„Más gazdasági-társadalomtudományi karokhoz képest mi kifejezetten jól állunk”

Láng Benedek, a BME GTK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese a január 31-i kari tanácson ad tájékoztatót a kar „tudománymetriai helyzetéről”, a karon folyó tudományos és kutatási munka a hazai és külföldi szakirodalomban megjelenő eredményeiről, s azok mérési lehetőségeiről.  A GTK Press munkatársai ennek kapcsán keresték fel őt kérdéseikkel.

A BME GTK tudományos értelemben véve igen összetett szervezet: foglalkoznak itt pénzügyekkel, menedzsmenttel, pszichológiával, közgazdaságtannal, tudománytörténettel… Mennyire tartja mérhetőnek egy ennyire heterogén karnak a tudományos teljesítményét?

Amióta Bay Zoltán professzor és csapata 1946-ban éppen itt, a BME-n a Holdradar-kísérleteivel szinte méterre meg tudta állapítani a Föld és a Hold távolságát, tudjuk: a világon minden mérhető – még egy egyetem, egy kar tudományos teljesítménye is…  Vannak erre az akadémiai világban kialakult gyakorlatok: az értekezéseket – s ezáltal a szerzőket is – általában az azokat megjelentető folyóiratok szakmai rangja, idézettsége, egy adott tudományterületre gyakorolt hatása alapján értékelik. Közhely (bár a mindennapok szintén gyakran nehéz elfogadni), hogy az egyes tudományterületek publikációs mintázata eltérő, és hogy mindegyiket a saját mérőszámai szerint kell megítélni – a mi karunk esetében ez különösen így van, hisz, ahogy a kérdésében Ön is kiemelte, nagyon sokféle tudományterületet művelünk. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a nemzetközileg elfogadott mérőszámok elsősorban egy-egy mű nemzetközi tudományos közösséget formáló hatását mérik, s elsősorban a legjelentősebb külföldi folyóiratokban való megjelenést „jutalmazzák” magas pontértékkel – oda pedig a magyar kutatóknak nem mindig egyszerű bekerülniük.

Nincs tehát olyan egzakt mérőszám, mérési módszer, amely „abszolút” értékben rangsorolná az egyetem s az egyes karok tudományos teljesítményét?

Nincs, s – sajnos – nem is nagyon lehet. Míg számos területen érvényesül a természettudományokból és a mérnöki tudományokból ismert minta (így a pszichológia egyes területein is nemzetközi, impakt faktoros folyóiratcikk a jellemző megjelenési forma), bizonyos társadalomtudományi és a humántudományos területeken a szerkesztett kötetben megjelent tanulmányokra, a Web of Sciencesadatbázisban nem szereplő nemzetközi folyóiratcikkekre, valamint a magyar nyelvű közlemény-megjelentetési formákra esik a hangsúly. Van, ahol a konferenciakiadvány a legkomolytalanabb publikációs forma, s van – a számítógépes nyelvészet például pont ilyen – ahol a nemzetközi cikkel egyenértékű. Egyes publikációs kultúrák általában rövid, gyakran többszerzős munkái nehezen vethetők össze a más, döntően egyszerzős és monográfiákat kiemelten értékelő szakterületekkel. A túlzottan egységesített tudománymetriák rendkívül félrevezetőek, igazságtalanok egyes tudományterületekkel. De ez nem azt jelenti, hogy a tudománymetriai megközelítéstől meg kell szabadulni. Éppen ellenkezőleg! Fontos, hogy a tudományos tevékenységet mérjük, mint ahogyan az is, hogy elsősorban a nemzetközi standardok szerint mérjük. Szerencsére a karon művelt területeknek mind megvannak a nemzetközi standardjai.

Hol helyezné al a GTK-t a mérőszámok szerint?

A BME GTK oktatói, kutatói által jegyzett nemzetközi (Scopusos és Web of Science-es) folyóiratcikkek mennyisége az elmúlt tíz évben évről évre emelkedett: más hazai gazdasági és társadalomtudományi karokhoz képest kimondottan jól állunk. Ráadásul ezek a kutatások úgy folynak, hogy a karon nagyon intenzív oktatás folyik, kutatási pályázatokra kevés idő marad. A megjelent nemzetközi cikkek tételes vizsgálatából kitűnik, hogy a karon dolgozik egy kb. 20-25 fős, nemzetközi publikációkban nagyon erős csapat. Az ő megbecsülésük és motiválásuk fontos feladatunk, számos eszközzel, így az évente két kategóriában is kiosztott kari kutatási díjjal is ez a célunk.

Ezek szerint a Kar publikációs szakmai tevékenységének fő vonalát az impakt faktoros cikkek jelentik? Vagy más területeken esetleg még sikeresebbek vagyunk?

Az egyes tudománymetriai kimutatásokból jól láthatók bizonyos minták. A tanszékek dolgozóinak publikációs munkája elsősorban a hazai folyóiratcikkek szegmensben hangsúlyos. Két intézet és hat tanszék esetében jelentős a könyvfejezet volumene (ez például egy olyan publikációs forma, amely alig ismert a természettudományokban). A társadalomtudományosabb orientáltságú tanszékeken pedig sok a monográfia (amely szintén ritka műfaj a természettudományokban). Oktatásra koncentráló karként nem meglepő, hogy a kollégák számos tankönyvet írnak. Az is látszik, hogy egyik egység sem orientálódik elsődlegesen a külföldi folyóiratcikkek megírására, bár több tanszék esetében adódnak olyan évek, amelyekben több a külföldi, mint a hazai folyóiratcikk.

Hogyan lehet akkor ilyen területeket összehasonlítani egymással és a mérnökkarokkal?

Mondanom sem kell, hogy nehezen – kicsit olyan ez, mint mikor az operában egy szoprán és egy tenor között kellene a szerint dönteni, melyikük hangja „szebb”. A követelményrendszer megalapozása nem magától értetődő szempontokat követ, hiszen a klasszikus impakt-mérés korlátozottan mér valódi tudományra gyakorolt hatást (pl. ma már a könyvfejezetek a rangosabb kiadóknál ugyanúgy elérhetők, mint a folyóiratcikkek, adatbázisokban azonban pl. letöltési számmal mérhetők). A jelenlegi minőségbiztosítási szabályok így a GTK esetében módosításokkal alkalmazandók, amelyek figyelembe veszik a kategóriák és pontozás meghatározásakor az index-szolgáltatások szélesebb körét, az MTA egyes osztályokra megfogalmazott eltérő szempontjait, és mérlegelik a hasznosulási lehetőségeket és intézményfejlesztési célokat is. Ami tény: a karon dolgozók szakmai közössége jelentős súllyal van jelen a magyar tudományos életben, egyes területeken pedig a nemzetközi porondon is. Azzal, hogy az oktatás a GTK-n lényegében kétnyelvűvé vált, az angol nyelvű kari publikációs tevékenység is új lendületet kapott – ennek első eredményei (pl. az angol nyelvű tankönyvfejezetek, folyóiratcikkek számának örvendetes gyarapodásával) máris érzékelhetők.