A fejlődéshez változás kell!

Visszautasítjuk a BME rektorának a közelmúltban nyilvánosságra hozott, félrevezető, hangulatkeltő, Karunkat lejárató és megosztó nyilatkozatait. 

Hamis az a beállítás, hogy a Kari Tanács tagjainak minősített többsége, beleértve a kari Hallgatói Képviselet tagjait, a GTK-val kapcsolatosan bármiféle megalapozatlan, felelőtlen nyilatkozatot tettek volna, és ne kizárólag a hallgatóság és a kollégáik érdekében jártak volna el.

A karunkat érintő problémák megfogalmazása, az Egyetem rektorának történő megküldése óta az esetleges rendezés tárgyában a GTK bevonásával semmilyen tárgyalásra nem került sor. Érdemi választ a felvetett kérdésekre, megoldási javaslatainkra azóta sem kaptunk, és az egyetemi vezetés a GTK oktatóinak és hallgatóinak demonstratív tiltakozásán elhangzott, a HÖK által megfogalmazott, 1371 hallgató által aláírt követeléseit is figyelmen kívül hagyta. Úgy látjuk, mindezekre tekintettel a helyzet tárgyalásos rendezésének esélye megszűnt, Karunk a BME keretei közötti további működése végképp ellehetetlenült.

Visszautasítjuk azokat a nemtelen támadásokat is, melyek munkánkat, szakmai eredményeinket érték. Ezek semmibevétele különösen annak fényében aggasztó, hogy – miként azt a most nyilvánosságra hozott felsőoktatási rangsorok is mutatják – a GTK minden általa nyújtott képzési területen ott van a három legjobb között. Úgy jelenlegi, mint a 2017-ben hozzánk felvételizni kívánó jövendőbeli hallgatóinknak tartozunk azzal, hogy az oktatás és a tudományos munka magas színvonalát megőrizzük, sőt, továbbfejlesszük.

Mindezekre tekintettel a GTK Kari Tanácsa tagjainak kétharmados döntésével, a GTK HÖK támogatása mellett, hivatalosan is kezdeményeztük a fenntartónál Karunk a BME keretei közül való kiválását, az Eötvös Loránd Tudományegyetembe (ELTE) kari önállóságának megtartása melletti beolvadását. Ezt a BME-n való belső megoldás ellehetetlenülése miatt, végső megoldásként, és az ELTE-re kerülés kereteinek részletes rögzítése mellett kezdeményeztük. E döntés hátteréről, indokairól szeretnénk Karunk hallgatóit, oktató és nem oktató dolgozóit tájékoztatni, egyben a továbblépéshez, kibontakozáshoz aktív segítségüket kérni.

 

Visszautasítjuk a megtévesztést és a félelemkeltést!

A BME állami és nem magánegyetem. Ennek megfelelően a működését érintő alapvető döntések a tulajdonos állam kezében vannak, amelyet a Minisztérium, mint az intézmény fenntartója képvisel. A BME GTK szakjainak, doktori iskoláinak, használt ingatlanjainak és eszközeinek a sorsáról, ezekkel együtt hallgatóinak is munkatársainak hovatartozásáról a fenntartó dönt, nem a GTK, de nem is a BME vagy annak rektora.

Az ezzel kapcsolatos felelős döntést várjuk a Minisztériumtól, azt, hogy a BME GTK által ellátott állami feladatok továbbvitelét milyen szervezeti megoldásban látja a leghatékonyabbnak, és az természetes, hogy döntés esetén odarendeli a feladatellátáshoz szükséges erőforrásokat is. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban az egyetemi nyilatkozatokban a hallgatókat és a munkatársakat megtévesztő és megfélemlítő információk jelentek meg.

A legjobb tudásunk szerint, a felelősség súlyát átérezve, a lehető legjobb megoldást akarjuk elérni, amely a hallgatók és az oktatók közösségét a legjobban megőrzi, és az általunk kiadott diplomák értékét növeli. Tesszük ezt akkor is, ha fennáll a veszélye annak, hogy a rektori véleménnyel szembehelyezkedőket elbocsátják vagy elhallgattatják.

Visszautasítjuk a félrevezető, hamis beállításokat!

A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény részletesen szabályozza a felsőoktatási intézmény átalakulását, amelyről a Minisztérium hoz döntést. E folyamatban a törvény biztosítja egy kar vagy más szervezeti egység számára az önálló véleményalkotás jogát, ezzel együtt az ilyen kérdések szabad felvetésének és megvizsgálásának a lehetőségét is.

