Sikeres elsőkötetes szerző a BME-n

Halász Ritával Mély levegő című könyvéről beszélgettünk 

Halász Rita első regénye, a Mély Levegő, megjelenése után nem sokkal bekerült a 2021-es Libri Irodalmi díj tíz döntőse közé, később pedig elnyerte a Margó-díjat, amely a legjobb első prózakötetnek járó elismerés. Halász Rita a tavaszi félévben ellátogatott a Kommunikáció- és médiatudomány szakosok Médiaszínterek órájára, ahol regényéről és megírásának körülményeiről kérdezhettük.

Halász Rita elmondása szerint naplóíró típus volt, később egyből egy regény megírásával próbálkozott, ám ekkor még közel se járt a Mély Levegő megalkotásához: „Elmentem írószemináriumokra, irodalmi táborokba, és ott azt a visszajelzést kaptam, hogy bár a történet érdekes, a szöveg maga nem működik, nyelvileg nem elég jó. Amikor vittem egy novellát, azt mondták, ez nem hiteles – érdekes tapasztalat volt. Hogyhogy nem hiteles, amikor ez pont így történt? Ez volt az első lecke a valóság, az irodalom és a fikció bonyolult viszonyáról. Az irodalom máshogy működik, mint az élet, más szabályok vonatkoznak rá.” 

A Mély Levegő Vera és Péter egyáltalán nem felhőtlen házasságával kezdődik. Miután a verbális erőszakból bántalmazás lesz, a főhősnő úgy dönt, gyerekeivel együtt elköltözik apjához. Régi szerelmekben, új szeretőkben keresi a boldogságot, miközben szétesett párkapcsolatát próbálja feldolgozni. Megjelenik a szexualitás és a szabadság megtestesítője, a drog is – nincs fájdalom és nincs idő. Vera jellemfejlődésen megy keresztül, a felnőtté válás motívumai átszövik a regény vázát: önállósodni akarás, munkakeresés és önmaga megtalálása.   

Az elsőkötetes író a könyv középpontjába egy egyszerű budapesti családot állít, az olvasók számára ismert helyszíneken futtatja a cselekményt. Ennek okát így magyarázta: „Ezen sokat vacilláltam. Az elején szélsőségekben gondolkodtam, legyenek nagyon gazdagok vagy nagyon szegények. De egy idő után elvetettem, jobban érdekelt az átlagos, már ha ezt átlagosnak lehet mondani. Nem akartam alkoholista apát, depressziós anyát, gyerekkori abúzust és azt sem, hogy vér folyjon. Úgy éreztem, izgalmasabb és irodalmilag termékenyebb, ha kerülöm ezeket.” 

A menekülés pillanatában induló történetet Vera elbeszélésében olvashatjuk, a visszatekintésekből ismerhetjük meg Péterrel való kapcsolatát, főként annak mérgező folyamatait. A férfi finom eszközökkel emelkedik felül a nőn és ennek eredményeképp jutnak el az egészséges kapcsolatból egészen a bántalmazásig.

Vera menekül – de Péter vagy önmaga elől? 

A könyvben jelentős szerepet kap az alkotási folyamat is. Vera animátor, akinek szenvedélye volt a rajzolás, ám a gyerekek mellett nincs ideje erre. Az alkotás hiánya a bezárkózottságot jelentheti, ebben mutatkozik meg, hogy a nő nem boldog. A történet előrehaladtával Vera újratanulja az alkotás megélését, és ezzel egy lépést előrelép a kiteljesedés nehéz útján. A regény írója arra a kérdésre, hogy Vera alkotói válsága hatással volt-e az ő munkájára, a következőt felelte: „Nem volt rám hatással. Persze vannak olyan időszakok, amikor kevésbé megy az írás, kisebb válságokat él át az ember, esetleg elbizonytalanodik. Ez teljesen természetes, túl kell élni. Azt szoktam mondani magamnak ilyenkor, hogy nyugi, minden elmúlik. Ha mégsem akar elmúlni, leülök, megnézek egy filmet. Néha a legváratlanabb helyekről érkezik a segítség.” 

A regényt a motívumrendszere is a különleges művek közé emeli: a levegő és a víz motívuma az egész regényt végigkíséri, a borító is ezt szemlélteti. A kép már olvasás előtt dinamikát ad a történetnek – elgondolkoztatja a nézőt, hogy a megjelenő buborékok vajon a felszabadulás vagy a kétségbeesés szimbólumai-e. A regényben a levegőért való kapkodás Vera nehézségeinél jelenik meg: egyértelmű részeknél, például, amikor a férje megszorítja a nyakát vagy amikor gondolatai és negatív érzései nem hagyják levegőhöz jutni. „Nem tudok túl nagy levegőt venni, mert a fekete lidérc egy sűrű pókhálóval körbetekerte a mellkasomat, ráült, és azóta is ott gubbaszt.”  

A víz az úszás keretein belül jelenik meg, az izmok megfeszülése és elernyedésének kontextusában. A víz jelképezheti a szabadságot nyújtó teret, ahol kiteljesülhet, ám a fulladást okozó keretet is, ami a férje viselkedésével vonható párhuzamba. A motívumokat a cím teszi egésszé, magyarázta az írónő: „Már az írásfolyamat elején tudtam, hogy a levegővételt problematizálni szeretném a szövegben, ez később összekapcsolódott a többi motívummal. A cím kiválasztása előtt teljesen máshogy állt össze a szöveg – a Mély Levegő cím egy teljes egészet csinált a könyvből.” 

A regény a válás, szexualitás, családon belüli erőszak és én-keresés témáit feszegeti. Halász Rita olyan hangot talált Verának, amely egyből beszippantja az olvasót és az idősíkok közti ugrálással még érdekesebbé és izgalmasabbá teszi a szöveget. „Vera szűrőjén keresztül olvasunk mindent és csak azt tudja meg az olvasó, amit Vera megenged. Mivel nem egy mindent tudó, objektív elbeszélőről van szó,

megkérdőjelezhető, hogy minden úgy van-e, ahogy Vera látja.” 

Szerző: Szabó Rebeka
Kép: Halász Rita