Erasmussal, külföldön

Dávid Csenge a BME GTK nemzetközi gazdálkodás alapszakos hallgatója nemzetközi karrierre készül, és az ehhez vezető út fontos állomásának tekinti külföldi tanulmányait. 2014-15-ben két szemeszteren át a kettős diploma programnak köszönhetően a bambergi Otto Friedrich Egyetem hallgatója volt. Ottani tapasztalatairól, a hazai és német egyetemi élet azonosságairól, különbözőségeiről kérdeztük.

Mikor, hogyan kerültél a BME GTK-ra?
2012 szeptemberétől tanulok nemzetközi gazdálkodás szakon. Mindenképpen valamilyen gazdasági szakra szerettem volna járni, és olyat keresetem, amely valahol a közgazdaságtan és az üzleti szakok között helyezkedik el. Úgy éreztem, ez lesz a megfelelő. Továbbá az is fontos volt a számomra, hogy ott a szak nevében „nemzetközi jelző”: három idegen nyelvet beszélek és nemzetközi cégnél vagy külföldön szeretnék elhelyezkedni.

Miért a BME?

Mindenképpen színvonalas egyetemre szerettem volna járni és színvonalas képzésre. A BME nemzetközi gazdálkodás alapszakja pedig ilyen.

Mikor döntötted el, hogy részt akarsz venni az Erasmus programban?
Mindig is úgy gondoltam, hogy szeretnék kimenni valahová, és szeretném kipróbálni magam más környezetben is. Céltudatosan készültem rá, és úgy intéztem a dolgaimat – például előre megcsináltam tárgyakat –, hogy a külföldi év ez ne vesse vissza az itthoni tanulmányaimat.

Mit takar a kettős diploma?

Az a lényege, hogy az itthoni diplomámat a kinti egyetem mintegy befogadja; és a BME-s diplomámhoz lesz egy melléklet, amely igazolja, hogy a bambergi képzés követelményekeit is teljesítettem.

Hogy érezted magad?

Bamberg egy hetvenezres város, tehát aránylag kicsi, de ennek ellenére (vagy éppen emiatt) nagyon jól éreztem magam. Minden elérhető volt akár biciklivel is, az pedig egyetem öt percre volt a kollégiumomtól. További pozitívum volt a számomra, hogy elkerülve itthonról, a magam ura lettem, és egyedül kellett megoldanom a dolgaimat.

Mi az, ami jobb kinn, és mi az, ami rosszabb?

Az egyetemen belül nagyon tetszett, hogy kiscsoportos előadások vannak, és személyes kapcsolatot is sikerült kialakítanom néhány tanárral. Nagyon segítőkészek és közvetlenek voltak,. A nehezebb tárgyaknál nem csak gyakorlati óra volt az elméleti mellett, hanem mesteres vagy PhD hallgatók is tartottak úgynevezett tutoriumokat. Másfelől: itthon több vizsgázási lehetőség van, és több időpont: az ember össze tudja válogatni magának úgy, hogy „kényelmes” legyen. Kint viszont kiírják a vizsgákat minden tárgyból egy-egy időpontra – ezeket persze jó előre tudjuk –, és ha akkor nem sikerül, a következő félévben próbálhatjuk csak meg újra. Nincs pótlás és nagyon lassan javítanak. Volt, hogy két hónapot is vártam egy eredményre. Amit pedig nem másnak, hanem rosszabbnak találtam, az a Neptun rendszer kinti megfelelője. Lassú volt, és a beiratkozáskor papír alapon kapott számkódok segítségével lehetett csak felvenni a tárgyakat és a vizsgákat. Persze sok tárgyra egyáltalán nem is kellett jelentkezni, így bármikor következmény nélkül úgy dönthetett az ember, hogy mégsem vizsgázik.

Milyen volt a diákigazolványod?

Az is más volt: bérletként is szolgált a helyi tömegközlekedési eszközökre. Továbbá pénzt lehetett rá tölteni, és így ezzel tudtunk a menzán fizetni, fénymásolni, nyomtatni, és mosni a kollégiumban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének Erasmusos programba bekerülni?
Mindenképpen tudniuk kell, hogy nagyon sok papírmunkával jár ez az elején, nagyon oda kell figyelni a határidőkre, de senki se riadjon vissza ettől. Ugyanis hatalmas élmény: mindenkinek csak ajánlani tudom. Másrészt a sok helyi program mellett utazni is van lehetőség odakint. Ez is sok tapasztalatot ad, meg persze mindegyik út egy-egy szép élmény is. Én, amíg kint voltam, a legtöbbet Németországban, azon belül is Bajorországban utazgattam, de eljutottam Spanyolországba és Svájcba is egy-egy, az Erasmus során megismert barát révén. Mindent egybevetve nagy hatást gyakoroltak az itt szerzett tapasztalatok mind a gondolkodásomra, mind a „felnőtté, függetlenné” válásomra. Biztos, hogy sosem felejtem el ezt az évet.