A lány, a címlapról – Kormos Villő

Kormos Villő, a Get To Know magazin első számának címlaplánya háromszoros olimpikon, kétszeres EB bronzérmes, sokszoros magyar bajnok műugró is a BME GTK hallgatója volt. Sportról, egyetemről, mindennapokról kérdeztük.

Mikor és hogyan kerültél a BME-re?

Három mesterszakra is felvételiztem: az első volt a műszaki menedzser, második a formatervező mérnök és a harmadik a gépészmérnök. Fel is vettek mind a háromra, de mivel a műszaki menedzser volt az első helyen megjelölt, ott kezdtem 2013 februárjában. Egy barátnőm ajánlotta, akivel az Óbudai Egyetem tanultunk együtt a formatervezői alapképzésben, mert ő idejárt.

Hogy jött az ipari termék- és formatervezőhöz a BME GTK műszaki menedzser szakja?

El akartam indulni más irányba, és mindenképpen szerettem volna egy mesterdiplomát is. Nem voltam biztos benne, hogy felvesznek, úgyhogy kellemes meglepetés volt.

Hogyan tudtad összeegyeztetni a sportot az egyetemi élettel?

Kiskoromtól kezdve sportoltam, már gimnáziumba is sportiskolába jártam. Mindkét egyetemen volt egyéni tanrendem, ami azt jelenti, hogy kicsit többet hiányozhattam, mint más diákok. Például az ökonometria tantárgy egyik zárthelyi dolgozatánál sem tudtam megjelenni. De volt, hogy az Egyesült Államokból jöttem haza, hat-hét óra időeltolódással, este tíz körül érkeztem meg és másnap nyolctól már két zárthelyi dolgozatot pótoltam. Szóval voltak húzósabb időszakok, de a tanárok legtöbbször segítőkészek voltak és megírhattam adott zárthelyi dolgozatokat más időpontban.

Tudott az egyetem támogatni a sportéletben?

Van minden évben egy sportösztöndíj, amit évente egyszer (október-november környékén) írnak ki, és akkor egy egyösszegű támogatást lehet vele nyerni. Mivel a mesterképzés két évig tartott, kétszer el is tudtam nyerni. De leginkább a zárthelyi dolgozatok és a vizsgák időpontjainál kapott rugalmasság jelentett nagy segítséget.

Más szakokról voltak tantárgyaid?

Igen, például kommunikáció és médiatudomány szakról.

Azok hogy tetszettek?

Nagyon sok tantárgy tetszett, mert más a megvilágításokat hoztak. Emiatt teljesen más szempontból láttam a dolgokat. Volt olyan tantárgy, amiről nem gondoltam volna, hogy jó lesz, de végül nagyon tetszett. Angolul hallgattam a kultúrák közötti kommunikációt: itt megtanítottak például, hogy hogyan kell egy tárgyalásnál beszélni, viselkedni, ami mindenkinek nagyon hasznos.

Tudod kapcsolni mindezt a sportélethez is?

Nyilván minden, amit az ember életében tanul, az így-úgy hozzájárul visszaköszön minden tevékenységében. Kicsit otthonosabban mozgok a gazdasági világban, így jobban megértem például a sportban az ösztöndíj- vagy támogatási rendszereket.

Mit tanácsolnál a leendő BME-seknek mind alap-, mind mesterképzésen?

Jó kérdés, talán hogy élvezzétek ki azt az időt, amíg egyetemisták vagytok. Leginkább ezt, mert most, hogy kikerültem, más a világ körülöttem. Nekem is mindig csak azt mondták, hogy „jaj, milyen más az élet addig, amíg csak zárthelyit írsz”. Most látom, hogy tényleg más: igaz, jó felnőttnek lenni, önállóan gondoskodni magamról, de azért könnyebb volt az élet diákként.

Mit tartasz szem előtt, amit tovább adnál másoknak is?

Amit én észrevettem a mai gyerekeken, hogy nagyon eltérően gondolkodnak, viselkednek, valahogy máshogy élnek, nem olyan könnyű őket nevelni, motiválni. Azt tanácsolnám, hogy ne vegyék úgy az életet, hogy minden magától jön majd. Tanulják meg, hogy mindenért meg is kell dolgozni.