„A témák és hangsúlyok változnak”

Mikor lett Ön tanszékvezető a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén, s meddig látta el ezt a fontos feladatkört?

Egy pillanat, vissza kell számolnom. 10 évvel ezelőtt lettem tanszékvezető és két 3 éves ciklust csináltam végig, tehát 6 éven keresztül voltam tanszékvezetői pozícióban. Jelenleg a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékén vagyok egyetemi tanár, emellett a BME Pszichológiai Doktori Iskola vezetője vagyok. A Tanszék profiljához kapcsolódik még egy másik tisztségem, egy civil szakmai szervezet, a Magyar Ergonómiai Társaság elnöke is vagyok. A Tanszéken számos ergonómiai és pszichológiai kutatási és fejlesztési projekt fut. A fentebb említett plenáris előadásom témája az ember-számítógép interakció (HCI) egy speciális részterülete volt. A HCI témákon (a szoftver- és internet ergonómián) túlmenően foglalkozunk még komplex szocio-technikai rendszerek (mint amilyen paksi atomerőmű, amellyel folyamatosan vannak kutatási megbízásaink) és különböző termékek biztonságának emberi tényezőivel, rehabilitációs támogató technikák (AT) használhatóságával és tesztelésével, valamint világítási rendszerek ergonómiájával és pszichológiájával – hogy csak az általam is művelt legfontosabb területeket említsem.

Jelentős eredményeket értek el a más karokkal való együttműködésben, közös oktatási programok kialakításában is…

A Műegyetemen alap és mester szinten egyaránt fut az ipari termék- és formatervező mérnök szak, aminek az ergonómiai területre vonatkozó induló tantervét (és nagyrészt a konkrét tananyagokat is) a 90-es évek elején Antalovits Miklós professzor és jómagam adaptáltuk Hollandiából, a Delfti Műszaki Egyetem Industrial Design Engineering (ipari terméktervező) szakáról. A szak gesztor kara a BME Gépészmérnöki Kara, de a képzés négy pillére (a gépészeti konstrukció, a design/esztétika/forma tervezés, a gazdasági/marketing ismeretek és az ergonómia) közül, kettőért a mi karunk felelős. Megemlítendő még az is, hogy a GTK műszaki menedzser képzésének is van termékmenedzsment modulja mind alap, mind pedig mester szinten, és ezeknek a moduloknak a Tanszék a gondozója.

Miben volt más az ez évi 25. jubileumi Nagygyűlés, mint az eddigiek?

A témák és hangsúlyok természetesen változnak. Amellett, hogy vannak a pszichológiának örökzöld témái (mint például a pszichológiai, pszichiátriai megbetegedések, a szociálpszichológia egyes területei és a nevelési, illetve család- és párkapcsolati tanácsadás), a mostani konferencián nagyon hangsúlyosan jelent meg a szenvedélybetegségek (drog-, alkohol-, dohányzás-, szerencsejáték-, etc. függőség) problémaköre. Egy nagyon erős elmozdulás is azonosítható volt a kognitív idegtudományok felé: Magyarországon jelenleg is folynak világviszonylatban is elismert kognitív idegtudományi kutatások. A Tanszékünk profiljába tartozó területek vonatkozásában az állapítható meg, hogy ezúttal nagyobb súllyal jelent meg a munka- és szervezet pszichológia területe, mint a korábbi konferenciákon. Ez összhangban van a hallgatók érdeklődésének az alakulásával is. A nagyjából 20-25 évvel ezelőtti világban a magyar hallgatók közül még viszonylag kevesen akartak a munka világában pszichológusként tevékenykedni, most ez már kezd előnyösen változni. Ezt jelzi – egyebek között – az is, hogy az általunk gondozott munka- és szervezetpszichológia mesterképzés igen sikeres, igen jók az elhelyezkedési esélyek és ezért egyre többen jelentkeznek a képzésre.

Ön az előadását A pszichológia hozzájárulása a jövő 3D internetének a kifejlesztéséhez témából tartotta. Miért éppen ezt választotta, s milyen szempontokat követtet a kiválasztásában?

Elsősorban azt próbáltam Baranyi Péter, informatikus professzor, társszerző kollégámmal figyelembe venni, hogy egy pszichológiai konferencián vagyunk, ezért egy olyan témát kellett választanunk, ami markánsan pszichológiai vonatkozású. Emellett azt sem felejthettük el, hogy maga az előadás ún. „Grastyán Endre emlék előadás” is volt, amiből egyszerűen nem maradhatott el a pszichofiziológiai vonatkozás sem. Ezt követően, mint házigazda előadó azt is szerettem volna demonstrálni a témával, hogy a Tanszék milyen mélyen ágyazódott már be a Műegyetem egészébe, hiszen ebben a projektben (valamint jó néhány más projektben is) a Villamosmérnöki és Informatikai Karral közösen dolgoztunk. Azt is szerettem volna továbbá bemutatni, hogy ez a projektet nem csupán  karokon átívelő együttműködéssel, hanem az MTA két vezető kutató intézetével (a SZTAKI-val és az TTK-val is együttműködésben valósítottuk meg.

Végezetül – nagy gyakorlattal rendelkező előadóként – milyen tanácsokat adna a kar hallgatói számára? Hogyan lehet jól felkészülni egy magas színvonalú előadás megtartására?

Egy ilyen plenáris előadás annyiban speciális műfaj, hogy nem a szűkebb szakterület specialistáinak szól. Ha valaki vegyes érdeklődésű és felkészültségű közönségnek tart plenáris előadást, a következőkre kell tekintettel lennie. Elsősorban azt kell figyelembe vennie, hogy kikhez fog szólni az előadás és erre mennyi idő fog a rendelkezésére állni. Ha ezek már ismertek, akkor már csak egy olyan témát kell találnia, ami lehetőleg a teljes hallgatóság érdeklődési köréhez kapcsolódni fog valamilyen szinten. Ezen felül egy ilyen plenáris előadásnál még figyelni kell arra is, hogy nem szabad nagyon belemenni a szűkebb szakterület részleteibe és a lehetőség szerint mellőzni kell azt a tudományos zsargont, amit csak a szakterület specialistái ismernek. Tehát, amire mindenféleképpen figyeljünk az a közönség, az idő keret és a nyelvezet, az előadásmód.