„Az OB mindössze visszajelzés volt nekem, hogy nem halad rosszul a felkészülés a 2017-es országúti szezonra.”

Mikor és hogyan kezdtél el biciklizni?

Mindig is bicikliztem, mivel otthon, Dabason leginkább két keréken közlekedik a családom. Ebből jött a haverokkal BMX-ezős korszak, majd 2006-ban kezdtem el versenyezni mountainbike-on. 2011-ig „montiztam”, azóta pedig országúton versenyzem.

Melyik egyesületnél bringázol? Kik támogatnak?

A 2016-os szezon kezdete óta a Team Amplatz – BMC csapatánál versenyzem, amely egy osztrák bejegyzésű, nemzetközi, kontinentális csapat. Ők adnak mindent, ami a versenyzéshez szükséges: kerékpárokat, alkatrészeket, ruházatot; ők utaztatnak a versenyekre és ők intézik a szállásokat is.

Hogyan áll össze az edzésterved? Az edződ kiadja a tervezetet és utána irány izzadni?

Specziár Viktor az edzőm, ez a kilencedik évem vele, úgyhogy elég jól ismeri az erősségeimet és a gyengeségeimet. Ettől függetlenül napi szintű kapcsolatban állunk egymással: én megírom, hogy ment az aznapi edzés, illetve feltöltöm az erre alkalmas weboldalakra (Strava, TrainingPeaks) az edzés fájlját, amit a Garminom rögzít menet közben. Viktor megnézi a görbéket (pulzus, szint, teljesítmény, pedálfordulat), majd összeállítja a másnapi tervet, ami sokszor a konkrét útvonalat is tartalmazza.

Melyik elért eredménye(i)dre vagy a legbüszkébb?

A tavalyi egyenkénti időfutam, majd a három nappal későbbi mezőnyverseny, országos bajnokság megnyerése felnőtt kategóriában sokat jelentenek nekem. Amit még kiemelnék, az a szeptemberi tizenegyedik helyezésem az Európa-bajnokság U23-as egyenkénti időfutamversenyén.

Milyen gyakran jársz versenyekre, milyen gyakran versenyzel külföldön?

Februártól szeptemberig szinte minden hétvégén versenyzem. Persze többnapos versenyek esetén nem csak hétvégékről beszélünk. Mivel külföldi csapatnál vagyok, a magyar versenyek közül szinte csak az országos bajnokságokon veszek részt.

Mit jelentett számodra a második hely a januári Cyclocross OB-n?

A cyclocross-t csak a téli felkészülés színesítése gyanánt űzöm. Specifikusan nem is készültem cyclocross-versenyekre az idei télen. Az OB mindössze visszajelzés volt nekem, hogy nem halad rosszul a felkészülés a 2017-es országúti szezonra.

Hogyan készültetek a OB-ra?

A Soroksári úttól száz méterre fekvő régi Nagyvásártelep területén rendezték az idei Cyclocross OB-t, úgyhogy háromszor is voltam kint pályát járni és gyakorolni a technikásabb, mély, homokos részeket.

Egyetem, munka, hobbik mellett hogyan van időd még az élsportra is?

Az egyetemen egyéni tanrendem van, ami nagy segítség. Főleg a tavaszi félévben, amikor kevesebbet vagyok itthon. Persze tanulnom így is kell, de a tananyagok általában megtalálhatóak a neten, így megoldható ez is. Hobbim a fotózás, amit mindenhol tudok űzni, ahol nálam van a fényképezőgép. Persze ez sem egy kifejezetten benti elfoglaltság. Sokszor nem is megyek ki, mert egyszerűen nincs energiám. Barátnőmmel, Dórival viszont próbálok minél gyakrabban találkozni. Meg kell találni az egyensúlyt, az biztos.

Mi tartja benned a lelket, amikor egy versenyen, mondjuk a 120. kilométernél még mindig elszántan tekersz?

Ezen eddig még nem is gondolkoztam… de a csapatnál természetesen minden verseny a minél jobb eredmény eléréséről szól, így szerintem az, hogy ebben segédkezzem. Persze ha éppen nem úgy halad a kerékpár, ahogy szeretném, akkor vannak nagyon nehéz pillanatok és nagyon hosszú holtpontok, de olyan még nem fordult elő velem, hogy azért szakadtam volna le a mezőnyről, mert nem voltam ott fejben. Egy versenyen mindig a maximumot kell nyújtani, és mindent ki kell adni magadból. Ha úgy érsz be a célba, hogy maradt még benned energia, nagy valószínűséggel nem nyújtottad a maximumot.

Te a „még a sarki boltba is biciklivel ugrom le, hiába van –10C°”-típus vagy, vagy inkább az „éppen elég az edzés és a versenyek”?

A jogosítványom még folyamatban van, a gyaloglást és a tömegközlekedést pedig nem igazán szeretem, úgyhogy muszáj az első csoportba tartoznom. Inkább a csapadék az, ami visszatart, a száraz hideggel nincs túl nagy gond. Ha kint esik, görgőzésre kényszerülök. A görgőre fel lehet állítani a kerékpárt, és egy állítható ellenállású lendkereket hajtva lehet edzeni. Ezt néha összekötöm más hasznos elfoglaltsággal is, ahogy az a képen is látszik.

Van olyan történeted biciklis karriereddel kapcsolatban, amire szívesen emlékszel?

Rengeteg sztorim van, de ezeket általában csak azok ért(ékel)ik, akik valamilyen szinten kerékpáros berkekbe tartoznak. Inkább pár érdekes adatot osztanék meg: évente 21-22000 kilométert kerékpározom. A leghosszabb edzésem 250 kilométer volt, időben ez 6 óra 40 perc (~37 km/h-s átlag) volt. A maximum teljesítmény, amit 10 másodpercig (sprint) tartani tudok, 1300 watt, míg egy időfutamon (35-50 perc) 420-430 watt között közlekedem. Ami viszont mérhetetlen, az az a tészta- és rizsmennyiség, amit a kerékpárversenyzők el tudnak fogyasztani. Persze a Nutelláról sem szabad elfeledkezni, ami nélkül szinte elképzelhetetlen egy versenyző éléskamrája. Hogy maradnak mégis az élversenyzők 4-6%-os testzsírszázalékon? Úgy, hogy minőségi és sok edzésmunkát végeznek. Akik kíváncsiak ilyen fun factekre vagy mélyebb betekintést szeretnének a kerékpáros hétköznapokba, nyugodtan kövessenek a @pofijanika Instagram-felhasználónevemen keresztül.

Elég szép sikereket érsz el, mik a tervek a jövőre?

Folytatom az edzéseket, szeretnék még erősebb lenni, és ezáltal még jobban teljesíteni az időfutamokon, ahol ugye csak a saját erejére számíthat az ember. Hosszú távú célom – mint azt hiszem minden kerékpárversenyzőnek – egy WorldTour-csapathoz való kijutás, ami eddig csak Bodrogi Lacinak sikerült Magyarországon.