Dr. Halmai Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara (BME GTK) Közgazdaságtan Tanszékének, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Közpénzügyi Tanszékének egyetemi tanára Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során a nemzetközi, illetve az összehasonlító gazdaságtan, a makroökonómia, valamint az agrár-közgazdaságtan területén végzett kiemelkedő tudományos munkája, különösen az európai integráció makroökonómiai összefüggéseinek vizsgálatában elért eredményei elismeréseként Széchenyi-díjban részesült.
A Széchenyi-díj magyar állami kitüntetés, a korábbi Állami Díj helyett 1990-től szolgál a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek elismerésére. A díj adományozását bárki kezdeményezheti. A beérkezett javaslatokat a Kossuth- és Széchenyi-díj-bizottság 25 tagja bírálja el. A díjat a Magyar Köztársaság elnöke – a miniszterelnök előterjesztésére – adományozza.
Dr. Halmai Péter 1977-ben egyetemi doktori címet szerzett.
1977-1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója.
1984-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa címet kapta meg a Magyar Tudományos Akadémián (MTA).
Kutató és oktató munkát folytatott – más intézmények mellett – a Stockholmi Egyetemen (1985), Stuttgartban az Universität Hohenheim-en (1991-1992) és a Göttingeni Egyetemen (1995, 1999).
1989-ben a Minisztertanács Gazdasági Reformbizottságának főtanácsosa.
1990-ben az Országos Tervhivatal főosztályvezetője.
1990-1993 között az MTA Marketing Bizottságának a tagja.
1990-2011 között a Szent István Egyetemen tanszékvezető, illetve intézeti igazgató. 1990-től tudományos tanácsadó, 1992-től egyetemi tanár. 2008-tól egyetemi tanár és tanszékvezető.
1991-2005 között az MTA Agrárközgazdaságtani Bizottságának tagja, 1991-1996 között titkára volt.
1996-ban az Európai Bizottságtól Jean Monnet Professzor címet kapott.
1996-ban elnyerte az MTA elnöksége által adományozott Akadémiai Díjat.
1998-ban védte meg a Kiigazítás versus reform című értekezését, és szerezte meg a közgazdaságtudomány doktora/az MTA doktora címet.
2001-től az MTA Nemzetközi Gazdaságtani és Fejlődéstanulmányok Bizottságának a tagja.
2003-2006 között tagja és alelnöke az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának.
2003-tól az MTA Gazdaságtudományi Minősítő Bizottságának (GMB) tagja, 2011-től alelnöke, 2021-től pedig elnöke.
2004-ben az MTA tanácskozási jogú, 2016-ban pedig az MTA levelező tagjává választották.
2008-tól az MTA Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Multidiszciplináris Doktori Bizottságának a tagja.
2009-től az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának a tagja.
2012-től az Európai Közösségi Tanulmányok Társasága Magyarország (ECSA Hungary) elnöke.
2013-tól 2016-ig intézeti igazgató a Pannon Egyetemen.
2015-től egyetemi tanár, tanszékvezető, 2017-2018-ban intézeti igazgató a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Intézetében.
2017-től az MTA Doktori Tanácsának tagja.
2017 júniusától az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese.
2019-től egyetemi tanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Közgazdaságtan Tanszékén.
2020-tól a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács tagja.
Tagja a Közgazdasági Szemle, a Külügyi Szemle, az Európai Tükör, az Acta Oeconomica és az Acta Humana Szerkesztő Bizottságának, a Közgazdasági Szemle Tanácsadó Testületének, továbbá a Central European Review of Economics and Finance Tudományos Testületének, tagja és elnöke a Külgazdaság Szerkesztő Bizottságának.
A nemzetközi gazdaságtan, a makroökonómia, az összehasonlító gazdaságtan és az agrár-közgazdaságtan művelője. Az európai integráció makroökonómiájában kiemelkedő eredményeket ért el a potenciális növekedés irányzatai, az európai növekedési és felzárkózási modell sajátosságai, a pénzügyi és gazdasági válság növekedési hatásai, a strukturális reformok, továbbá a mély integráció (általa bevezetett fogalommal: mélyintegráció) hatásmechanizmusai feltárása terén. Az európai konvergenciafolyamatok vizsgálatában elsőként alkalmazta a potenciális növekedés megközelítését, valamint kidolgozta a konvergenciakrízis hipotézisét. Kidolgozta az EU Közös Agrárpolitika reformfolyamatainak átfogó közgazdasági elméletét. Eredményesen vizsgálta az agrárgazdaság EU-adaptációja témakörét. Az átalakulás (tranzíció) gazdaságtana területén az elsők között bizonyította a korábbi hazai agrármodell fenntarthatatlanságát. Részletesen vizsgálta a transzformációs krízis agrárgazdasági vonatkozásait.
Vallja, hogy a kritikai közgazdaságtani (és általában társadalomtudományi) kutatások nélkülözhetetlen feltételét képezik a ténylegesen működő rendszer feltárásának, illetve a szakpolitikai praxis megújításának.
Mintegy 380 tudományos publikációja összesen 18 országban jelent meg.