A férfi, aki szeret veszélyesen élni…

Mióta siklóernyőzöl, hogyan találtál rá a siklóernyőzésre, avagy hogyan talált rád a siklóernyőzés?

Az a szokásom, hogy néhány évente valami teljesen új hobbit keresek magamnak, aminek a kitanulása kellően ki tud kapcsolni. Így lettem búvár, könnyű repülőgép pilóta, és így lett a kedvencem a wakeboard és a windsurf. Négy éve pedig a siklóernyőzésre esett a választás.

Nem találod veszélyesnek ez a sportot?

De. Utána is jártam, kb. ötezer siklóernyős pilótára jut egy halálos baleset, és ez még annál is kevesebb, mint amennyinek hangzik. A közúti közlekedésben ugyanis ez a szám úgy négyezer… Szoktam is gondolni a repülések előtt az autóban, hogy bárcsak érnénk már oda, mert a levegőben majd végre nagyobb biztonságban leszek. De jobban belegondolva… Inkább mégis az élmények miatt szoktam várni, hogy a levegőbe emelkedjek.

Hova szoktál járni siklóernyőzni?

Az ernyős sportok közül ez az egyedüli, amiben nem a zuhanás élménye a lényeg, hanem éppen a levegőben maradás. Ez azt jelenti, hogy mi a talajról startolunk és a meteorológia valamelyik jelenségét kihasználva maradunk fenn. A starthoz kell egy olyan magaslat, amelyet szemből megfúj a szél. Ez elegendő ahhoz, hogy a magaslat előtti térben az ember repülgessen egy kicsit. A kiemelkedéshez már termikre is szükség van, ami a napsütötte talajról felszálló meleg levegő. Ennek a tetején képződnek a mindenki által ismert bárányfelhők. Ezek alapjáig lehet felemelkedni az alattuk lévő termikben körözve. Különböző szélirányokhoz különböző dombok, hegyek jók, Budapest környékén 8-10 ilyen hely is van. Az is számít, hogy éppen mit akar az ember, éppen csak kikapcsolni, reppeni egyet egy hegy oldalán, vagy szeretne valamilyen távot megrepülni. Ez utóbbi esetben érdemes „kintebbről” indulni és Budapest felé berepülni, így a hazafelé vezető utak mentén könnyebben össze tudják szedni az embert. És elég sokszor adódik úgy, hogy a környező országokba is kiruccanunk, mert az „idő ott jobban adja”.

Saját ernyővel szoktál repülni vagy bérelttel?

Ebben a sportban mindenkinek van saját ernyője, mire leteszi a pilóta vizsgát. Előtte az oktatók adnak „kutyázós” ernyőt a gyakorláshoz. Kutyázós, mert a kezdőket az elszabadult ernyő néha úgy húzza a földön, mint a rajzfilmekben a szertelen kutyusok a gazdit. Nagyon mókás! De kell a sisak hozzá. Eleinte egy A-s kezdőernyőt szokás venni, amivel meg lehet tanulni a repülés csínját-bínját. Ezek nagyon megbízhatóak, az első nagyrepülések megismételhetetlen élményét hozzák, de nagyjából úgy manővereznek, mint egy busz a gokart pályán. Ha ez már kevés, jönnek a közepes ernyők, ezekkel már 50-100 km-es távokat is meg lehet tenni, miközben a dinamikára sem lehet panasz. És vannak a haladó C-s ernyők, ezekkel kőkemény akrobatikus trükköket lehet bemutatni, illetve akár több száz km-es távokra is mehetünk, viszont nagyon mozgékonyak, turbulens időben folyamatosan gépészkednie kell az embernek, hogy kényelmesen érezze magát. Nekem egy B-s ernyőm van, ezzel eddig a leghosszabb repülésem 5 és fél órás volt, a legnagyobb távom pedig 80 km. A két teljesítmény nem függ össze. Az ernyőm 20-60 km/h sebességgel tud repülni széliránytól függően, illetve 9-es a siklószáma, ami annyit jelent, hogy semleges időben 1 km süllyedés alatt 9 km távot tudok megtenni vízszintesen. Ez a jelenlegi tudásomnak, gyakorlottságomnak éppen megfelel, így nem kívánom még az akrós manővereket

Hogyan lehet felkészülni a vészhelyzetekre?

A vészhelyzetek leginkább akkor alakulnak ki, ha a pilóta valamilyen banális szituációt hagy eszkalálódni. A legtöbb ilyen, illetve a megoldásuk közismert a siklóernyős körökben. Ezeket a leendő pilótáknak kívülről kell fújni. Ezután jöhet a gyakorlás egy tó felett. Rádiós irányítás mellett a növendékek előidézik a veszélyes helyzetet, majd önállóan megelőzik a bajt. Ha jól megy, lentről szinte semmi sem látszik az egészből.

