Urban Studies a BME GTK-n – végzett hallgatók találkoztak
november 27, 2015
Ahol élmény a felhasználói élmény
december 2, 2015
„A kitartás és a lelkesedés az alapja mindennek”, mondja Judit. Vidéki kistelepülésről származik, kiváló eredménnyel végezte el a nemzetközi gazdálkodás szakot, jelenleg pedig a pénzügy mesterképzésben vesz részt, emellett több szakmai versenyen is sikereket ért el, és évek óta demonstrátor az egyetemen.
Biztosan mások is kérdezték már tőled, hogy miért éppen a GTK?
J. Kissé kacskaringós úton kerültem ide. A BME-t úgy jelöltem be felvételikor, hogy soha még a közelében sem jártam. Persze a szakmai elismertség, az egyetem nemzetközi hírneve is sokat jelentett, de talán még többet nyomott a latban, hogy korábban már sokat hallottam a közgazdászképzés magas színvonaláról. Viszont korántsem merném állítani, hogy könnyű volt a kezdés. Eredetileg ugyanis nem ide, hanem az ELTE-re vettek fel. Ám a felsőoktatásban szerencsére számtalan lehetőség van a céljaink elérésére, és az egyik ilyen a vendéghallgatói jogviszony. A Dékáni Hivatal engedélyével egy évig hallgattam a közgazdaságtant és a marketinget, majd a következő évben újra nekifutottam, és akkor már sikerült.
Demonstrátornak lenni nem éppen szokványos alapszakos egyetemi tevékenység. Hogy kezdődött a tanszéki pályafutásod?
J. A BSc képzés során még a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék Marketing szakcsoportjának demonstrátora voltam. Ez főként annak köszönhető, hogy talán a többieknél jobban érdekelt a marketing, s így az oktatókkal is közvetlenebb viszonyba kerültem. Több versenyen, sőt TDK-n is elindultam, és ez azt eredményezte, hogy egyre inkább bevontak a tanszéki munkánkba, s innen már egyenes út vezetett a demonstrátorságig. Viszont jelenleg, részben mert itt vagyok MSc-n, már a Pénzügyek Tanszék demonstrátora vagyok.
Hogy jött a marketing után a pénzügy? Hiszen a két terület azért nem kapcsolódik szorosan egymáshoz…
J. Általában az egyes problémákat, legyen az tudományos vagy akár munkával kapcsolatos, komplexen szeretem megközelíteni, és úgy gondolom, hogy ma óriási előnnyel indul az, akinek pénzügyi végzettsége is van. Ez persze nem jelenti, hogy mindenkinek pénzügyi szakembernek kell lennie. De azt igen, hogy például egy termelésmenedzsmenttel vagy logisztikával, vagy akár valamelyik mérnöki területtel kapcsolatos probléma eredményes megoldásához elengedhetetlen az a megközelítés, amelybe beletartozik, hogy megvizsgáljuk: pénzügyileg megvalósítható-e, amit akarunk.
A tanszéki feladatok mellett milyen tudományos tevékenységben veszel részt?
J. Az egészségügy finanszírozhatóságának közgazdasági megközelítése; a marketingkommunikáció mérhetőségének vizsgálata; Svájc és Magyarország szerződésszegési jogi apparátusának összehasonlító elemzése; illetve az országkockázat mérési lehetőségei… ezekkel foglalkozom.
Ez valóban elég sok területet ölel fel. Ezek közül választottál TDK-témát is?
J. A BSc képzés első félévében rögtön közgazdasági és marketing szekcióban is elindultam. Ezek óriási lökést adtak a tudományos kutatási érdeklődésemnek, és közben megtanulhattam, hogy miként kell egy kutatást egyáltalán elkezdeni. Tavaly pedig az üzleti jogi szekcióban indultam egy hallgatótársammal (erről egy másik interjúban is olvashatsz), és vele közösen végül első helyezést értünk el a svéd, a svájci és a magyar kötelmi jog elemzésével.
Demonstrátorként milyen feladataid vannak?
J. A Pénzügy Tanszéken már több, illetve másmilyen feladatokat végzek, mint korábban. A vizsgáztatások, javítások mellett most már konzulens is vagyok az alapszakos hallgatóknál. Szakdolgozatokat bírálok, illetve ezek alapján a gazdasági szakok BSc képzései során felmerülő kisebb feladatokat végzek el.
Nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt a hallgatói és a tanszéki élet között?
J. Persze vannak időszakok, amikor valóban az egyik óra, vizsga befejeztével rohanok felügyelni, vagy épp valamely határidős munkát elvégezni, de azért próbálom megtartani az egyensúlyt, amelyben a Tanszék is partner. És e nélkül nem is menne, hiszen nehéz egyszerre hallgatóként is és gyakornokként is helytállni. De mielőtt bárki azt gondolná, hogy a demonstrátoroknak az egyetemen kívül nincs ideje semmire, ez így nem igaz. Ugyanúgy van időm sportolásra, a hobbijaimra, és persze a magánéletemre is, csak jól kell megszervezni. És ez a tapasztalat sokat segíthet majd az egyetem utáni mindennapokban is.
Okoz néha problémát, hogy korban hozzád közel álló hallgatókkal kell együtt dolgoznod?
J. Néha valóban nehéz eldönteni, hogy meddig vagyok – úgymond – hallgatótárs, aki megérti azokat a hétköznapi problémáikat, nehézségeiket, amelyekkel én is nap, mint nap szembesülök; és hol van az a pont, amin „kvázi oktatóként” kell fellépnem. De úgy gondolom, hogy az ő érdekük is, hogy például egy projektfeladat-határidőt betartsanak. Nem is beszélve a puskázásról. Amikor azért vagyok ott egy vizsgán, hogy ott a hallgatók valóban a saját tudásukról adjanak számot, akkor el kell vennem a „meg nem engedett segédeszközöket” – a hallgatók pedig nem mindig értik. „Hiszen te is hallgató vagy” – mondják. Igen, valóban az vagyok, de a vizsgát nem hallgatóként felügyelem. Az ilyen szituációkat nem mindig egyszerű megfelelően kezelni, de én azért elboldogulok velük.
Mondhatjuk azt, hogy a tanáraid egyben a kollégáid is? Ez megnehezíti a tanulmányaidat?
J. (Nevet.) Hát eleinte furcsa volt, hogy az egyik órában még ott ülök az első sorban, és szorgalmasan jegyzetelek, vagy épp izgulok az egyik vizsgámon, majd a következő órában ugyanazzal az oktatót kísérem el, hogy segítsek neki a vizsgáztatásban. De meg lehet szokni. Ma már úgy mondanám, hogy inkább kollegiális a kapcsolatunk, de azért vannak helyzetek, amikor megtartjuk a tanár-diák viszonyt. Például a vizsgák során ugyanolyan elbírálás alá esek, mint bármely más hallgató. Volt olyan, hogy csak egy ponton múlt az ötösöm, és újra elmentem belőle vizsgázni. Persze talán jobban most izgulok, mint előtte. Hiszen most már az ő elvárásaik is nagyobbak velem kapcsolatban.