Félrevezető és jogellenes minden olyan beállítás, amely szerint bűnt követ el az, aki felveti a GTK más szervezeti formában való továbbműködésének a kérdését, még akkor is, ha ez a BME vélt vagy valós érdekeivel ütközne. Egy esetleges szervezeti átalakulás ugyanis törvényileg szabályozott kormányzati döntés eredménye, így az egyes állami intézményekre ebből eredő szervezeti és gazdasági következmények törvényi következmények, azaz értelmezhetetlen azokat károkozásként beállítani, amint azt a rektor teszi.

Minden kollégánkat, hallgatónkat, valamint a GTK működéséhez biztosított állami eszközöket meg fogjuk védeni bármilyen rektori retorzióval szemben, az ilyenekkel való fenyegetőzést pedig visszautasítjuk! Ezek nem méltóak egy egyetemhez!

Tárgyalásokra nem került sor

Természetesen a BME-n szerettük volna megoldani a problémáinkat. Ezt diktálta a BME iránti elkötelezettségünk és a józan ész is. Ehhez azonban két félre van szükség. Sajnos az újabb és újabb semmitmondó egyetemi nyilatkozatokon kívül semmi nem történt a GTK BME-n belüli helyzetének rendezéséért, sőt a helyzet csak egyre romlik.

A GTK helyzetével kapcsolatos problémák már tíz hete az egyetemi vezetés napirendjére kerültek, azóta folytat a Kar vezetése és hallgatósága egyoldalú küzdelmet a BME-n belül megoldásért. Egy akkor alakított (később soha össze nem hívott) bizottság számára készítettük el az első tízoldalas anyagunkat (itt olvasható), amelynek elején leszögeztük, hogy „Jelen anyag, szándékaink szerint, a GTK helyzetének BME belüli megoldáskeresését is szolgálja.”

Öt pontban fogalmaztuk meg a legalapvetőbb kéréseinket. Kiemeltük továbbá, hogy „El kell hárítani az attól való kari félelmet, hogy a problémáink artikulálása, ami a természetüknél fogva egyben kritikák is, végül „büntetést” vonjanak maguk után. Ebben az esetben ugyanis az elmenetel könnyen kényszerpályát is jelenthet.”

A rektor válaszul a dékánt a következő munkanapon felfüggesztette, majd minden meghallgatás nélkül, mondvacsinált indokokkal, nyilvánvalóan törvénysértő módon elbocsátotta a BME-ről. Ezzel az eredetileg öt probléma hatra emelkedett.

Tiltakoztak a hallgatók és az oktatók

A hat pont megoldása érdekében számos jajkiáltás, demonstráció következett, lényegében minden érdemi rektori válasz nélkül. Tiltakozott az Egyetemi Hallgatói Képviselet (itt olvasható): „Felszólítjuk Rektor urat, hogy megbízatásának megfelelően az összegyetemi érdekeket tartsa szem előtt, és az elődeihez méltóan őrizze meg az Egyetem hírnevét”.

A Kari Hallgatói Képviselet többször is felemelte szavát a rektori vezetés eljárása ellen (itt olvashatók): „Ezzel a meggondolatlan és szégyenteljes döntéssel a rektor teljes mértékben ellehetetlenítette karunk működését, és veszélybe sodorta jövőjét. … A történtek… azt sugallják, hogy az egyetemi vezetés válasza egy problémafelvetésre az, hogy a probléma felvetőjét eltávolítják és megalázzák”, „Mélységesen felháborítónak tartjuk, hogy a szerdán, 1371 támogató aláírás kíséretében átadott követeléseinkre a rektor azóta sem válaszolt. A Hallgatói Képviselet számára ebből az látszik, hogy rektor úr nem kíván foglalkozni az általa teremtett kétségbeejtő helyzettel.”

A kari oktatók, köztük a volt dékánok szintén tiltakoztak: „Követeljük az önkényes rektori döntés haladéktalan visszavonását, a kari autonómia visszaállítását, az egyetemi tradíciók maradéktalan tiszteletét…”. November 14-én mintegy 1500-2000 fős demonstráció volt a hat pont teljesítéséért (részletek itt találhatók). Mindezekre semmilyen választ nem adott a rektor, és az egyetem hivatalos fórumai is elhallgatták ezeket az eseményeket. Nem jelent meg róluk tájékoztatás az egyetemi honlapon, valamint a Műhely című egyetemi hallgatói lapban sem.

