthetne számunkra is. Mindeközben számos aggályos kérdés is van persze, de egy ilyen folyamatban ez természetes.

Az nem lenne probléma, hogy az ingatlanok és eszközök a BME-é?

Ezek állami tulajdonok, amiket a BME az állami feladatainak az ellátására kap. Ha az alapfeladat elkerül, akkor az tűnik célszerűnek, hogy a hozzá tartozó, a feladatot kiszolgáló eszközpark is, de ez a Fenntartó döntési kompetenciája.

Mi a karon belüli hozzáállás a helyzethez?

Nyilván mindenki izgul, átérzi a helyzet sorfordító voltát. A vezetők érzik a rájuk nehezedő terhet. Ebben az összetett helyzetben nem egyszerű helytállniuk, nagy a nyomás rajtuk. Abban elsöprő az egység, hogy nincs más utunk, mint gondolkodni és egyeztetni, utóbbit a Minisztériummal, az ELTE-vel és persze a BME-vel is. Akárhogyan is alakul majd, az események a Kart összébb is kovácsolják, miközben némileg meg is osztják. Ez ilyen, most ez a helyzet jött szembe. Nem terveztük, de az élet hoz ilyesmi szituációkat.

IMG_9737

Ön merre hajlik: BME vagy ELTE?

A legkisebbet akkor kockáztatunk, ha mindkét forgatókönyvet, meg azok alváltozatait is részletesen elemezzük, egyeztetjük, a legfontosabb részleteket megpróbáljuk megbeszélni. Döntési helyzetnél még nem tartunk, de ha lesz ilyen, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az felkészületlenül érjen minket. Nekem személyesen az a legfontosabb, hogy a GTK fejlődhessen. Ez a dolgom. Úgyhogy amíg és amennyire lehet, igyekszem ezért dolgozni. Ha a GTK-t hagyják fejlődni, abban hatalmas potenciálokat látok: nagyon jó oktatói gárdát, jobb és jobb hallgatókat, remek infrastruktúrát, biztos gazdasági hátteret stb. Ez egy olyan csillagállás, amely igen ritka a felsőoktatásban, így bűn lenne ezt bárkinek elrontani. Részemről a langyos víz, pláne a leépülésünkhöz való asszisztálás viszont nem vállalható.

IMG_9772