Gyerekegyetem – Fókuszban a következő generáció
június 30, 2016
Nem jön be az államis hely, de ragaszkodsz a választott szakodhoz? – Segítünk!
július 5, 2016
Az egyik legelső munkája már egy olasz Vogue-anyag volt, dolgozott Milánóban, a divat olasz fővárosában, de Törökországban és Szingapúrban is. Három éve modellkedik a kommunikáció és médiatudomány alapszakos Székely Fruzsina, akivel magáról a modell- és divatszakmáról, testképről, külföldi élményeiről beszélgettünk valamint arról, hogyan lehet összeegyeztetni a tanulást és a munkát – pláne amelyik sok utazással jár.
Az elmúlt években a közösségi médiába is betört a model scouting; Fruzsit is rengeteg ügynök kereste meg Facebook-on, mielőtt 3 évvel ezelőtt – 17 évesen – leszerződött volna jelenlegi ügynökségével. Hogyan csöppent a divatszakmába? „Elkezdett érdekelni a modellkedés, utánaolvastam a szakmának, a különböző ügynökségeknek. Amellett, hogy sokan megkerestek én is elküldtem a jelentkezésemet több ügynökségnek és mindenhonnan visszaírtak, hívtak. A szüleim persze először nem örültek ennek, azt szerették volna, ha az »eszemből élek meg«. Mindig is jó tanuló voltam és tanulni is nagyon szeretek” – emlékszik vissza Fruzsi. A sikeres regisztráció, tanfolyamok, nemzetközi felkészítés és portfóliókészítés után bele is vetették a mélyvízbe: nem sokkal később 3 hónapra Milánóba küldték, a legelső útján töltötte be a 18-at!
„Előtte voltak itthon már kisebb munkáim: fotózások, katalógus, bemutatók, szépséganyagok, de azért külföldre menni hetekre-hónapokra, vadidegen emberek közé, az nehéz” – meséli. Az, aki nem dolgozik a szakmában, nyilván annyit lát a modellkedésből, hogy gyönyörű ruhákban, csodás helyeken pózolnak a lányok, és hogy nincs más dolguk mint szépnek lenni. „Egy törökországi fotózás például borzasztó élmény volt: egy webes katalógusnak fotóztunk, úgy kezeltek minket, mintha csak futószalagon jönnék és mennénk. Ordibáltak a lányokkal, hogy öltözzenek már gyorsabban, közben iszonyatosan kevés pénzt kaptunk a munkáért. Szingapúrban háromszor ennyit fizettek és még a hangulat is jó volt” – mondja Fruzsi.
De vajon egy-egy felkészítés és tanfolyam megtanít mindenre, amivel azután a szakmába cseppenve szembesül egy modell? „Elengedhetetlen, hogy barátságos legyél és türelmes. Sokszor kerülsz olyan helyzetbe, hogy már régóta fotóztok, kegyetlenül fáradt vagy, eleged van, szíved szerint hisztiznél, de nem: mosolyognod kell, és türelmesnek kell lenned akkor is, amikor se a fotós, se a stylist nem tudja, mit akar. Aki nincs benne, el sem tudja képzelni, milyen kemény is lehet ez az egész. Sokaknak az is problémát okoz, hogy fesztelenül érezzék magukat, ha idegen emberek közé kerülnek – szerencsére nekem sosem okozott gondot, hogy szóba elegyedjek bárkivel.”
Fruzsi a modellszakma minden ágában (divatanyag, reklám, kifutó és fotózások) kipróbálta már magát, de szívéhez legközelebb a reklám áll. „Amikor Isztambulba utaztam, 3 nappal csúsztam le egy Calvin Klein-kampányról: együtt dolgoztam a fotóssal és fájt a szíve, hogy pár nappal később értem ki, mint ahogy a castingot tartották. Mindig is nagy álmom volt, hogy szerepeljek a Vogue-ban, ráadásul a legelső milánói utamon, 2 nappal az indulás előtt szóltak, hogy beválogattak egy anyagba. Örömömben elsírtam magam, elképesztő profi volt a fotós, csodásak lettek a képek, arra az anyagra nagyon büszke vagyok. Ez ellentmondásos dolog egyébként: modell vagyok, de utálom ha fotóznak és végeredményben a rólam készült képek sosem tetszenek. Keserédes emlék az a fotózás, mert előtte gyomorrontásom volt és nem éreztem túl jól magam fizikailag.” Mit szeretne még elérni szakmailag, amikor egy álmot szinte azonnal kipipálhatott? Fruzsi nagy kedvence Karl Lagerfeld és Jimmy Choo, és a Michael Kors kampányában is szívesen szerepelne.