A helyzet megoldása mára lehetetlenné vált a BME-n

A tízoldalas anyagunkra egy hónapig semmilyen választ nem kaptunk. Többször kezdeményeztünk megbeszélést, de a rektor úr még a leveleinkre sem válaszolt. Majd az államtitkár sürgetésére végül az egyetemi vezetők egy, a karral nem egyeztetett anyagot küldtek a Minisztériumnak. (itt olvasható) A helyzetre jellemező, hogy végül csak az államtitkár által összehívott találkozón volt először hajlandó megbeszélést folytatni velünk a rektori vezetés.

Az egyetem egy hónapig készülő válaszára három napon belül részletes kari elemzés, viszontválasz készült (itt olvasható). Ebből világosan kiderül, hogy a rektori vezetés három kérésünkre olyan megoldási javaslatokat adott, amelyek ha megvalósulnak, akkor még a jelenleginél is sokkal nehezebb helyzetbe hozzák a GTK-t. A másik két kérés esetében a javaslatok a jelenlegi helyzethez képes nem jelentenek elmozdulást. A rektori vezetés válasza és cselekedetei – a dékán elbocsátása – tisztán mutatják, hogy nem a problémák megoldásának irányába mozdultak el, hanem éppen azzal ellentétes irányba. Ezek után érthető, hogy semmi értelmét nem láttuk már annak, hogy ezen a sehová nem vezető úton továbbhaladva az időt húzzuk, miközben a Kar már szinte működésképtelen, és a felvételi időszak is megkezdődött.

Helyzetünk BME-n belüli megoldását ilyen körülmények között reménytelennek látjuk, mert a rektori vezetéssel folytatott tárgyalások nem szólnak egyébről, mint időhúzásról, a problémák félresöpréséről, a karral szembeni erőfitogtatásról, amelyet kifelé megtévesztően a kar iránti elkötelezettségként és a problémák megoldására valót törekvésként mutatnak be. Az ügy részleteinek alapos elemzése alapján (lásd a kari válaszanyagban leírtakat) világosan látjuk, hogy ez az út a Kar teljes tönkretételéhez és széteséséhez vezet. A Kar felelős vezetőiként és a hallgatóság képviselőiként ezt nem nézhetjük tétlenül – ezért fordultunk többször is az Államtitkársághoz.

Visszautasítjuk eredményeink semmibevételét

Sokkal súlyosabb kérdésekről van szó, mint pusztán kari vagy személyes konfliktusokról. Régi időket idéző, egyoldalú egyetemi tájékoztatással egy ideig lehet ugyan az ellenkezőjét éreztetni, azonban a BME-n súlyos következményekkel járó vezetői szakszerűtlenség látszik. Le lehet a GTK felvételi eredményeit szólni, de ez nem változtat azon, hogy az alapszakos felvételi létszám és pontátlag is vészesen csökken a többi kar átlagában. Ez komoly működési zavarokhoz vezethet, különösen úgy, hogy semmiféle olyan szakszerű elemző anyag nem készült, amely a problémákkal őszintén szembenézne.

Le lehet szólni a GTK angol nyelvű oktatási programját, és vele szemben egy elemzésekkel, adatokkal soha alá nem támasztott „BME nemzetköziesítési stratégiára” hivatkozni, csakhogy az ilyen látszatprogramok törvényszerűen veszteségekhez vezetnek. Üres és megalapozatlan hangulatkeltés valamiféle BME alapelvként „minőségi képzéséről” és ezzel szemben a GTK „mennyiségi képzéséről” beszélni, amikor a GTK tette talán a legtöbb lépést az oktatás minőségének fejlesztése érdekében, már csak azért is, mert egyetemi szinten kevés ilyenről tudunk.

Egy ilyen hatalmas és összetett szervezet esetén, mint a BME, rengeteg kárt okozhat az olyan vezetői magatartás, amely a problémákat elkendőzi, a kritikákat megfogalmazókat ellehetetleníti, a szakértelmet pedig egyre inkább a rektorhoz való hűséggel helyettesíti. Az a véleményünk, hogy mindezeknek törvényszerűen súlyos következményei lesznek, és ezt a GTK kihasználásával kívánják megoldani. Erre utal az, hogy a GTK gazdálkodási szabadságát semmilyen mértékben nem kívánják biztosítani, és mindehhez kifejezetten valótlan és súlyosan szakszerűtlen indoklásokra hivatkoznak.

