A 2020/21-es tanév őszi félévében a GTK oktatói közül 15-en nyerték el a hallgatók bizalmát annyira, hogy az OHV alapján a Műegyetem legjobb száz oktatója közé kerültek. A rangos listába való bekerüléséről számos oktató nyilatkozott magazinunknak: válaszaikat egy háromrészes cikksorozatban mutatjuk be. Az interjúsorozat utolsó részeként oktatóink betekintést engedtek abba, hogy miként élik meg a hallgatók elismerését: mit jelent nekik a Műegyetem legjobb száz oktatója közé kerülni? |
Elek Nikolett: Mindig nagy megtiszteltetés, óriási elismerés felkerülni erre a listára. A mostani alkalom azért különleges számomra, mert a pandémia miatt a távoktatás keretein belül kellett megpróbálnom átmenteni a kurzus értékeit, minél inkább megőrizni az órára jellemző hangulatot. A hallgatók pozitív értékeléseit olvasva úgy látom, ezt sikerült megvalósítani.
Oroszné Dr. Perger Mónika: Nagyon örülök a pozitív visszajelzésnek. Korábban egy vizsgálat kapcsán több oktatóval is készítettem interjút, akik rendszeresen a 100 legjobb között voltak a Műegyetemen. Nagyon felkészült, az oktatói munkájukat magas színvonalon végző kollégát ismertem meg bennük, így nagyon megtisztelő ebbe a körbe bekerülni.
Dr. Kun Ágota: Természetesen büszkeséggel tölt el, nagyon melengető érzés, de mindig hangsúlyozom, hogy ebben nekem csak ötven százalékos a szerepem. A másik ötvenet a hallgatóink adják hozzá. Nagyon köszönöm nekik!
Horváth-Czinege János: Nagy megtiszteltetés, és egyben felelősség is, hiszen a hallgatói vélemény őszinte. Másrészt ez a mérce bizony magasra került, és már becsületből is tartani kell a megfelelő színvonalat – mind belülről fakadó igényként, mind pedig az egyetemi környezet ítélete alapján. Talán ez a kérdés megengedi, hogy elmondjak egy személyes vonatkozást is: második generációs BME-s vagyok, édesapám évtizedekkel korábban az akkori Folyamatszabályozási Tanszék oktatója volt, emiatt gyerekkoromban sok történetet, anekdotát hallottam az Egyetemről, a nyári szünidő sok napját töltöttem a K és az R épületben, rácsodálkozva az egyetem különleges világára. Sajnos neki már nem mutathatom meg ezt a műegyetemi elismerést, de talán őmiatta jelent ez az esemény többet számomra. Az életünk során több helyhez kötődünk, családhoz, baráti körökhöz. Lelkesítő a munkahelyi kötődésben egy ilyen jellegű visszacsatolás.
Dr. Buzási Attila: Röviden: óriási megtiszteltetés. És persze egy nagyon fontos visszajelzés arról, hogy az ember jó és – talán – hasznos munkát végez. Remélem, hogy az órai jó hangulat, és a folyamatos párbeszédek hatására a hallgatók is könnyebben sajátítják el a tananyagot és olyan összefüggéseket is meglátnak a világban, ami eddig talán elkerülte a figyelmüket
Dr. Molontay Roland: Kicsit nehéz erre a kérdésre nem közhelyesen válaszolni: öröm és megtiszteltetés. Zenészek szokták azt mondani, hogy annak az elismerésnek örülnek a legjobban, ami a közönségtől érkezik. Nagyon fontosnak tartom a hallgatói véleményezéseket, a világ lényegében minden komolyan vehető egyetemén a hallgatói véleményezés része az oktatói munka értékelésének. Szerintem minden oktatónak érdemes figyelmet fordítania a hallgatói véleményekre – sokat lehet belőlük tanulni. Ugyanakkor azért fontos tudatosítani azt is, hogy az OHV pontszám és az oktatói teljesítmény közé nem lehet egyenlőségjelet húzni. Számos kutatás bizonyítja – köztük itt a Műegyetemen végzett kutatások is –, hogy az oktatói teljesítményen túl sok egyéb faktor is hatással van a hallgatói érétkelésekre – például az engedékeny osztályozás. Különösen örülök tehát az elért OHV eredményeknek úgy, hogy a tárgyaimon elég komoly elvárásokkal szembesülnek a hallgatók, és a számonkérések sem éppen a könnyű kategóriába esnek.
