Economic history
január 5, 2017
Ősi hangzásvilág modern köntösben – magyar népzenével a világ körül
január 5, 2017
Mindent időben. Mindent a terv szerint. Nem csúszok az egyetemi tanulmányaimmal. Mindent szépen és pontosan. Én, 2013.
Kitalálni, mit is szeretnék igazán. Mindent próbáljunk ki, lépjük át saját határainkat. Ha szeretném azt a kifejezést, hogy lépj ki a komfortzónádból, akkor azt is mondanám, de nem szeretem. Így hát, egy év „gap year”. Én, 2014.
Svédország
Magasztos szavakkal élve ez az élmény megváltoztatta az életemet. És valóban. Két évvel ezelőtt, az alapszakos diplomám megszerzése után egy ijesztően nagy bőröndbe pakoltam, és nekivágtam Svédországnak. Akkor még persze nem sejtettem, hogy ez a döntés egy lavinát indít el, s kinyit bennem egy olyan ajtót, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Az ajtót, ami mögött hihetetlen mértékű kíváncsiság, kalandvágy, bátorság, több magabiztosság, potenciál, változás és kihívás van.
Két évvel ezelőtt szálltam életemben először repülőre, és kezdődött el az az időszak, amit Svédországban töltöttem egy színházban dolgozva, önkéntesként. Viszonylag északon laktam, Sundsvall városában, ahol télen bizony megremegett a hőmérő mutatója -20°C körül. A természet közeli és barátságos, bogyókat és gombákat bárki szabadon szedhet. A tavakból a halakat telente kis lyukakon át jéghalászok fogják ki – ezt én is kipróbáltam. Igazi közösségi élmény, apró székekkel, kávéval (mindenkor, mindenhol) és elemózsiával felszerelve kivonul a csapat, horgászás, korcsolyázás és grillezés (igen, a jégen!) a program.
A téli hónapok közeledtével egy másik különlegesség, az északi fény is be-beköszön. A bakancslistámról már érkezésem után egy héttel kihúzhattam ezt a tételt. A hidegtől vacogó fogakkal és remegő testtel órákig álltam kint, és csak megdelejezve bámultam a fejem fölött hullámzó zöldes fényeket.
A munkám során betekintést nyertem a svéd mindennapokba, a munkarendbe, a gondolkodásukba. A napi (akár többszöri) fika (ejtsd: fíka) nélkül például elképzelhetetlen egy svéd munkanap. A fika során egy bögre kávét, valamint általában aprósüteményt, fahéjas csigát vesznek magukhoz a munkatársak, és közösen elfogyasztják azt, beszélgetve, egymás iránt érdeklődve, kikapcsolva. Ez növeli a munkahelyi elégedettséget, a produktivitást, a jóllétet és a személyességet az irodán belül. A főnököm a munkatársam volt, majd később a barátommá vált, a mai napig tartjuk a kapcsolatot, amiért nagyon hálás vagyok.
Norvégia
Norvégiába egy tréning során jutottam el, amit szintén a svédországi tartózkodásomnak, az ottani munkámnak köszönhetek. Mivel nagyon jó lehetőségnek tartom azt – immár a saját bőrömön is megtapasztalva –, hogy a fiatalok megismerhetnek egy másik országot, számtalan kultúrák közötti különbséget, egy másik nyelvet (mind a szó szoros, mind átvitt értelmében), egy képzésen vettem részt, amely az ifjúsági cserékről, valamint internacionális kulturális projektek szervezéséről szólt.
Már nem jelentett nehézséget egy multikulturális csapatban dolgozni, élveztem minden egyes percét annak, hogy ismét új ismereteket szippanthatok magamba. Ismereteket, melyek nem csupán a tréning témájához kapcsolódtak, hanem „bennfentes” információkat Máltáról, Svájcról, Belgiumról, Norvégiáról, Franciaországról, Görögországról, Hollandiáról, és még folytathatnám a sort, hiszen a résztvevők Európa minden tájáról képviseltették magukat.
A munka mellett szerencsére Oslo felfedezésére is volt némi idő. A skandináv minimalizmus, a letisztult stílus természetesen itt sem hagyott hidegen. Azt hiszem, örökös konklúzióm a skandináv országokban járva, hogy „ide még vissza kell jönnöm”.
Izland
Egy másik írásomban fogalmaztam úgy, hogy Izlandot receptre felírnám mindenkinek. Tényleg. Ezt a mérhetetlen mennyiségű szépséget, az egyszerűség és az összetettség tökéletes összhangját, a természetességet, a nyers erőt és a táj változatosságát eddig sehol máshol nem találtam meg. Nem csoda, hogy már az első utamon megfogadtam, hogy ide vissza kell jönnöm. Így is tettem.
Első alkalommal Svédországból utaztam át többedmagammal egy skandináv ifjúsági szervezet ottani képviseletéhez, így magától értetődő volt, hogy izlandi fiatalok lesznek az idegenvezetőink. Nos, soha jobbat! Olyasmi érzés ez, mint amikor én megmutatom a külföldi barátaimnak a rejtett zugokat egy budapesti romkocsmában, csak épp Izlandon rejtett 40°C-os természetes források és émelyítően kék vízzel megtelt vulkáni kráterek vannak…
A második utam az 1-es főúton vezetett, megkerülve a szigetet. Délen turistabuszok kergettek, északon hófödte táj pihentette a szemeimet, és az időjárás sem hagyott unatkozni. Öt percenként változott, hol eső, hol szél, hol napsütés, de sosem állandó. Izland másodjára még inkább rabul ejtett, így azt hiszem, nincs más hátra, vissza kell mennem!
