Van tovább a mesterképzés után

Mivel foglalkozol a PhD-d során és miért döntöttél a képzés mellett?
Végzett pszichológus vagyok, a mesterdiplomámat itt szereztem a tanszéken munka- és szervezetpszichológia specializáción. Három éves munkatapasztalatom volt, mielőtt a PhD-ra érkeztem. Azért jöttem ide, mert a munkám nem adott elég szakmai kihívást, és a PhD-ban ezt megtaláltam. A témám a pedagógusok kiégése. A munkapszichológiában sokan szervezeti szinteken vizsgálódnak, hogy egy cég működése vagy cégkultúra szempontjából mi a fontos, én viszont inkább az egyéni mentális egészséget tartottam fontosnak. Az a célom, hogy egy hatékony intervenciós programot fejlesszek ki tanároknak, ami segít visszafordítani a kiégés folyamatát. A pedagógusok munkája azért nagyon fontos, mert nagy a felelősségük az új generáció nevelésében. Jó volna, ha a munkájuk és a gyerekek iránt hosszú távon is lelkesedni tudó pedagógusok lehetnének itt Magyarországon.

Visszafordítható a kiégés?
Azt mondanám, hogy egy pont után nem. A kiégésről azt kell tudni, hogy az első fázisa az érzelmi kimerültség. Ez az, amikor az ember főleg a munkájából tapasztalt stressz miatt teljesen kimerül, az erőforrásait már nem tudja napról napra hasznosítani, és minden napot akár úgy kezd, hogy már kimerültnek érzi magát. A második fázis, amikor a erős cinizmus megjelenik. Ilyenkor már nehéz befogadni bármi új, vagy segítő információt. Úgy gondolom, hogy ebben a fázisban, amikor annyira már nem lehet közel férkőzni valakihez személyesen, csak egy nagyobb változtatás segíthet, mondjuk egy munkahelyváltás, vagy alkotói szabadság, miközben olyan emberekkel tud időt tölteni a munkavállaló, akik még meg tudják közelíteni őt lelkileg. A programra önkéntes jelentkezés alapján jöhetnek pedagógusok, és az a saját megfigyelésük szokott lenni, hogy nem nekik van leginkább szükségük a programra a tantestületen belül, de a súlyosabb helyzetben lévő kollégák már nem jönnek el, éppen az előbb említettek miatt. 

Egyike vagy azon PhD hallgatóknak a tanszékről, akik első évfolyamként kezdtek az új PhD képzésben. Milyen hatással volt ez az első időszakra?
Az elején nem teljesen tudatosan léptem bele ebbe a rendszerbe. A legfontosabb motivációm az volt, hogy új helyre kerüljek az előző munkahelyemről. Olvastam, hogy új rendszer kezdődik a PhD-n, de nem tanulmányoztam ezt még akkor részletesen. Láttam, hogy sokkal jobb lesz az ösztöndíj mint korábban volt, és a harmadik-negyedik évben tovább emelkedik. Szeretem strukturáltan, rendszerben látni a dolgokat, és nekem ez a képzés szimpatikusabb volt, mint az előző rendszer, amiben ha megvolt mondjuk három év után az abszolutórium, utána még X évig írhattad a dolgozatot. Időközben kiderült, hogy ez az új képzés még nem nagyon van kidolgozva, sok bizonytalan pont volt benne. 

Hogyan foglalnád össze a PhD-t?
Kevésbé ijesztő érzés annál, mintha dolgozna az ember. Ha esetleg valaki még nem akar kilépni a nagybetűs Életbe, de már próbálgatná a szárnyait, ez egy viszonylag biztonságos hely. Nagyon kíméletesnek látom az itteni életpályát: nem rögtön a mélyvízbe dobnak be, hanem fokozatosan alakulhatsz oktatóvá vagy a témádban szakértővé – aki ezt tovább szeretné vinni munkahelyre, annak is rengeteg lehetősége van.

Visszanézve a negyedik éved elejéről, újra belevágnál? Mi volt a legnagyobb tanulság?
Igen, egyáltalán nem bántam meg a doktorit, de azért örülök, hogy már eljutottam a negyedévbe. A legnagyobb tanulság, hogy jó döntés volt munkahelyet váltani, és belevágni valami teljesen ismeretlenbe. Nagyon jó közösség fogadott itt, jól alakult a kapcsolatom a témavezetőmmel is. Sok tanulság volt a tudományos munkával kapcsolatban, hiszen ebben teljesen új voltam. Megtapasztaltam, hogyan kell tudományos cikkeket feldolgozni, hogyan kell cikket írni, és hogyan kell előadni a tudásomat, tanítani. Emellett még egy trénerképzést is elvégeztem, így már hivatalosan is tarthatok készségfejlesztő tréningeket. Szerintem természetes, hogy folyamatosan finomítja az ember a tudását az évek során. Alapvetően szeretek a hallgatókkal lenni, és jól esik, ha én is, és ők is élvezni tudják ezt a folyamatot. Az, hogy pszichológiára nem csak pszichológus hallgatókat taníthatunk, hanem más szakok hallgatóit is, egy speciális helyzet: hogyan keltem fel az érdeklődésüket egy olyan tárggyal, ami nem feltétlenül az ő elsődleges érdeklődési körükbe tartozik.

Mi volt a kedvenc részed az elmúlt évekből?
A konferenciák, amikor külföldreutaztunk a kollégákkal. Volt egy nagyon jó utazás Pozsonyba két éve, a témavezetőmmel, a mostani oktatási dékánhelyettessel, az ő témavezetettjével és még egy mesterszakos hallgatóval mentünk egy oktatással kapcsolatos konferenciára. Ez az első évben volt, és ez az utazás a társaság miatt is nagyon jól sikerült, megismertem jobban a kollégáimat. Tavasszal például Torinóban voltunk az EAWOP konferencián (European Association of Work and Organizational Psychology), ahol a szakma nagyjaival is alkalmam volt találkozni. Úgy éreztem ott, hogy akár én is bekerülhetek ebbe a körforgásba. Ebből a konferenciából született egy szakmai együttműködés, illetve validálunk egy kérdőívet a kiégés témájában. Kiemelném továbbá, hogy a PhD egy szűkebb közösség itt a tanszéken, de nagyon jól működött például az elején, hogy néhányan összejártunk, közösen reggeliztünk.

Szerző: Balogh Blanka
Kép: Nagy Eszter
Az eredeti interjú a BME GTK 2020-as Képzési Tájékoztatójában jelent meg.