Forbes-ról, Indexről, Média 2.0-ról – Beszélgetés Laza Bálinttal

A mesterszak alatt már írt, műegyetemi tanulmányai után egy jól menő online laphoz került. Laza Bálinttal, a Forbes Next kiadványának szerkesztőjével és újságírójával beszélgettünk az Indexről, a Forbes-ról, a Média 2.0-ról, technológiáról és tudományról.

Az Indexnél kezdted újságíróként. Hogyan kerültél oda?

A BME-nek köszönhetően találtam meg az Indexet. Ide jártam kommunikációs mesterre. Az első félévében volt egy Internetmédia nevű tárgy, amelyet az akkor még indexes Vajda Gábor tartott. Nagyon szerettem az óra témáit, éreztem, hogy ez fekszik nekem, aztán a félév végén megkérdeztem, mehetek-e oda gyakornoknak. Mehettem.

Hogyan indult a munkád az Indexnél?

A Tech–tudomány rovatban kezdtem dolgozni, és a legelején rovatszinten newsroomoztam. Főleg angol nyelvű cikkeket fordítottam, – hiszen a tech–tud-újdonságok nagy része angol nyelvterületről jön –, emellett az MTI, a magyar hírügynökség híreit dolgoztam fel. Ez nem volt monoton munka, hiszen az MTI-hírek nem az Index stílusában íródnak, az angol nyelvűeket pedig le kellett fordítani, át kellett dolgozni. Pár hónap newsroom után beszálltam én is a többiek mellé a nagyobb anyagok írásába, innentől kezdve pár hetente váltottuk egymást a newsroomban. Majdnem hat év alatt, amíg ott voltam, rengeteg cikket írtam. Ha muszáj kiemelnem, a gravitációs hullámok felfedezéséről szóló a kedvencem. Ebben a kutatásban magyarok is részt vettek, már egy ideje kapcsolatban álltam a projektben résztvevő egyik kutatóval, és tudtuk, hogy meg fog történni ez a felfedezés. Viszont, ahhoz képest, hogy ez rétegtéma, és nagyon bonyolult, rengetegen olvasták.

A Média 2.0 egyik főszerkesztője és alapítója vagy. Honnan jött az ötlet, és hogyan született meg a blog?

Amikor kikerültem a mesterszakról, azt éreztem, hogy nagyon nehéz összehangolni, milyen képet mutat magáról egy szak, mire lesz jó, mi van a hallgató fejében, miért jött ide, és egyébként mik a piac igényei. A legelején még nem is a tágan vett kommunikációs szakmával foglalkoztunk: beszéltem egy barátommal, aki nyomtatott újságban, rádióban mozgott, én pedig akkor online-nal foglalkoztam. Éreztük, hogy jó lenne kombinálni ezt a két látásmódot. Először írtunk pár blogposztot. Láttuk, hogy ez jól megy, érdekli az olvasókat, de azt is láttuk, hogy ezt ketten nem fogjuk bírni. A BME-ről, a kommON kommunikációs szakkollégiumból jött az első „merítésünk”, innen vettünk fel (nem szó szerint, mindenki lelkesedésből dolgozott) magunk mellé embereket. Nagyon sokat köszönhetek ebben a szintén BME-s Pintér Dániel Gergőnek, aki benne volt a szakkollégium megalapításában, és közvetített, hogy jöjjenek emberek hozzánk, elkezdtünk szellemi műhelyként működni, hogy jobban látható legyen, hogy ez, amit kommunikációs szakmának nevezünk, hol találkozik azzal, amit Kommunikáció és médiatudomány szaknak hívunk.

Az Index után átkerültél a Forbes-hoz, ott pedig hamarosan szerkesztője lettél egy kiadványnak. Te találtad meg a lapot, vagy ők találtak meg téged?

Annyiban én találtam meg, hogy a Facebookon a főszerkesztő, Galambos Márton kiírta: keresnek embert, én pedig addigra már úgy éreztem, szeretnék kicsit mással is foglalkozni, mint eddig, és jelentkeztem. Az újságírást körbeveszik ma bizonyos legendák: akkor tudsz bekerülni valahova, ha ismersz valakit, vagy valaki rokona vagy, eddig mindkét munkahelyem ennek a totális cáfolata.

Online után nyomtatott laphoz vettek fel, az elején el sem tudtam képzelni, milyen lesz a print. Ma elég népszerű mondat, hogy a nyomtatott sajtó haldoklik, de ez csak részben igaz. Amikor munkába álltam ott, pont elment a Forbes-tól egy kolléga aki a Kód nevű kiadványt szerkesztette. Ez egy technológiai, programozós különszám volt, és az indexes tech–tud-múltam miatt eléggé adta magát, hogy megörököljem a különszámot. A programozásközpontú Kód helyett ma már Next néven jelentetjük meg, tech–tud–jövő-fókusszal, ennek is a szerkesztője lettem.

A Forbes-nál egyébként a legtöbb forrással személyesen is találkozunk, ezt nagyon szeretem. Sokkal többet hozzátesz egy cikkhez az, ha látod, mi történik a helyszínen. Az interjúalanyok sokkal jobban megnyílnak, ha személyesen találkoztok. Ha a másik oldalról nézem, az alanynak is jobb, ha látja, kivel beszélget.

Az online lapoknál nagy a pörgés, nem féltél attól, hogy kiégsz?

Szerintem időről időre mindenképpen kiég az ember egy online lapnál. Már az elején kiderül, hogy ezt a pörgést valaki szereti-e, vagy nem. Azt láttam a hozzánk kerülő gyakornokoknál, hogy az első két hétben rájöttek, szeretik-e ezt csinálni, vagy nem. A pörgés következménye könnyen lehet a kiégés, de azért van csomó tök jó oldala, ez pedig tudja éltetni az embereket. Hazudnék, ha azt mondanám, engem nem éltetett, amikor fel tudtam venni a tempót.

Dolgoztál már az Indexnél, a Forbes-nál, van még olyan magyar, vagy esetleg külföldi lap, amire azt mondanád, hogy ott szívesen elhelyezkednél?

Jól érzem magam a Forbes-nál, itthon eléggé beszűkült a médiapiac, nem látok hirtelen olyat, ahova mennék. Nem szeretnék elmenni külföldre sem, de azon azért gondolkozom, hogy meg kellene tanulnom rendesen angolul írni, ami jóval többet jelent, mint helyesen írni. Még nem tettem lépéseket ebbe az irányba, de régóta gondolkozom azon, hogy ez hasznos lenne.

Az interjút készítette: Biró Milán
Fotó: Horváth Péter