Mottója: Emelkedj ki a tömegből!

Elsőéves egyetemistaként tudatosan, teljes elhivatottsággal vetni bele magunkat a karrierépítésbe korántsem annyira egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik; nem mindenkinek van ugyanis határozott elképzelése a saját jövőjét illetően. Sokan úgy vágnak bele a továbbtanulásba, hogy csak remélni tudják: egy napon talán rájönnek, mi érdekli őket igazán, és milyen irányba kell tovább haladniuk azon a bizonyos „rögös úton”.

Bujdosó Katalin Gyulán érettségizett, és a felvételi előtt állva, tanácstalanságában úgy döntött, választ egy teljesen átlagos, ugyanakkor kedvelt szakterületet: a közgazdaságtant. Miután felvételt nyert a BME GTK gazdálkodási és menedzsment alapszakjára és azt elvégezte sem lett sokkal magabiztosabb a jövőjét tekintve, ám az ő esetében az útkeresés nehézsége nem volt egyenlő a sikertelenséggel! Kati ugyanis hihetetlenül sok tapasztalatot szerzett az elmúlt másfél évben az Erasmus program, és a Tudományos Diákköri Konferencia versenye által. Svédországban, a KTH Royal Institute of Technology egyetemén folytatott pénzügyi-és jogi tanulmányai után egyik szaktársával, Cservék Judittal karöltve kidolgoztak egy remek anyagot a magyar-svéd-svájci jogi szabályozások összehasonlításáról, és megnyerték vele a TDK-t. Akkoriban Kati szakmai gyakorlatot is csinált mindezek mellett; egy banknál volt gyakornok tíz hónapon keresztül. Az elmúlt időszakból származó élményeiről, tapasztalatairól kérdeztem őt.

Időrendi sorrendben haladva kezdjük akkor az Erasmussal. Milyen volt az első benyomásod az egyetemről és a helyről, ahol laktál?
Én előtte sosem jártam Skandináviában, ezért teljesen új élmény volt az egész. Ráadásul januárban, a leghidegebb hónapban utaztunk ki, úgyhogy rendesen fel kellett szerelkeznem megfelelő, meleg holmikkal is. Négy sráccal mentünk együtt, főleg németekkel, akik szintén Erasmussal jöttek. A szállásunk a sulitól körülbelül 80 percre volt egy Stockholmhoz tartozó kis településen, ami az erdő közepén állt, de mindenünk megvolt, olyan volt, mintha egy kis kommuna részei lettünk volna. Maga az oktatás is teljesen más, összesen 4 tárgyam volt kint, pedig itthon legalább kétszer ennyit kellene felvennem, hogy meglegyen a 30 kredit. Kevés órám volt, de az a kevés nagyon gyakorlatorientált volt, legalább heti 3-4 óraszámban tanultam őket. Az elején kicsit nehéz volt, mert angolul tartották az összes órát, és mivel műszaki egyetemre mentem, így inkább a mérnök hallgatóknak volt testhezállóbb a tárgyi lista is.

Említetted, hogy sokat kellett utaznod, ezt hogyan oldottad meg?

Legalább napi két óra volt oda-vissza az út, de ott nem olyan az infrastruktúra, mint nálunk. Nem ugyan olyanok a távok. Elég sűrűn jártak a buszok, és 90 km-t megtettem kb. egy óra alatt. Nagyon kényelmesek a buszok, lehetett rajtuk aludni és tanulni is.

A renddel és tisztasággal mi a helyzet Svédországban?

Nagyon figyelnek rá. Amikor először mentünk busszal, akkor nagyon furcsa volt, hogy az emberek sorban álltak a felszállásnál. És nincs az, mint mondjuk nálunk, hogy előreengedik a terhes nőket, vagy a gyerekes anyukákat. Picit kultúrsokként ért a dolog.

Tudsz még esetleg ilyen sokkoló jellegű dolgot mondani, ami meglepett?
A sport. Félelmetes mennyi féle sport van. Itthon is látsz futó embereket mondjuk a Margit-szigeten, de ott teljesen más méreteket ölt a dolog. Mindenki biciklivel jár mindenhova, és az emberek nagyon sportosak. Szerintem a sötétséget és a depressziót szeretnék ezzel legyőzni, mert ott például nagyon későn kezd el világosodni, és hamar megy le a nap. Én is éreztem, hogy kell magammal valamit kezdenem, hogy ne foglalkozzak a sötétséggel. Éreztem magamon a hatásait, és mások is mondták, hogy érzik. Nagyon meg kell szokni ezt az állapotot, én nem tudom, hogy bírnám ki hosszú távon.

