„A GTK-sok messze a legsportosabbak”

Műlesikló magyar bajnok, de a BME-n nemcsak sí szárazedzéseket tart: heti 11-12 spinninget (amin – több forrásunk állítása szerint is – igencsak megdolgoznak az aláírásukért a hallgatók), és ő az úszás szakág vezetője is. Együtt nevetünk az ’előbb síelt, mint járni tudott’ közhelyen, aztán kiderül: vele gyakorlatilag tényleg így volt. „Azért azt szoktunk mondani, hogy 4 éves kor előtt nem érdemes elkezdeni, hiszen biztos lábakon kell állnia annak a gyereknek.” Hogy hol szokták? Szelina családjának van egy síiskolája Budakeszin, ahol hétvégenként ő maga is gyerekeket edz. Testnevelőtanárként azt szereti abban, hogy míg egykori évfolyamtársai gimikben és általános iskolákban tanítanak, addig ő egyetemistákat edz, hogy az itteni munkája jóval sokszínűbb, részben sportdiplomácia is.

Fotó: Lázár Péter, http://www.peterlazar.com/

A pedagógusi képességekre itt kevésbé, sok más tulajdonságra jóval inkább szükség van. Azért persze volt olyan, hogy meg kellett értetnem egy hallgatóval, hogy nem azért kérdezgetem arról, reggelizett-e, mert az anyukájának képzelem magam, hanem azért, mert szeretném megtanítani a hallgatóságnak, hogy hogyan működik a szervezet, hogyan reagál a terhelésre, hogyan tudják növelni az edzésmunka hatékonyságát és természetesen, mert az én felelősségem, ha a reggel 8-as órán lefordul a bicikliről.

2006-ban még ifiként nyertél országos bajnokságot a felnőttek között. Hova van innen felfelé?

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag sílécre születtünk (hatan testvérek! – a szerk.), a szüleim sosem a csak a versenyzésre neveltek minket, fontosnak tartották a tanulást. Édesapám – aki az edzőm is volt egyben – mondta is ekkor: ennyi elég is lesz. Én persze makacs voltam: nem azért dolgoztam annyit, hogy épp akkor hagyjam abba, mikor elkezdtem nemzetközi versenyeken indulni. Ezek után több világversenyre, a 2009-es, 2011-es és a 2013-as Világbajnokságra is sikerült kijutnom, de 2010-ben egy baleset következtében lesérültem. Innen nem volt egyszerű visszajönni – ekkor jött pl. a nagy szerelmem, a spinning mint rekreációs, majd kiegészítő edzés –, de egy év kihagyás után újból rajthoz álltam. De sajnos a térdem nem lett többet olyan, mint előtte, így a 2013-as Világbajnokság volt az utolsó versenyem.

Fotó: Gerván Hajnalka

Megrázott, hogy abba kellett hagyni? Egyáltalán mi történt a térdeddel?

A sípcsontom felső része tört le. (Itt – látva a az eltorzuló arcomat – valami elképesztő nyugalommal legyint és folytatja – a szerk.) Ez kellett. Kellett, hogy abba tudjam hagyni.

Wow. Itt a BME-n találsz tehetségeket, akiket utána versenyezni küldesz?

Ó, hogyne. Az úszás óra tökéletes példa erre. Sok tehetséges és lelkes úszó hallgató van, akik összefogva kiválóan képviselik az egyetemet az úszóversenyeken. 20 éve a BME lehetősége a Magyar Egyetemi és Főiskolai Úszóbajnokság megrendezése. És rendre nagyon jól szerepelünk.

Fotó: Gerván Hajnalka

Hogy kerültél a BME-re?

A 2007-es egyetemi és főiskolai sí bajnokságon vettem részt, amikor Vincze Pál, aki akkor tanszékvezető volt, most a sí szakágvezetője halászott le tudván, hogy testnevelő tanárnak készülök. 2008-tól voltam külsős, 2014-től főállású munkatársa vagyok a központnak.

Most pedig már igazgatóhelyettes…

Igen, ami roppant izgalmas feladat, de csak azzal a feltétellel vállaltam, hogy ne csökkenjen a tartott óráim száma – fontos a hallgatókkal való kapcsolattartás és nagyon élvezem is.

Az összes karról érkeznek hallgatók – van köztük különbség? Van valamilyen tendencia hajlandóságban vagy sportágválasztásban?

Sportágválasztásban kevésbé, de az előzetes sporttapasztalatban, készségességben van. Nagyátlagban messze a GTK-sok a legsportosabbak. De itt mindenki megtalálja a számítását: a BME az egyetemek közül egészen kiemelkedő a kínálatban és infrastrukturálisan: 33 sportág közül bizonyosan mindenki talál olyat magának, amiben örömét leli.

Fotó: Gerván Hanalka