Témavezetői munkáért járó TDK Emlékplakett 2021-ben

interjú Hellner Szelinával 

A BME Testnevelési Központ igazgatóhelyettese, Hellner Szelina nyerte el idén a kiemelkedő oktatói munkáért járó TDK Emlékplakettet. Az ezzel kapcsolatos érzéseiről, illetve témavezetői tevékenységéről és élményeiről beszélgettünk.

Milyen témákban szokott témavezetést vállalni, miért éppen ezek kedvesek Önnek? 

Nem mindig olyan témákban vállalok konzulensi feladatot, ami elsősorban az én szakterületem, érdeklődési köröm. Általában megpróbálom felkelteni a hallgatók érdeklődését, hogy válasszanak valamit, amibe szívesen beleásnák magukat, én pedig utána próbálok egy kis segítséget nyújtani. A kiscsoportos foglalkozások útján nekünk személyesebb kapcsolatunk van a hallgatókkal, mint például azoknak az oktatóknak, akik csak nagy létszámú előadást tartanak – talán éppen ez a kulcsa annak, hogy meg tudjuk őket győzni, mennyi előnye van egy TDK konferencián való részvételnek. 

Engem elsősorban a hallgatói egészségfelmérésekkel, sportolási szokásokkal kapcsolatos témák érdekelnek, mivel ezeket feszegetem a PhD tanulmányaim során is. Azt próbálom megvizsgálni, hogy a sport valóban tud-e támogató faktor lenni a tanulmányi terhelés okozta stresszhelyzetekben. Ehhez pszichológiai kérdőívekkel vizsgálom a mentális egészség oldalát, míg egészségügyi állapotfelmérésekkel a hallgatók egészségügyi állapotában próbálok mérhető különbséget találni – például, aki rendszeresebben sportol, jobban reagál a stresszre is. Ettől függetlenül volt már logisztikai mérnök hallgatóm is, aki nemzetközi sportesemények logisztikai hátterét vizsgálta, ez nagyon érdekes volt számomra. Azt gondolom, nem feltétlenül egy-egy téma köré csoportosulnak a hallgatóim dolgozatai. Inkább az az elsődleges szempont, hogy módszertani kérdésekben és a dolgozat felépítésében tudjak segíteni.  

Mióta vesz részt oktatóként a TDK-n? Vannak esetleg korábbi tapasztalatai is ezen a téren; versenyzett, amikor még Ön is hallgató volt? 

Hallgatóként nem vettem részt, mivel akkoriban nálam inkább az aktív sportolás volt a fókuszban, és nem szántam el magam ilyen jellegű kutatásokra, de talán most kezdek beérni tudományos szempontból a PhD-val. 2013-ban volt az első dolgozat, aminél konzulensként közreműködtem, de 2011 óta vagyok a tanszéken, így már akkor is besegítettem olyan célzattal, hogy belelássak ebbe a folyamatba.

Ez nekünk és a hallgatóknak is nagyon jó lehetőség: egészen más oldalról közelíthetjük meg a sportot.  

Azt gondolom, hogy ha valaki a téma iránt egy kicsit is érdeklődik, akkor könnyű olyan témákat találnia, amivel elindulhat a tudomány útján. Ráadásul az ilyen díjakból látszik, hogy a Kar és az Egyetem is megbecsüli azt, hogy a Testnevelési Központ is részt vesz a kutatásban. 

Hogyan éli meg általában a felkészülési időszakokat a hallgatókkal és magát a témavezetői munkát? 

Az eleje mindig nehéz. Nehéz meggyőzni valakit, hogy vigye végig, és mi sem tudjuk, hány hallgatónk vesz részt végül vagy lesz-e önálló szekció. Most kilenc dolgozattal kezdtünk, nekem is lett volna egy hallgatópárosom és egy önálló felkészülő, de végül az utóbbi visszalépett, és a kollégáimnak is döntöttek így hallgatói. Ez az igazán nehéz benne: lelkileg is támogatni kell őket, amikor besűrűsödik a félév és még vissza lehet vonni a TDK jelentkezést. Próbáljuk meggyőzni őket, hogy segítünk, ez tényleg megéri. Éppen ezért utólag jó visszahallani, hogy nekik is jó élmény volt, és örülnek, hogy végigcsinálták, még ha fárasztó is volt. A kezdeti nehézségek után pedig már nagyon élvezetes. Azt gondolom, hogy egy konzulens is általában annyira beleássa magát az adott témába, mintha ő készítené a kérdőívet, ő vizsgálná az eredményeket vagy ő próbálna ebből következtetéseket levonni. Én elég aktív résztvevője szoktam ezeknek lenni, de elsősorban azért, mert engem is nagyon érdekel a kutatások végkifejlete. 

Mit tart a TDK legjobb részének, mi nyújthat motivációt az oktatóknak? 

Engem elsősorban az érdekel, ami a hallgatókkal kapcsolatos, de pozitív csalódás volt például a logisztikai kutatás is. Érdekes volt belelátni abba, hogy a sportrendezvényeket hogyan bonyolítják le, milyen háttérmunka van mögöttük; – nem is gondolná az ember, hogy ez mennyi feladattal jár. Ennek köszönhetően egy teljesen új aspektusból láthattam ezt a részét a sportnak, és szerintem ez elég izgalmas. 

Milyen élményekkel zárta a konferenciát így, hogy TDK Emlékplakettel díjazták a munkáját? 

Azt gondolom vagy remélem, hogy ez a díj nem ennek a TDK-nak a jutalma vagy az eredménye, hanem az elmúlt néhány évé.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy a díj mögött ott állnak a kollégáim is. Én ülök ugyan a bizottságban, én küldöm az információkat a konzulensek és a hallgatók felé, illetve fogom össze az egészet, de rengeteg energiát fektetnek a kollégáim is abba, hogy legyen elég hallgatónk a TDK-ra. Általában ez úgy zajlik nálunk, hogy mindenki a saját csoportjainak körében hirdeti, hogy van ilyen lehetőség, milyen előnyökkel jár, milyen témákban lehet kutatni. Szoktunk témát javasolni, vagy ha van hallgató, akit különösen érdekel valami, akkor abba mi próbáljuk úgy beleásni magunkat, hogy tudjunk segíteni. Tehát azt gondolom, hogy egyrészt ez nemcsak az én díjam, másrészt nem az idei évnek a zárása, hanem az elmúlt néhány évé, illetve ez azt mutatja, hogy a Kar és az Egyetem is elismeri a Testnevelési Központ aktív és fontos munkáját a kutatásban. 

Szerző: Kovács Zsófia
Kép: Hellner Szelina