Értjük a BME-n maradás gondolatához való vonzódást, nekünk, vezetőknek is kedves a BME, de sajnos egyetlen olyan szakmailag valamennyire is alátámasztott levezetésről sem tudunk, amely ebben az egyetemvezetési elképzeléshalmazban a GTK értékeinek a megőrzését, nemhogy a Kar fejlődését adná eredményül.

A Kar jövője a tét – úgy tűnik, hogy ez csak új keretek között biztosítható

A BME-n belüli egyre súlyosabb problémák és a Kar egy részének esetleges ELTE-hez csatlakozása alapesetben egymástól függetlenek volnának. Ezeket most az kapcsolja össze, hogy a problémák megoldásának kétirányú lehetőségét adják. A helyzet megoldása a BME-n belül nyilván egyszerűbb, egy a rendszerbe már illeszkedő szervezeti egység kéréseit kellene kezelni. A rektori vezetés problémakezelési módszerei viszont ezt lehetetlenné teszik, ezért már ez a megoldási lehetőség sem képzelhető el határozott minisztériumi beavatkozás nélkül. Az ELTE-re kerülésnél egy új szervezethez illeszkedés más jellegű nehézségekkel jár, és bár az ELTE az ország első számú egyeteme, természetesen ott is adódhatnak kezelendő nehézségek. Utóbbiak feloldására az EMMI részletes megvalósíthatóság tanulmányt készíttetett, amely kétségtelenül igen pozitív jövőképet kínál a GTK esetleg odakerülő részeinek.

Az ELTE-re kerülés kereteit rögzítő anyag elfogadhatóan kezeli a GTK összes olyan problémáját, amelyekre a BME nem hajlandó pozitív válaszokat adni. Hangsúlyozzuk, hogy az ELTE-re kerülést, mint végső megoldást felvető vezetők, beleértve a kari Hallgatói Képviselet tagjait is, az ELTE-re kerülés körülményeit rögzítő anyag szerint és a BME-n való belső megoldás ellehetetlenülése miatt kezdeményezték a fenntartónál a döntés meghozatalát.

A GTK összetett működésű kar, így ennek teljes ELTE-re kerülése soha nem merült fel. A Dékáni Tanács is kizárólag az Üzleti Tudományok, a Közgazdaságtudományi, a Társadalomismeret intézetek és az Ergonómia és Pszichológia Tanszék esetére vetette fel ennek lehetőséget arra az esetre, ha a BME-n belül a megoldás nem sikerül. Ezzel a szervezeti struktúrával együtt pedig átkerülne a közgazdasági, műszaki menedzser, kommunikáció- és médiatudomány, valamint a pszichológia alap- és mesterszak, azaz a tanár szakos hallgatókon kívül a teljes alap- és mesterszakos hallgatói közösség. Az ELTE-re történő áthelyezést szabályozó anyag szerint úgy, hogy kettős, azaz mind a két intézményt feltüntető diplomát kapnak azok a hallgatók, akik a BME-n kezdték meg és az ELTE-n fejeznék be a tanulmányaikat. Minden remény megvan arra, hogy egy ilyen eredményű fenntartói döntés után az ELTE egyetemi környezetében a GTK szépen fejlődhet, még erősebb brandet építhet, értékes diplomákat adhat ki.

A nem érintett szervezeti egységek (Idegen Nyelvi Központ, Testnevelési Központ, Tanárképző Központ, valamint a hozzá kapcsolódó Műszaki Pedagógia Tanszék és más szervezeti egységek) természetesen nem kívánják a Kar ilyen szétválását, egyúttal kényelmetlenül is érzik magukat, hogy az átalakulásról véleménynyilvánításra kényszerülnek, hiszen valójában a „többiek” sorsáról kellene nyilatkozniuk, ráadásul úgy, hogy a BME vezetőinek kell a továbbiakban is megfelelniük.

A Közgazdaságtudományi Intézet két tanszékvezetője speciális helyzetben van, hiszen egyikük egy konkurens egyetem megválasztott rektoraként hamarosan elhagyja a BME-t, másikuk pedig a volt dékán által csak átmenetileg megbízott (azaz nem megválasztott) vezető. Két kisebb tanszékről van szó, egyetlen meghirdetett mesterszakkal (regionális és környezeti gazdaságtan), jobbára a mérnökkari oktatásra épülve, így esetükben elképzelhető, hogy többségükben inkább a BME-n maradnának. Rajtuk kívül az esetleg az ELTE-re kerülő szervezeti egységek vezetői egységes álláspontot képviselnek, miközben e szervezetekben is akadnak olyan kollégák, akik vagy mindenképpen a BME-n maradnának, vagy pedig, ha döntés születik a fenti szervezeti egységek ELTE-re történő áthelyezéséről, akkor egyénileg mérlegelnék a BME-n és az ELTE-n kialakuló lehetőségek közötti választást.

