A BME-s nyelvvizsga már családi hagyomány
január 5, 2017
Angolra hangolva – nyelvi képzés és angol nyelvű szaktárgyak a GTK-n
január 8, 2017
Hosszútávon együttműködni valakivel legalább olyan nehéz, mint megtalálni a helyed egy idegen országban. Evelin és Dani egyszerre vállalta be ezt a kettőt. Miben lesz más az Erasmus élmény, ha párként utaztok? Evi és Dani sportról, GTK-s évekről és persze közös észtországi útjukról mesélt nekünk.
Interjúalanyaim ízig-vérig GTK-sok. A közös mentorévek alatt Daniék szurkolói öntevékeny kört is alapítottak a GTK-n, akikkel rendszeresen tiszteletüket tették egyetemi sportrendezvényeken, megmutatva milyen is a BME-s virtus. De ha még ez sem lenne elég 2015-ben a BME Sárkányhajó csapatát is együtt erősítették a Dunai Regattán. Az elmaradhatatlan nosztalgiázás után, rögtön jött a kérdés:
Miért éppen Észtország?
Dani: Olyan helyekre páláyztunk, ahova volt lehetőség kijutni közösen. Szóbajött Olaszország, Portugália, Németország illetve még egy kósza ötlet erejéig Görögország is. Aztán a keresés közben végigolvastuk az Erasmusos beszámolókat és Észtország egyre szimpatikusabb lett. Elképesztő hajrában nyert. Minden beszámolóval közelebb kerültünk a döntéshez – ezt kell megjelölnünk elsőként. Végül tizenöt kilométerre voltunk egymástól, más egyetemen, más koliban.
Evi: Daninak lengyel, litván és szlovák, nekem pedig két kínai és egy német szobatársam volt. Augusztus végén mentünk ki és karácsonyra hazajöttünk, szerencsére így pont megúsztuk a nagy hideget. Volt, akinek vissza kellett mennie egy januári vizsgaalkalomra, és mesélték, hogy napközben -24 fok volt. Bár arról se feledkezzünk meg, hogy ilyentájt gyakran előfordul, hogy befagy a Balti-tenger és át lehet menni a Tallinhoz közel fekvő szigetre autóval a jégen.
Mi fogott meg ennyire Észtországban?
Dani: Volt bennünk egy jó adag kalandvágy, hogy ne egy „kommersz” országba menjünk, ahol csak a GTK-ról már vagy ezer ember járt. Az is megfordult a fejünkben, hogy jó lenne egy olyan helyre menni, ahova amúgy nem jutnánk el, hacsak nincs az Erasmus. Mindketten Business Administrationt tanultunk, de én nagyon élveztem, hogy olyan egyetemre kerültem amely itthon nagyjából a belügyi vagy a közszolgálati területeket ölelné fel. Így fel tudtam venni olyan tárgyakat is, amelyek nem kötődtek annyira közgázhoz.
Milyen tárgyakra gondolsz?
Dani: Tanultam például önvédelmet, alapvető fegyverhasználati készségeket, amely ‘Weapon Study’ tárgynéven futott. A vizsgakövetelmény összeszerelés, célbelövés volt rendőrségi mesterlövész puskákkal.
Tulajdonképpen együttélést tanultatok – magatokat és a nemzetközi közeget illetően is. Melyek voltak a legizgalmasabb pillanatok?
Evi (nevetve): A kínaiak kicsit tovább érlelik a húst mint mi… A pácolásban is más ízvilágot képviselnek, de elképesztően izgalmas volt tanulni a gasztronómiájukról. Egészen lenyűgözött, hogy mennyire összetartanak. Amikor ,,hot pot” ételeket készítettek, engem is meginvitáltak vacsorázni, aztán jót kacagtak azon, hogy mennyire nem tudok pálcikával enni… Beengedtek a saját, csodálatosan különleges világukba.
Nekünk van felelősségünk azzal kapcsolatban, hogy mi mit és hogyan mutatunk magunkból?
Evi: Nem készültünk erre tudatosan, de az ételt mint promóciós eszközt komolyan vettük: igyekeztünk arra figyelni, hogy mutassunk magunkból valamit. A kínai szobatársaim rögtön meg is látogattak minket itthon.
Dani: Nekem az international dinner találkozók, azaz a közös nemzetközi vacsorák voltak kedvenc közösségi eseményeim. Csak hogy a nagyobb szabású dolgokat említsük: főztünk gombapörköltet, gulyást, halászlevet, rakott krumplit és zöldbabos ragulevest is.
Kint is sportoltatok?
Dani: Evi kondizott, én úgy számoltam, hogy nem lesz lehetőségem vízilabdázni, ezért heti 4-5 alkalommal kondiztam eleinte én is. Sérülések miatt már voltak hosszabb kihagyásaim, így most az erősítésre igyekeztem rámenni, hogy a márciusi bajnokságra újra formába kerüljek. Aztán a fittnesztréning tanárom megtalálta nekem Tallin egyetlen vízilabdacsapatát, ahol le is szerettek volna igazolni a senior csapatba.
Milyen az észt élet?
Dani: A megélhetési költség nagyon hasonló volt az ittenihez, de Evi még bébiszitterkedett a tanulás mellett.
Evi: Észtország nagyon gyorsan fejlődik , és egy igazán izgalmas, jó hely. Minden adott volt ahhoz, hogy lehető legjobb Erasmusunk legyen.
A mindössze 1 millió négyszázezer lakosú Észtország fővárosán, Tallinon túl a lehető legjobban igyekeztetek kihasználni a térség adta utazási és kulturális lehetőségeket. Mire voltatok Skandináviában a legkíváncsibbak?
Evi: Az Északi fényre, és elmentünk egy ‘husky ride’-ra. Ez utóbbit szinte egész évben ki lehet próbálni – meglepetést csak júliusban és augusztusban okoz a hó, amúgy teljesen természetes. Amikor kimentünk Lappföldre, az életem legszebb egy hete volt. Minden nap úgy feküdtem le, hogy ennél jobb már nem lehet – aztán újabb csodát hozott a következő nap.
Dani: Voltunk a Mikulás falujában, rénszarvas-szánnal utazni, tradicionális finn karácsonyi svédasztalos vacsorán, nemzeti parkban kirándultunk és fenyőerdőket átszelve szánkóztunk. Pont jókor mentünk így ,,csak” -8 fokban kirándultunk, a következő nap -24 fok volt. A túra végén pedig sütögettünk – 11-kor kelt a nap és fél 3-kor ment le. Huzamosabb ideig azért ezt nagyon nehéz bírni.