Dr. Bíró Gábor István: Óriási megtiszteltetés a legjobb oktatók közé kerülni az ország egyik legjobb egyetemén. Amikor az ember olyan e-maileket kap, hogy “a kurzus segített neki túljutni egy depressziós életszakaszon”, “felkeltette az érdeklődését valami olyasmi iránt, amiről soha nem gondolta volna, hogy érdekelni fogja”, vagy “arra motiválta, hogy ilyen irányú mesterképzésre jelentkezzen”, az igazán felemelő érzés. Azt mutatja, hogy jó irányba haladok, egyeseknek tudtam adni valamit, ami hosszabb távra szól, mint egy féléves kurzus. Az OHV TOP 100-as visszajelzés egy kicsit más: azt mutatja, hogy a hallgatók egy szélesebb körét sikerült megszólítanom. Igazán hálás vagyok az elismerésért, és továbbra is azon fogok dolgozni, hogy a hallgatóság igényeit figyelembe vevő, tartalmas és egyúttal érdekes kurzusokat kínáljak az egyetem hallgatóinak.
Dr. Kovács István: Munkavállalóként fontos, hogy anyagilag is meg legyünk becsülve, de egy ilyen visszajelzés értéke felülmúl bármilyen jutalmat, ugyanis a jövő marketingeseit oktathatom, és a visszajelzések megerősítenek abban, hogy jó úton járok ebben.
Dr. Héder Mihály: Nagyon jó érzés a listára kerülni, mert egy kis lökést ad az épp futó félévhez is. Erről jut eszembe, nem ismerem az illetékeseket, de a GTK honlap nyilvánosságának erejével üzenném: óriási köszönet mindenkinek, aki tett azért, hogy az OHV-k nem olyan későn, a rákövetkező félév vége felé jelennek meg. Így a motiváció pont jókor érkezik, és az sem mellékes, hogy a félév elején még képes vagyok felidézni, hogy hogy is volt az előző szemeszter, mire fel az elismerés.
Dr. Tófalvy Tamás: Biztos vagyok benne, hogy van nagyon sok kiváló oktató, aki nem szerepel ezen a listán, de a hallgatóktól ilyen pozitív visszajelzést és értékelést kapni mindig nagyon megható és megtisztelő érzés.
Dr. Benedek András: A számos formális elismerés mellett az informális jelleg, a hallgatói vélemények teszik különösen értékessé ezt a visszajelzést, melynek számomra az is nagy értéket ad, hogy tehetséges, fiatal oktatók között professzor emeritusként szemléltethetem, hogy nem csupán az életen át tartó tanulás, hanem a tanítás is kaphat elismerést. Büszke vagyok arra, hogy egykori hallgatóként, jelenleg kutatóként-oktatóként most ilyen módon is kapcsolódom a Műegyetem hagyományaihoz.
Dr. Láng Benedek: Nagyon fontosnak tartom általában is a hallgatói visszajelzéseket, és konkrétan a 100-as listát is. Egy magamfajta, sok éve tanító egyetemi oktatónak fontos látnia, vajon az egy két évtizede bevált oktatási módszerei még mindig működnek-e, és hogy miben kell megújulnia. E nélkül a visszacsatolás nélkül az oktatás fokozatosan elszürkül. Következésképp nagyon örülök, ha meglátom a nevem a listán.
Szerző: Csaba Nikolett
Tablókép forrása: BME GTK Facebook oldal
A cikkben azon oktatók szerepelnek, akik válaszoltak szerkesztőségünk felkérésére és hozzájárultak a megjelenéshez.