Ennyi utazást és távollétet elég nehéz összeegyeztetni a tanulással. „A gimnázium utolsó másfél évében magántanuló voltam a modellkedés miatt. A tanáraim voltak azok, akik azt hajtogatták, hogy úgysem teszem le az érettségit. Volt, hogy azzal indokolta a tanár a kettesem, hogy »úgysincs szükségem ennél jobb jegyre«. Hiába nyertem korábban sok szavaló- és prózaversenyt az iskolának, nagyon sok előítélet volt bennük a modellkedéssel kapcsolatban, nem vették figyelembe azt, hogy kitűnő tanuló voltam. Emlékszem, Szingapúrból hívtam anyukámat még decemberben amikor bejelentettem neki, hogy tovább szeretnék tanulni és jelentkezem egyetemre. Mindenképpen tanulni akartam, bevallom őszintén, hiányoztak az órák, az előadások, a dolgozatra való készülés.” Fruzsi csak a BME GTK kommunikáció és médiatudomány szakára jelentkezett és fel is vették. Még az ügynökségét is megkérte, hogy vegyék ezt figyelembe, a legelső félévet szerette volna végig tanulással tölteni. Végül a második félévben sem passziváltatta magát. „Folyamatosan hív az ügynökség, de csak alkalmi, itthoni munkákat vállalok, nem férne bele az órarendembe, hogy hosszú időre külföldre utazzak és nekem fontos a tanulás” – mondja Fruzsi.
177 cm magas, ehhez mindössze 60 kiló, csodás alakja és gyönyörű arca van. Nagyon fontos Fruzsi számára a testmozgás, az étkezésből viszont nem hajlandó alább adni! Ha „diétázik” sok fehérjét eszik és kerüli a szénhidrátot, egyébként konditerembe jár (édesapja testépítő, a barátja pedig fitness edző, így szerencsére sok segítséget kap, hogy megőrizze alakját). „Nehezemre esik megvonni magamtól bármit is, édesszájú vagyok. Imádok egy tábla csokival befeküdni a tévé elé és csak úgy lustulni. Szerintem nincs szebb mondat annál, minthogy »elviszlek pizzázni«, Valentin-napon én a McDonalds-ba akartam menni! Rám nagyon igaz, hogy a szívemhez a gyomromon keresztül vezet az út!” Fruzsi nagyon jó ügynökségnél van, bármikor fogadnak mellé dietetikust vagy személyi edzőt, ha szüksége lenne rá. Elmesélte azt is, hogy milyen sok fiatal modell-lány lett körülötte anorexiás vagy bulémiás. „Ezek a problémák szerintem a gyenge személyiségből is fakadnak: túlságosan hagyják befolyásolni magukat a lányok, mert félnek, hogy nem kapnak munkát, ha nem elég vékonyak. Én genetikailag kicsit erősebb alkat vagyok, nem vagyok csontsovány és ugyanúgy van munkám. Volt olyan megrendelő, aki azt szerette volna, hogy fogyjak le, annak megmondtam, hogy nem dolgozom vele. Sokszor mentem azon keresztül, hogy rám egy számmal nagyobb ruha volt jó és emiatt nyilvánosan beszóltak, megaláztak, de nem veszem fel ezeket. Borzalmasan betegesnek tartom a mostani szépségeszményt, amire a média is ráerősít. Szerencsére sok márka és magazin kedveli a természetes, egészséges alakot, de mindezek mellett nagyon durva az a helyzet, azok az elvárások, amiket támasztanak a modellek felé.”
Hogy képzeli el a jövőjét Fruzsi? Még csupán 20 éves, de már lassan „kiöregszik” a szakmából. „Maga a kommunikáció szerintem nem áll távol a modellkedéstől. Igazság szerint annyi minden érdekel, hogy még nem döntöttem el pontosan, mivel is szeretnék majd foglalkozni. Ami biztos, hogy emberekkel. Szeretem ha emberekkel vagyok körülvéve és szerepelni is imádok, így kacérkodom a színjátszással is. Mindenképpen a diploma most az első, utána pedig még egy! A modellkedés tekintetében szeretnék egyszer végigdolgozni egy teljes divathét-szezont, végigutazni a nagyvárosokat. Imádok utazni, új embereket megismerni, új kultúrákat felfedezni, szerintem nagyon sokat hozzátesznek ezek az élmények, tapasztalatok az ember személyiségéhez. New York-ba eljutni nagy álmom egyébként, hívnak folyamatosan chicagói, Los Angeles-i, meg New York-i ügynökségek is. A szívem egyik fele Magyarországon tart, a másik fele pedig külföld felé húz… De még ha óriási különbségek is vannak az országok közt, mindig csodálatos élmény hazajönni több hónap távollét után, és ez biztonságérzetet nyújt.”