Mi történik, ha nem megy jól?

Akkor vízbe esnek. Amúgy az összefűződött kupola sokszor önmagában is meglepően nagyot fékez az esésen, de a felszerelés része egy önálló mentőernyő is ezekre a helyzetekre. A mentőcsónakos srácok ilyenkor szokták felvont szemöldökkel kérdezni, hogy „na, itt elég langyos már a víz? A parton még hideg.” És tényleg, a hegyi tavak mindig nagyon-nagyon hidegek… De azért vízbe esni még mindig sokkal kellemesebb, mint mondjuk egy terebélyes olajfára szállni. Ez leginkább azért ciki, mert nehéz a fáról levarázsolni a száz zsinórral ezer tüskébe beakadt ernyőt. És amíg ezt a saját magunk hibás döntésének állított monumentális emlékművet nem bontjuk le, addig a többiek el is zarándokolnak oda, hogy tanúi legyenek az eseménynek, és fényképekkel dokumentálják, vidám kommentekkel segítsék a munkát.

Mi volt a legizgalmasabb helyszín ahol repültél?

A pilótavizsga önmagában is nagyon izgalmas, hiszen azokat a szituációkat kell szándékosan létrehozni és megoldani, amikbe az ember éppen, hogy nem akar beleszaladni. Például minden elképzelhető módon össze kell omlasztani az ernyőt a fejünk fölött, vagy éppen merülő spirálba kell zuhanni. Még szerencse, hogy a vizsga is víz fölött van, mert így van értelme pótvizsgát tartani… Később jó esetben ilyen jellegű izgalmak már nem lesznek, a táj szépsége és a termikek felhajtó ereje adja az élményt. Minden repülés máshogyan lesz izgalmas. A szó szerinti legizgalmasabb helyszínem egy nagyobb erdő felett volt Eger környékén, ahonnan már-már reménytelennek tűnt kijutni fára szállás nélkül. Hosszú küzdelem után végül sikerült eljutnom egy talpalatnyi vadászmezőre. Még örültem is, hogy ez nem az a bizonyos „örök”, de hamar kiderült, hogy innét 10 km-re van a legközelebbi út, addig viszont dzsungelszerűen sűrű erdőn kell átjutni teljes menetfelszereléssel a hátamon. Erre még Bear Grylls is csettintett volna. Nem is gondoltam, hogy ilyen érintetlen és áthatolhatatlan helyek léteznek még nálunk. A vizem fogytán volt, úgyhogy az igazi sok órás küzdelem még csak akkor kezdődött. Miután elindultam, már nem volt vissza út, hiszen az ilyen sűrű, zárt lombozatú erdőben már a légimentés sem megoldható. Így visszagondolva, ez az utam simán felért egy emelt szintű személyiségfejlesztő tréninggel…

Mennyire költséges ez a sport?

Az új felszerelések elég drágák, de a használt piacon mindig van elérhető árban jó ernyő, hiszen ahogyan fejlődnek a pilóták, a korábbi ernyőiket eladogatják. Ezek párszázezerből megvannak, de a felső határ a csillagos ég. Azért persze a használt piac elég fura, mert mindig felmerül a bizarr kérdés, hogy az a felszerelés vajon miért nem kell már a gazdájának… Ugye rosszul hangozna az igazság, hogy „leestem vele, de nem lett véres, nincs semmi baja, neked még jó lesz”?! Mindenesetre egy teljesen új felszerelés is kijöhet egy millió forint alatt.

Neked mi volt a legdurvább sportbaleseted?

Tavaly volt egy alkartörésem. Egész életemben ez volt az első sérülésem. Egy banális botlás volt az ok. Hegy és víz ugyan nem volt a közelben, de az ernyőm ki volt terítve, illetve az autómban ott volt a wakeboard-om és a kesztyűtartóban a búvár igazolványom is. Még gondolkozom, hogy ez sportbalesetnek számít-e.

Számodra mennyire extrém sport az ernyőzés? Inkább felpörget vagy ellazít?

Hát, ha azt nézzük, hogy a biztosítók szerint a síelés extrém sport, akkor ez biztosan az. Szerintem inkább azért különleges, mert az ember függőlegesen is aktívan mozog, és ez nyilván szokatlan. Emiatt a repülés olyan koncentrációt igényel, ami mindenképpen kirángat a hétköznapokból. Ugyanakkor tudással, tapasztalattal felismerni, hogy hol lehetnek a számunkra létfontosságú láthatatlan feláramlások, becserkészni és meglovagolni őket, egészen felemelő érzés. A szó minden értelmében.