Ki az igazi helyettes?

Egyetemi életem legnagyobb részében magam is helyettes voltam: tanszékvezető-helyettes, dékánhelyettes, rektorhelyettes. A legszebb éveim voltak, visszasírom őket.

Na, de mit csinál egy helyettes? A legnehezebben a gyerekeim értették ezt meg. Végül úgy egyszerűsítették le a választ maguknak, hogy vannak ezek a rejtélyes elnevezésű vezetők – akiknél ugyan végképp érthetetlen, hogy mi a dolguk, viszont ezt már nem illik feszegetni –, és amikor ők betegek, akkor jönnek a helyettesek. Úgy is mondták, hogy apám ilyen-olyan vezető, de csak akkor, ha egy bizonyos másik ember éppen beteg. Csak az előttük egyre fogyó tekintélyem miatt nem árultam nekik, hogy azok a remek emberek, akinek én a helyettese voltam, igazából egyszer sem voltak betegek a közös éveink alatt.

Utólag visszagondolva pont az a legjobb a helyettességben, azért voltak ezek oly gyönyörű éveim nekem is, mert akit helyettesíteni kellene, azt igazából nem is kell. Ezért a helyettes egy olyan vezető, aki valójában pont azt csinálja, mint az egy szem felettese, csak szabad emberként. Elárulom, egy egyetemen – nálunk a BME GTK-n kiváltképp – nem úgy van az, kérem, hogy a vezető kénye-kedve szerint átadja feladatait a helyetteseinek, hanem fordítva: a helyettes csinál azt, amit akar, amit meg nem akar, azt egyszerűen ráhagyja a felettesére.

Higgyék el nekem, így megy ez! Valójában nem is a helyettesek a helyettesek, hanem ők a vezetők, a vezető pedig az ő helyettesük. (Ebben az esetben nem csak akkor, ha betegek, mert ők bezzeg bármikor kérhetik a helyettesítést.) Ezzel el is jutottunk oda, hogy mi valójában e homályos egyetemi vezetők – így például egy dékán – két alapfeladata: 1) a helyettesek jó kiválasztása; 2) az ő helyettesítésük. Az én esetem annyiból sajátos, hogy helyetteseim többségét még az elődöm választotta ki, így a kari közösség engem már leginkább csak a 2) feladatra szerződtetett. Sebaj, ezt is nagy igyekezettel próbálom ellátni, napról-napra lesem, hogy milyen vezetési morzsák hullnak elém a kar oktatási, tudományos és nemzetközi, gazdasági, valamint minőségügyi feladataiból – merthogy ilyen szakosodásúak nálunk a dékánhelyettesek. Nem igazán betegeskednek – talán csak az egyik, de bejár úgy is –, lelkesek, sokoldalúak, szorgalmasak, így aztán sokszor hiába várok szolgálatra készen, csak a mellőzöttség depressziófelhője mögül rám világító napsugarat kémlelhetem.

Jó példa a mostani Get To Know magazin is. Amúgy ez egy zenei fókuszú szám, a BME GTK zenéhez kötődő hallgatóiról és oktatóiról, de egy tízoldalas, fiatalos, színes rész a dékán helyettesekről szól. Arról, hogy milyen szellemesek, tehetségesek, sikeresek meg ilyenek (semmi zene, persze), nekem pedig megmaradt ez a szerencsétlen beköszöntő, mert ezt már nem volt kedvük megírni…

Kari magazinunk most megjelent idei első száma olvasható, lapozható, nagyítható elektronikus formátumban az issuu-n itt érhető el.