Mennyiben volt más az egyetem, mint amit itthon megszokhattál?
Folyamatosan fejlődik az egyetem, mert nagyon sok diák jár oda. Svédországban nem mindenhol vannak egyetemek, csak a nagyobb városokban. Ezért oda csak azok kerülnek be, akik a legjobbak, emiatt pedig nagyon nagy harc megy a bejutásért. Ott ezért nagyon látszik is, hogy komolyan veszik az egyetemet; nagyon sokat tanulnak, például a könyvtár délután már annyira tele volt diákokkal, hogy nem tudtunk helyet találni. És általában együtt tanulnak, mert sok a csapatmunka, a tanórák is kiscsoportos tevékenységekként zajlanak, 10-12 fővel. Nagyon közeli volt a kontakt a tanárral, tehát heti szinten volt email-ezés, és nagyon sok vendégelőadó jött tanítani. Ezek az előadók pedig gyakorlatként beszéltek a munkájukról, hogy ők pl. egy bankban egyes problémákat hogyan oldanak meg, mi, hogyan zajlik a valóságban. Sokszor a beadandók is az ilyen problémamegoldásokra alapozódtak. A szakdolgozat vagy diplomamunka is úgy működik, hogy elmész egy céghez szakmai gyakorlatra, és neked a munkád kapcsolódik a szakdolgozatodhoz, szóval azt meg kell védened az egyetemen, és aztán a munkahelyeden is.

Beszéljünk most egy kicsit a TDK-ról. Mi volt pontosan a témád, honnan merítettél ötletet, hogy kidolgozd az anyagodat?
Az egyik tárgy esetében lehetőség volt arra, hogy a külfölkdön tanuló hallgatók a vizsgát egy speciális célfeladattal “válthassák ki”. Úgy jutottam el az itthoni beadandómtól a TDK-ig, hogy annak témája szorosan kapcsolódott az Erasmusos tanulmányaim témájához is. Itthonabban a félévben az új PTK-val foglalkoztunk, azon belül is a szerződésszegés részével. A konzulensem megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem összehasonlítani a svéd törvényeket a magyarokkal. Én pedig mondtam neki, hogy: miért ne? Szóval elkezdtem megírni, de megmondom őszintén, elég nehéz volt, mert a svédeknél nagyon sok minden csak szóban jelenik meg, Magyarországon pedig mindent leírnak. Nemcsak a nyelvi hátrányom volt meg, hanem az is gond volt, hogy a svéd források nem voltak elérhetőek. Megszenvedtem vele, mert ugye nem vagyok jogász, tehát nagyon sok terminológiát nem is úgy használtam, ahogy kellett. De a tanár úr nagyon sokat segített nekem.

A TDK által mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe kellett nézned? Milyen tapasztalattal gazdagodtál?
A szereplés. Nem is a munka része volt a legnagyobb kihívás, hanem inkább hogy hogyan prezentáljuk azt, amit mi már tudtunk. Ez tulajdonképpen egy záróvizsga előtti gyakorlás volt. Nagyon jó tapasztalatszerzési lehetőség volt, és élmény is, mert én előtte sosem szerepeltem nyilvánosan. Úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek!

A banknál, ahol dolgoztál, mennyire tudtál azonosulni azzal a munkával, amit végeztél?
A főnökeim próbáltak bevonni mindenbe; szerették volna, hogyha látom, mi, hogyan működik a gyakorlatban. Ezért is kérték, hogy maradjak hosszabb távon, 10 hónapra vagy egy évre. Sokat foglalkoztam EU-s jogszabályokkal, és angolul készítettem prezentációkat, úgyhogy szakmai szempontból hasznosnak találtam. Tudtam fejlődni, és ez nagyon jó volt.

Kati jelenleg a BME GTK Pénzügy mesterszakán elsőéves, és reméli, hogy e szakterületen végre rátalál önmagára, és határozottabb célokkal vághat majd neki a nagyvilágnak. Újra gondolkodik a TDK-n való részvételen, és tervei közt szerepel, hogy Németországban töltsön el egy újabb félévet az Erasmus keretei között. Reméljük Katinak a továbbiakban is hasonló sikerekben és élményekben lehet majd része, és megtalálja a számára legtesthezállóbb foglalkozást, amivel boldog lesz a munka világában!