Jelentkezési lehetőség a Regionális és Környezeti Gazdaságtan mesterszakos képzésre
február 17, 2017
Itt a tízéves GT Times Magazin új száma
február 21, 2017
Anita a BME-GTK Kommunikáció- és médiatudomány szakán végzett, jelenleg pedig a Szegedi Tudományegyetem oktatója és a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense. Arról mesélt, milyen volt az élet a BME-n és a karon szerzett tapasztalatok hogyan segítik ma a munkájában.
Milyen kép ugrik be, ha azt mondom, BME-GTK?
Két szót mondanék inkább: precizitás, pontosság. Ez az első, ami így beugrik. Egyébként pedig emlékképek. Főleg a kampusz, az E, St környéke. A Wigner Kollégiumban laktam két éven keresztül és ott nagyon komoly kollégiumi élet volt. Az ottani kolbászestek, palacsintaestek, a Rolleres bulik képe, az egész közösség, ami ott volt. Plusz az önreflexió, hogy merjük bevallani, ha valamit nem csináltunk jól. Ez egy óriási dolog szerintem, amit meg kell tanulni.
A Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakán végeztél a BME GTK-n, jelenleg pedig a leghíresebb szegedi múzeum sajtóreferense vagy. Mit tanultál a GTK-n, ami a munkádban előnyödre válhat/válik?
Nagyon sok mindent. A BME-n – ahol elképesztően jó tanáraim voltak – tanultam meg azt, hogy ha valamit kiadok a kezemből, bármilyen munkát – legyen az szóbeli vagy írásbeli – akkor annak olyan minőségűnek kell lennie, hogy én azt bátran vállalhassam. Emellett egy olyanfajta szemléletet, hogy bármikor bármilyen munkahelyi problémába botlok, akkor ne essek kétségbe, hanem kezdjem el elemezni, nézzem meg minden oldalról. Voltak erre konkrét órák is, de mégis a szemlélet volt olyan a GTK-n, ami nekem nagyon sokat segített abban, hogy mind a mai napig vissza tudjak gondolni egy-egy munkahelyi szituáció kapcsán a tanáraim által elmondott gondolatokra.
Hogy kerültél ide, Szegedre?
Ide jártam három évig egyetemre. Az alapszak után úgy döntöttem, elmegyek a BME-re, megnézem, ott hogy működik a kommunikációszak. Aztán, hogy ez így alakult és bekerültem a múzeumhoz, a mentoromnak köszönhető, aki PR-szakirányvezető. Medgyesy Konstantin most már a főnököm. Neki köszönhetem azt, hogy itt vagyok, mert amikor még ide jártam Szegedre, akkor gyakornok voltam másfél évig a múzeumban. Amikor elmentem MA-ra, akkor is tartottuk a kapcsolatot néhány szakmai ügyben és amikor befejeztem az MA-t, jött a lehetőség, hogy a mentorom felvehet maga mellé egy embert. Óriási szerencsém van, hogy már a diplomával a kezemben tudtam, hogy itt megvan az állásom.
Mióta és mit tanítasz a Szegedi Tudományegyetemen?
Én már elkezdtem tanítani Pesten, amikor MA-s voltam. Amikor lekerültem, vissza Szegedre, 2011-től itt is tartottam órákat, a GTK-n tavaly óta tanítok. PR-szakirányosokat tanítok alapszakon, illetve imidzs- és identitásmenedzsment szakirányon mesterszakosokat. Van benne integrált kommunikáció, elektronikus PR, prezentációs gyakorlatok, marketingkommunikáció. Emellett itt, az SZTE GTK-n tanítok angol nyelven public relations-t külföldi hallgatóknak.
Mi az, amit fontosnak tartasz, hogy tudjanak a diákjaid? Oktatóként mi az, amire odafigyelsz?
Az óráimon az a legfontosabb célom, hogy olyan gyakorlati feladatokat, projektmunkákat adjak, amivel kicsit közelebb kerülnek a valósághoz a hallgatók. Hiszen az egyetem egy olyan zárt, védett közeg, amiből aztán, ha kikerül az ember, rájön, hogy „a valóság keményebb”.
Mik egy múzeum sajtóreferensi munkájának előnyei és hátrányai?
Nagyon szeretem, hogy nincs megkötve szigorúan a kezem, tehát én szabadon ötletelhetek, kiélhetem a kreativitásomat. Itt olyan típusú értékekkel találkozik az ember, ami elképesztően jó és könnyedén be tudja szippantani ez a világ. Annak a munkának, amit végzek, van visszajelzése, eléri az embereket, látható. Különleges és felemelő élmény, amikor az ember először találkozik a kiállított tárgyakkal, ereklyékkel. A múzeumi sajtóreferensi munkát lehet szellemből csinálni, ami hatalmas pozitívum. De azért nem minden rózsaszín, van, ami nem úgy sül el, ahogy mi azt szeretnénk vagy tervezzük. A nagy kihívás az az, hogy bizonyos témákat úgy tudjunk tálalni, hogy arra azt mondják az emberek: „Ez érdekes!”. Mindig elérhetőnek és rugalmasnak kell lenni, ez nem egy „8-tól 16-ig”-típusú munka.
Úgy tudom, hogy a BME-re is visszajársz.
Ritkán fordul elő, de most november végén tartottam egy előadást. A múzeumok és az egyetemisták kapcsolatát kutatom, erről tartottam előadást egy szeminárium alkalmával a Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola hallgatóinak. Nagy élmény volt ismét az E-ben járni és a régi tanáraimmal találkozni. Ezenkívül figyelemmel kísérem, hogy mi történik akár tanszéki, akár kari szinten.
Mit gondolsz, mi a kulcsa annak, hogy valakiből jó és sikeres kommunikációs szakember váljon?
Ez nagyon nehéz kérdés. Az egyik legfontosabb a kitartás és a nyitottság. Még fontos egyfajta rugalmasság, empátia, hiszen újságírókkal dolgozunk együtt, ami azt jelenti, hogy bele kell bújnom az újságíró bőrébe egy-egy téma kapcsán. Aztán az is nagyon fontos, hogy komolyan vehetőek lehessünk, ami azt jelenti, hogy egy jó kommunikátornak nem szabad minden pici hírre összecsődíteni a sajtót. Kell szenvedély. Szeressük azt, amit csinálunk! Lelkesedés, odaadás, ami hitelessé teszi a kommunikátort. Plusz szükség van jó beszédkészségre, íráskészségre.
