„Mindenkit arra kérek: fogadja el a fenntartó döntését, de egyben az ezekhez kapcsolt feltételeit is”

Margitay Tihamér egyetemi tanár 2017. január 11. óta a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi karának megbízott dékánja. Nem könnyű vele időpontot egyeztetni egy, a kari honlap számára készülő interjú elkészítéséhez: szinte minden perce be van osztva. Az Educatio 2017 kiállításon sikerült időt találnunk egy, a karunkat érintő legújabb fejleményekre is kitérő beszélgetésre.

Dékán úr, hol tartunk most?

A fenntartó döntése, amelyre oly sokáig vártunk, megszületett: a GTK a BME része marad. Számos kérdés azonban még biztosan további egyeztetést igényel. A szenátus által kidolgozott kompromisszumos javaslat, amire az EMMI közleménye is hivatkozik, több a kari autonómiával összefüggő lényeges kérdést még nyitva hagyott, s nem született megoldás Andor György korábbi dékán rehabilitálása kapcsán sem. Ezek vonatkozásában várjuk az egyetemi vezetés javaslatait. Nagyon nehéz hetek-hónapokat éltünk át mindannyian. A kar „normális” élete lényegében október óta állt, közben számtalan témát kellett volna megvitatni a kari tanácsokon, készülni a TDK-konferenciára, a nyílt napokra, az Educatio kiállításra, fogadni az érdeklődőket, intézni a hallgatói ügyeket, menedzselni a 400+ ösztöndíj-programot… A legfontosabb feladatomat megbízott dékánként éppen ebben látom: olyan feltételeket szeretnék teremteni, hogy a rendes működésünk helyre álljon.

Nehéz hónapokon vagyunk túl, s bár a döntés megszületett, még mindig sok a jövőt illető bizonytalanság. Várhatók-e változások karunk életében?

Nyilván a bizonytalanság, s a helyzet, amibe kerültünk, mindegyikünket megviselte, ami történt, mindenkinek fájt, s mindenkiben felmerültek a jövőt illető kérdések is. Olyan problémák kerültek most a szélesebb kari nyilvánosság elé, amelyekről a legtöbb oktatónk és hallgatónk korábban nem is hallott, például a növekvő elvonások miatt munkánk ellehetetlenítésével fenyegető gazdasági helyzet vagy érdekeink figyelmen kívül hagyása oktatási ügyekben… A kar vezetése már hosszabb ideje küzdött ezekkel a nehézségekkel, de a kollégák többsége ebből eddig keveset érzett. A legnagyobb problémának azonban azt érzem, hogy a kar egyes tanszékei között illetve tanszékein belül olyan hangulat alakult ki, az ott dolgozó közösségek annyira megosztottá váltak, hogy az már a munkánk eredményességét is veszélyeztetheti: ennek orvoslása a legsürgősebb tennivalók egyike. Ami biztos: egy folyamat most lezárult, s a kar életében mindenképp új szakasz kezdődik. Mindenkit arra kérek: fogadja el a fenntartó döntését, de egyben az ezekhez kapcsolt feltételeit is. Úgy hallom, sok vezető és oktató bizonytalanodott most el, sokan a felmondás gondolatát fontolgatják, másutt keresnek helyet, megint mások az állásukat féltik, esetleges retorzióktól tartanak… Szeretném eloszlatni ezeket a félelmeket. Most lehetőséget kaptunk arra, hogy kialakítsuk a feltételeket, melyek mellett a jövőben működni fogunk. Egy biztos: senki munkája nincs veszélyben, mindenkire számítunk, mindenkire szükség van. Ezzel együtt nem elkerülhető az elmúlt hónapok eseményeivel való szembenézés sem, ezeket értékelnünk kell, hogy morálisan is megerősödve léphessünk túl ezeken.

Vannak, akik úgy vélik, a fenntartó döntése után az egyetemen belüli helyzetünk megváltozott, talán érdekérvényesítési lehetőségeink is csökkentek…

Én nem így látom. A BME szenátusa által elfogadott dokumentum nem kielégítő, de jobb helyzetet biztosít a kar számára, mint ami korábban volt. A GTK a BME számára is nagyobb fontossággal bír, mint korábban, ha nem így lenne, aligha küzdött volna annyira ezért, hogy itt tartson minket. Az elmúlt hónapok során a BME szenátusa s más testületei is többször kinyilvánították: egyetemünk nyolc, egyenrangú karból áll – s mi alapvetően nem is kértünk mást, mint azt, hogy ez az elv a gyakorlatban érvényesüljön. A fenntartó döntése nyomatékosan felhívta a BME figyelmét szenátus által elfogadottak maradéktalan betartására, sürgette a helyzet konszolidálását, s azt, hogy az adott ügy által is felszínre hozott belső strukturális és vezetési problémákat az Intézményfejlesztési Terv elvei mentén oldja meg. Erre számítunk, ezt várjuk – továbbra is az egyetem egyik legsikeresebb, legtöbb hallgatóval rendelkező karaként. A karon 2015-ben elindult változások máris jelentős eredményeket hoztak: szakjaink népszerűbbek, mint valaha, a képzésterületi rangsorokban elfoglalt helyünk is javult, vagy, mint a műszaki menedzser és az MBA szakunknál, országosan elsők vagyunk, de legalábbis benne vagyunk az első háromban. Ebben számos tényező játszott közre, a legfontosabb azonban a közös munka, a változások akarása volt. Megbízott dékánként, ezt az irányt szeretném továbbvinni – ehhez kérem minden oktató és nem oktató kollégánk, minden hallgatónk együttműködését.