Publikációs siker az első közgazdaságtani film történetéről

interjú Dr. Bíró Gáborral

Dr. Bíró Gáborral, a Filozófia és Tudománytörténeti Tanszék adjunktusával, tanszékvezető-helyettesével – Polányi Mihály első közgazdaságtani filmjéről készült – a közgazdasági elmélettörténet legnívósabb folyóiratában, a „Journal of the History of Economic Thought”-ban megjelent szakcikkéről, valamint a publikációs folyamat kihívásairól beszélgettünk. A szerző néhány tippet is megosztott azzal kapcsolatban, hogy miként lehet egy jó publikációt megalkotni.

Mit emelne ki legérdekesebb részként most megjelent publikációjából? 
Talán két dolgot érdemes kiemelni. Az egyik Polányi Mihály figyelemreméltó sokoldalúsága és kreativitása. Hozzá hasonló tudóst nem sokat találhatunk a XX. és XXI. században. Bár eredetileg orvosnak készült, megreformálta a fiziko-kémiát, letette egy újfajta filozófiai iskola alapjait. A kettő között pedig még arra is volt ideje, hogy újragondolja a közgazdaságtan nyilvánossággal kapcsolatos problémáit.A másik, hogy mennyire változékony lehet egy tudományos munka befogadása. Amikor megjelent Polányi filmjének első változata 1938-ban, számos folyóiratban és újságban ünnepelték az újszerűségét. Volt olyan, aki a filmet egy “új Walt Disney művészetének” nevezte. 1945-ben azonban úgy ítélték meg, hogy a projektje kudarcba fulladt. Felvetették, hogy ábrázolásmódja különös, és helyette inkább a “Walt Disney rajzfilmekhez hasonlót” kellett volna használnia. Polányi filmje elhagyta az exkluzív vetítések homályos termeit és elkezdték iskolákban használni szerte az Egyesült Királyságban. A pedagógusokat oktatásmódszertanilag, az iskolákat pedig technikailag érte felkészületlenül az újdonság. 1945-ben Polányi még egy tankönyvet is megjelentetett, melytől azt remélte, hogy ismét felkelti az érdeklődést filmje iránt. Sajnos nem így történt, és a film közel hetven évig feledésbe merült. Ma már más szemmel és talán kicsit reálisabb elvárásokkal tekinthetünk rá.

Szerintem a legfontosabb, hogy legyen egy kreatív ötletünk, ami egyrészt újszerű, másrészt értelmesen kapcsolódik korábbi kutatásokhoz, harmadrészt pedig aktuális és érdekes.

Tapasztalatai szerint hogyan érdemes elkezdeni egy tudományos publikáció megírását? 
Sokan, sokféle módszerre esküsznek. Szerintem a legfontosabb, hogy legyen egy kreatív ötletünk, ami egyrészt újszerű, másrészt értelmesen kapcsolódik korábbi kutatásokhoz, harmadrészt pedig aktuális és érdekes. Egy színvonalas folyóirat szerkesztője mindhármat nézni fogja. Ha akárcsak egyet is kétségesnek ítél meg, valószínűleg még bírálóknak sem küldi ki a szöveget, hanem szerkesztői jogkörében eljárva azonnal visszautasítja. Az American Psychological Association (APA) 2013-as beszámolója szerint a legjobb folyóiratok átlagosan a beküldött írások 76%-át visszautasítják.

A közgazdasági elmélettörténet legnívósabb (Q1-es) folyóiratáról van szó, melyben 1979-es indulása óta eddig még soha nem publikált magyarországi kutató.

Mit gondol, mi a legfontosabb dolog, amire egy publikációs folyamat során figyelni kell? Hogyan érdemes mindezt tervezni? 
Rengeteg dologra kell egyszerre figyelni. Precízen kell használni a szakmai terminusokat és részletesen kell kapcsolódni a szakirodalomhoz. Mindeközben olyan stílusban kell írni, ami feszes és érthető, ugyanakkor valamennyire mégis olvasmányos és könnyed. A szövegnek egységes egészet kell alkotnia. Érdemes először felülről lefelé megtervezni a cikk struktúráját, ezt követően pedig elkezdeni kitölteni a részeket. Természetesen, az írás csak az egyik része a publikációs folyamatnak.

A cikk 32-es Altmetric pontszámot ért el, ami a folyóirat történetében is rekordnak számít. Ez a mutató a közleményre irányuló online figyelmet (posztok, tweetek, megosztások, említések) méri.

Milyen tippeket osztana meg erről a folyamatról?

1# Folyóiratnak írjunk kéziratot és ne kéziratnak keressünk folyóiratot. A szerzői útmutatók nagyon részletes formai és tartalmi kritériumokat tartalmaznak arról, hogy milyen kéziratokat várnak a szerkesztők, melyek folyóiratonként változnak. Ha először megírjuk a kéziratot és utána keresünk folyóiratot, akkor szinte biztosan azzal kell szembesülnünk, hogy jelentősen át kell írnunk részeket, és valószínűleg a teljes hivatkozási rendszert is adaptálnunk kell a folyóirat útmutatójának megfelelően. Ha először folyóiratot keresünk és már a kézirat készítésekor szem előtt tartjuk az adott folyóirat szerzői útmutatóját, rengeteg felesleges munkát megspórolhatunk.

2# Reagáljunk a kritikákra, de ne fogadjuk el feltétlenül mindet. Ne gondoljuk, hogy a bírálók mindig mindent jobban tudnak, mint mi. Merjünk ellentmondani, ellentétes álláspontot megfogalmazni. Ha jól megfogalmazzuk az álláspontunkat és ügyesen érvelünk, meggyőzhetjük a szerkesztőt az igazunkról. 

3# Legyünk türelmesek. Egy színvonalas szakcikk megírása oktatási és egyéb teendők mellett akár egy évbe is beletelhet. Ne feledjük, hogy ehhez gyakran elsődleges adatgyűjtést is folytatni kell. A cikk beküldését követi a revíziós szakasz, ami egy-másfél évig is eltarthat. Több bíráló egy vagy több körben véleményezi a kéziratot, amire egyrészt válaszolnunk kell, másrészt magát a kéziratot is át kell alakítanunk a visszajelzésekre reflektálva. Ha a szerkesztő végre elfogadja közlésre a kéziratot, akkor újabb fél év – egy évbe telhet, mire az megjelenik.

4# Merjünk eredetik lenni, de kapcsolódjunk a szakirodalomhoz. A legtöbb folyóirat szerkesztője nyitott az újszerűségre, de ez nem azt jelenti, hogy egyúttal a szakirodalom figyelmen kívül hagyására is. Már csak azért sem, mert minél több a szakirodalmi hivatkozás, annál több lehetséges olvasója és hivatkozója lesz a publikált közleménynek.

Szerző: Galavics Diána
Kép: Dr. Bíró Gábor