A tudományos pálya csúcsa: MTA doktori fokozat

interjú Prof. Dr. Kóczy Á. Lászlóval

Magyarországon a legmagasabb tudományos fokozat  a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktori kinevezése. Prof. Dr. Kóczy Á. László – a BME GTK Pénzügyek Tanszék oktatója – elnyerte a mérföldkőnek számító címet.

Cambridge-ben matematikusként, Leuvenben közgazdászként végzett. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy a játékelméletet választja fő kutatási területének?
Akkoriban két irány foglalkoztatott igazán. Az egyik a közgáz vonal, a másik az informatika volt – ami akkor is nagyon népszerűnek számított. Végül szinte a véletlen döntötte el, hogy a közgazdaságtanra esett a választás, és sikerült ösztöndíjat szereznem a Leuveni Katolikus Egyetemre. 
Matematikusként talán a hozzám egyik legközelebb álló tárgy a játékelmélet volt; másrészt – ami eldöntötte az egészet – mesteres hallgatóként betekintést nyertem egy, az Európai Unió bővítésével foglalkozó modell működésébe egy vendégkutató szemináriumi előadása alkalmával. A diplomamunkám egy hasonló elméleti modellről szólt, és a kutatások során megszerettem a témát, megismertem a szakmai közösséget.

Ha ez a valami a kutatás… nos, nem lehetetlen megfelelni az MTA doktori fokozat követelményeinek – végig kell csinálni és teljesíteni kell.

Versengés és együttműködés a doktori értekezésének címe. Mesélne a témájáról?
20 év kutatási munkáját foglalja össze a nagydoktori disszertációm. A cím arra utal, hogy a játékosok versengenek egymással, ugyanakkor együttműködnek. Vállalatok gyakran kezdenek közös fejlesztésekbe, azonban versengenek is egymással a piacon, például a Boeing és az Airbus. Ez egy win-win helyzet, de nem mindegy, hogy az egyes szereplők külön-külön mennyit nyernek ezzel – ez a kettősség gyakran igaz a modern gazdasági rendszerre.

Az MTA doktori cím megszerzése tudományos pályája kezdetétől célja vagy inkább a kutatói munkássága során vált azzá, egy folyamat eredményeként?
A családomban nem ritka, hogy valaki MTA doktori címmel büszkélkedhet – erre egyfajta adottságként tekintek. Másrészről azt gondolom, hogy ha az ember valamibe belekezd, azt csinálja jól. Ha ez a valami a kutatás… nos, nem lehetetlen megfelelni az MTA doktori fokozat követelményeinek – végig kell csinálni és teljesíteni kell. Amikor tudományos pályára adtam a fejem, számoltam azzal, hogy egy ilyen magas kinevezés lehet a vége.

Mit jelent az Ön számára az MTA doktori cím kutatóként, oktatóként, magánszemélyként?
Természetesen ez egy mérföldkő számomra. Jó érzés, hogy a publikációim, hivatkozásaim kellő elismerést és visszajelzést kaptak a szakmai irodalomban, tudományos életben. Más oldalról nézve azonban kicsit nehéz helyzetben vagyok. Azt gondolom, hogy szakmai értelemben felértem a csúcsra, ami megkönnyebbülést is jelenthetne, de szeretném folytatni a kutatást és új kihívásokat keresni. Emellett egyre többen fordulnak hozzám tanácsért, véleményért – akár ismeretlenül is –, ebből a szempontból az életem kissé megváltozott.

Azt gondolom, hogy szakmai értelemben felértem a csúcsra, ami megkönnyebbülést is jelenthetne, de szeretném folytatni a kutatást és új kihívásokat keresni.

Hogyan kell elképzelni az MTA doktora tudományos cím megszerzésére irányuló eljárást? Vannak-e kulcsfontosságú szempontok, melyekre különösen kell figyelni?
Véleményem szerint nincs „titkos fegyver”. Ha valaki kitartóan és elkötelezetten foglalkozik kutatással: megír évi két-három jó cikket, előad ugyanennyi nemzetközi konferencián, egy idő után lesz annyi eredménye, hogy eljusson ide. Azonban, nagyon sok nehezítő körülménnyel kell szembenézni: az oktatási tapasztalat, az adminisztrációs gyakorlat segítheti a kutatást, de a jóból is megárt a sok, ragaszkodjunk a minőségi kutatóidőhöz!

Mit tanácsol azoknak, akik tudományos pályájuk elején járnak, vagy az MTA doktora cím megszerzésére készülnek?
Egy kutató számára fontos, hogy találjon egy mentort, aki utat mutat. Előnyt jelent, ha tapasztalt témavezetőt választunk, aki publikált már hazai és nemzetközi szinten is. Sokat segít, ha van valaki, akire felnézhetünk és akitől tanácsot tudunk kérni. Ebben a tekintetben nem szabad szerénykedni – ha valaki ír egy tanulmányt, értekezést, nyugodtan küldje el idősebb kollégájának. Én például mai napig kincsként őrzök egy Lloyd Shapley-től kapott válaszborítékot.

Szerző: Szilágyi Márk
Kiemelt kép: BME
Kép: KRTK