Miközben alapvető cél az oktatói közösség egyben tartása, messzemenőkig támogatott az is, hogy akik esetleg saját útjukat járnák, ezt saját akaratukból megtehessék. Az ő helyzetük megoldása is fontos, de egyelőre nem állt elő olyan helyzet, amelyben az ilyen egyéni esetek kezelhetőek lennének, hiszen se minisztériumi alapdöntés nincs, sem pedig a BME-n belüli szervezeti megoldás nem rajzolódott még ki arra az esetre, ha a kar egy része az ELTE-re kerül.

A BME szenátusának az ügyben adott nyilatkozata bizonyára teljesülni fog, és a BME-n mindenképpen kialakítható egy önálló szakokkal rendelkező „humán- és gazdasági ismereteket oktató és kutató szervezet”.

Egységesek vagyunk abban, hogy mivel a BME-n belüli belső megoldás már reménytelen, így a BME-n belüli helyzet megoldásához is határozott minisztériumi döntések szükségesek, csakúgy, mint az ELTE-re áthelyezés esetén.

Az ügyben eddig mintegy ötven oldal írásos anyag született, és vagy ötven órai kari vezetői egyeztetésen vagyunk túl. A kar legitim vezetőinek feladata, hogy egy ilyen összetett helyzetet alaposan értékeljenek, és végül a többség és a szervezet érdekeit szem előtt tartva döntéseket hozzanak. Ugyanúgy, mint ahogyan ez az egyetemi szinten is történik.

A Hallgatói Képviselet speciális helyzete

Külön is szólni kell a kari hallgatói képviselők sajátos szerepéről. Ők bizonyos kari döntéshozó testületeknek a tagjai (kari tanács, dékáni tanács), míg másoknak nem (intézeti tanács, tanszéki tanács). A vezetői szintű egyeztetésekbe végig bevontuk őket, tömérdek időt szántak a kérdéskör részleteinek megismerésére, számos felvetésük, követelésük is volt, kifejezetten élesen képviselték a kari hallgatóság érdekeit. Több fórumot is hirdettek, ezen a rektor és a kancellár is kifejtette a véleményét, követeléseikkel a rektorhoz és a Minisztériumhoz is fordultak. Soha nem a BME ellen, hanem mindig a GTK mellett foglaltak állást.

Csak elismeréssel szólhatunk a lelkiismeretes és felelősségteljes érdekképviseleti munkájukról, miközben rájuk éppen úgy nehezedik annak a terhe, hogy egyszerre nem lehet mindenki elképzelésének megfelelni. Talán nem volt szerencsés, de elkerülhetetlen volt a hallgatóságot ilyen döntési helyzet elé állítani, mert a vonatkozó szabályok és utasítások miatt erre számos alkalommal formálisan is szükség volt.

Egy biztos, a hallgatók és azon kari vezetők között, akik aktívan részt vettek a kar problémáinak megfogalmazásában és a megoldásukra tett erőfeszítésekben, nem voltak alapvető nézetkülönbségek. A hallgatói képviselők is végig azt tartották szem előtt, hogy el kell kerülni, hogy a Kar elsorvadjon, a legjobb oktatói szétszéledjenek, így a diplomák értéke devalválódjon.

Kedves Kollégáink, egykori és jelenlegi Hallgatóink, Támogatóink!

Sorsdöntő ponthoz érkeztünk. Most nem elég az, hogy érzelmileg elkötelezettek vagyunk a BME mellett, vagy, hogy ezt vagy azt „szeretnénk”, nem fogadható el a beletörődés, a „minden maradjon úgy, ahogy van” hozzáállás. Felelősségteljes és megalapozott döntésre van szükség, amelyet a rendelkezésre álló információkból, az elfogadott egyetemi és minisztériumi anyagból kell levezetni. Ezt tették az aláíró kari vezetők is, amikor az egyhangú döntést meghozták, és ilyen módon kell mindenkinek a saját állásfoglalását is kialakítania az eseményekkel és a kar jövőjével kapcsolatban. (A fenti anyagokkal az utóbbihoz is segítséget kívántunk adni.) Az alapvető céljaink közösek, valamennyien ugyanazt akarjuk: egy perspektivikus, fejlődő GTK-t, kiváló munkatársi és hallgatói közösséggel.

A fenntartói döntést kezdeményezők