Megjelent a GT Times Magazin márciusi száma
február 27, 2016
Igazi sokszínűség egy kötetben
március 3, 2016

Diplomagyár vagy értelmiségképzés?

Hol tart, hová tart ma a gazdaságtudományi felsőoktatás? – a Business&Technology konferencia utolsó napján az üzleti szekció munkája a trendek áttekintésével zárult

05

Dr. Stéger Csilla, az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Főosztályának vezetője beszélt a gazdaságtudományi képzés trendjeiről az OH adatainak tükrében. Ahogy elmondta: 2011 után rohamosan csökkent az alapképzésre jelentkezők száma, több mint 32.000 jelentkező után az elmúlt években már alig haladta meg a húszezret az ilyen jellegű képzés iránt érdeklődők száma, mesterképzésre pedig 8000-nél kevesebb hallgató megy tovább. Ami szerintem ijesztő adat: hogy a 2009/2010-ben, alapképzésre felvettek csupán 51%-a végzi el sikeres lezárással a képzést, a felvettek szinte fele időközben lemorzsolódik és kilép a képzésről. Bár a lemorzsolódás az informatikai, hitéleti és természettudományi képzéseknél a legmagasabb, a gazdaságtudomány (sajnos) az erős középmezőnyben „végez” ilyen téren. A mesterképzés helyzete ebből a szempontból szerencsésebb: az ugyanabban az évben felvettek több mint 78%-a sikeresen befejezi tanulmányait.

Rendkívül érdekes kérdések és meglátások merültek az előadást követő kerekasztal beszélgetésen, melyet a BME GTK dékánja, Andor György moderált. Stéger Csilla mellett Dubéczi Zoltán, az MNB oktatási igazgatója, a Magyar Rektori Konferencia főtitkára és Halm Tamás, a Közgazdasági Szemle főszerkesztője is részt vettek benne. Andor György megerősítette, hogy minden ezredik diák jelentkezik gazdaságtudományi képzésre, míg minden negyedik valamilyen üzleti képzésre. A demográfiai változással ez a számarány még rosszabb lehet – ugyanis a visszaesett számú évfolyam(ok) most lépnek be mesterképzésre és a hallgatók fele (sem) tanul tovább. Elmondta azt is, ami szerintem még a hallgatók számára is egyértelmű: hogy Magyarországon túl sok felsőoktatási intézmény indít ugyanolyan képzéseket, szerintem pedig egy továbbtanulási jelentkezés előtt álló fiatal számára pedig ez a rengeteg intézmény és egyező szak gyakorlatilag egy átláthatatlan dzsungelként jelenik meg, amiben nehéz kiigazodni – az esetleges csalódások, elégedetlenségek pedig ugyanúgy vezethetnek lemorzsolódáshoz. Karunk dékánja elmondta azt is, hogy bár az intézmények számának csökkentéséről nem esett szó, a hallgatók létszáma viszont 30 %-al csökkent. Míg évtizedekkel korábban „bekerülni nehéz, elvégezni könnyű” volt egy-egy képzést (persze ez szakonként változó) mára megfordulni látszik ez a tendencia?

07

A beszélgetés közben felmerült a nyelvvizsga kérdése is, sokan ugyanis ennek hiánya miatt nem szereznek diplomát. Felmerült a kérdés: megoldás lehetne-e egy új végzettségi szint, a „sikeres záróvizsgát tett” bevezetése? Ez azonban a „papírmunkát”, az adminisztrációt jócskán megnehezítené. Személy szerint egyet is értek ezzel és nem is. Nem attól jó szakember – közgazdász, orvos, ügyvéd, újságíró vagy bármi az ember, hogy nyelvvizsgája van. Azonban, ahogy egy hozzászóló is mondta, mivel kicsi ország vagyunk, nyelvtudás nélkül zárványba kerülnénk. Alapfeltétel a nyelvtudás és világszinten nem dicsekedhetünk kimagasló idegen nyelvismerettel – sajnos. Ahogy elhangzott a beszélgetés során is, a hiba talán a középiskolai oktatásban leledzik – a középiskola nem alapozza meg minden helyen a nyelvvizsgát, így ez a felsőoktatásra hárul. Ami talán jó hír a nyelvvizsgával (még) nem rendelkező hallgatóknak, hogy a munkaerőpiacon elfogadják a diplomát addig „helyettesítő” igazolást – a nyelvismeret megkövetelése viszont sokszor szakonként is eltér (például nemzetközi tanulmányok, turizmus-vendéglátás).

Nagyon érdekesnek tűnt számomra az a felvetés is, ami szerint kidobott pénz lenne annak a hallgatónak az oktatása az állam részéről, akik végül nem szereztek diplomát – hisz a képzéssel, minden egyes előadással, szemináriummal és elvégzett félévvel ők maguk is többek lettek. Amivel sajnos szintén egyet kellett, hogy értsek, az az volt, hogy a való életben, sok esetben csakugyan nem „érték” a diploma. Ez szintén lényeges szempont és fontos tényező – s pont akkor, amikor a hallgatók munkát vállalnak. Ez történhet akár kényszerből, akár amiatt, mert már el tud helyezkedni az aktuális tudásával, képzettségével – ők minden esetben nehezebben fogják befejezni a képzést, lassabban haladnak. A hallgatókért folytatott verseny pedig nem csak a határon belül, a különböző felsőoktatási intézmények között zajlik, hanem már a határon túl is: nem csak a határmenti településeknél érezhető a környező (vagy még távolabbi) országok egyetemeinek, főiskoláinak elszívó ereje és hallgató-toborzása. Visszajön vajon itthon munkát vállalni, aki külföldre megy tanulni? Ez erősen kétséges. Az Európai Unió normái szerint a munkavállalók 40%-ának rendelkeznie kellene felsőfokú szakképesítéssel ahhoz, hogy egy tudás alapú, nyitott, innovatív társadalomban élhessünk. Más módszertanra van azonban szükség a felsőoktatás részéről. Felmerült az a kérdés is, hogyan kellene kommunikálnia a felsőoktatásnak a társadalommal? Hány arcát mutassa? Megmutatja vajon a hasznosságát?

IMG_5780Végezetül arról is szó esett, hogy vajon milyen változásokat, fejlődést tartogat az előttünk álló 10 év? A munka-kérdés továbbra is megoldásra vár. Lépünk majd a távoktatás felé? Halm Tamás szerint a motiváció hiánya is fontos szempont – hogy sok hallgatóban nincs meg a témában való elmélyülés iránti vágy. Vajon nagy előadásokat Nobel-díjas előadóktól fogunk hallgatni és kiscsoportos szemináriumok egészítik majd ki ezeket? Kevesebb intézmény lesz, speciálisabb szakokkal, interaktívabb órákkal, módszertani váltással? Stéger Csilla egy lehetséges útnak a legkiválóbb hallgatók megragadását látja – azt, hogy a felsőoktatási intézményben maradjanak diploma után, oktatóként. Az is előfordulhat, hogy egyéni is kisebb csoportos oktatás felé mozdul majd a felsőoktatás, vagy épp a mobiltanulás irányába, hogy akár jövet-menet tanulhassunk, s az oktatási segédanyag a hétköznapjainkba is beiktatók lehessenek. Fontosnak tartja még az oktatás összekapcsolni a duális képzéssel – összekötni az elméletet a gyakorlattal, a megtanult anyagot a valósággal. Hogy lássa is a hallgató, hogy miért tanuljon…